Sokat gondolkodtam azon, hogy leírjam-e, amit gondolok. Sok igazság létezik párhuzamosan egymás mellett, szerencsére nem az én tisztem eldönteni, kinek van igaza. Csupán van néhány más tényező, amit figyelembe kell venni. Az egész onnan indult ki, hogy facebook-on belefutottam egy képbe (bejegyzés alján megtaláljátok). Két férfi és két gyerek. Többnyire "fújjogást" és "dislike"-ot kaptak. De - és ez egy roppant hangsúlyos de - boldognak látszottak. (Persze a képek tarthatják fenn a legszebb illúziókat.) "Két férfi, akik római szerelemmel szeretik egymást ne vállaljon gyereket." Kérdem én, akkor mi a jobb a következő két lehetőségből, amit felvázolok:
1, Az egyik barátnőm egy gyermekotthonban dolgozott. Szerencsére az övé kicsi volt. A szomszéd településen viszont sok családból kiszakadt gyermeket zsúfoltak "árvaházba". A barátnőm mesélte, nagyon súlyos állapotok uralkodnak ott. Amíg a nevelő a folyosón végigér az esti ellenőrzés során, a nagyobbak megerőszakolják a gyengébbeket. Ez hetente többször is előfordul, nem tudnak mit tenni, nincs eszköz, nincs pénz, kevés az ember, akik szintén alulfizetettek. Ezek a gyerekek nyomorúságos körülmények között nőnek fel. Nem lenne jobb nekik családban lenni, ahol megkapják a szeretetet? Két apjuk van, na és? Van, akinek egy sem jut. Azok, akik amiatt aggódnak, hogy milyen káros traumákat szenved el a gyermek, akit két apa nevel fel, inkább azon aggódjanak, hogy a gyermekvédelmi rendszerünk több sebből vérzik, bár inkább sajnos azt mondhatjuk, elvérzett már a fenti okokból kifolyólag. Az árvaházi gyerekeket szinte senki sem szereti, család nélkül nőnek fel. Aztán nem csoda, ha egyenesen a drogoknál kötnek ki vagy az utcasarkon találják magukat. Ezen érdemes elgondolkodni.
2, Tegyük fel, hogy akad egy nő, aki nem akart gyereket mégis várandós lesz. De az áldott állapot szörnyű teher számára. Abortuszra akar menni, de végül meggondolja magát és megszüli a gyermeket, akiről a szülés után rögvest lemond, látni sem akarja, örökbe adja. Ezzel esélyt ad a magzatnak, hogy felcseperedjen. És ha két apja lesz? Az a poronty mire menne egy olyan anyával, aki szívből gyűlöli őt? Folyamatos elutasítás és lelki terror jutna számára osztályrészül.
Még lehetne számos más példát felhozni, ami amellett szól, hogy igen is, vállaljanak gyermeket, ha képesek biztonságos otthont, családot, szerető légkört teremteni. Miért tiltanánk meg tőlük, amikor annyi olyan család van, ahol ellenkező neműek a szülők és mégis komoly lelki sérülések elszenvedése közepette nő fel a gyermek.
Én azt gondolom, hogy a család leglényegesebb eleme a szeretet. Amikor majd Isten előtt állunk és számot adunk életünkről a legfontosabb kérdés ez lesz: Szerettél-e igazán az életed során?
Az ember érzi, hogy csak akkor válik igazán halhatatlanná, ha gyermeket nevel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése