Idén novemberben lesz 50 éve, hogy JFK-t Dallas-ban lelőtték és ezzel az erőszakos halált halt elnökök soraiba lépett. Meglepő, de igaz tény, hogy azok az elnökök, akik az elnöki választást kerek évszámra végződő évben nyerik meg, nem töltik ki a hivatali idejüket, többnyire valaki más keze által elveszítik életüket, vagy betegségben hunynak el. Állítólag egy indián törzsfőnök átkozta el ezeket a szerencsétleneket, amiért ellopták tőlük őseik földjét és rezervátumokba kényszerítették őket.
Tiboru blogíró alapos munkát végezve összeszedett minden infot a gyilkosságról itt meg itt, én nem is erre fecsérelnék szót. A minap olvastam, hogy újabb bőrt húznak le... akarom írni, újabb könyv jelenik meg a témában, de ezúttal főleg a First Lady-re koncentrálva, az ő szemszögéből bemutatva a történteket.
Jackie Kennedy kifinomult stílusával, tökéletes modorával és bájával hamar kivívta az amerikai nép szeretetét. Mindig kifogástalan megjelenésével - bármilyen furcsán hangzik - de a férje karrierjét támogatta. Gondoljatok csak bele, kik irányítják a házasságokat? A férjek? Jobb őket ebben a hitben hagyni... A feleségek. Addig-addig duruzsolnak és beszélnek, amíg a férj fejében megérik a gondolat és végül úgy érzi, mindig is a sajátja volt. Tehát Jackie politikailag is megkerülhetetlen tényező lett. (És ez nem papucsférjség kérdése...)
Jackie Kennedy megtestesíti az '50-es, '60-as évek nőideálját.
A házasságuk viszont nem éppen fenékig tejfel. Jack nem a hűség mintaszobra, egyik leghíresebb hódítása maga Marylin Monroe. Norma Jeane állítólag egyszer felhívta Jackie-t, és megmondta neki, hogy Jack el fog válni és ő lesz az új feleség. Erre - szintén csak állítólag - Jackie válasza mindössze annyi volt: "Ez csodálatos, Marylin, én kiköltözöm a Fehér Házból, maga beköltözik és öné lesz minden gond".
Dacára a sok félrelépésnek, végtelenül szerette Jacket. Bár JFK sok szeretőt forgatott meg az ágyában, esténként mégis Jackie-hez ment haza, esze ágában sem volt elválni tőle.
Fogadás a Fehér Házban, 1962. Április
1963 őszén már a következő elnökválasztás kampányára készültek. Belsős pletykák szerint Jack ígéretet tett Jackie-nek, hogy mostantól minden más lesz, nem lesznek újabb nőcskék. November 22-én az elnöki körút első állomása Dallas volt. Mivel ez az állam már korábban is fontos szerepet játszott a '60-as választások idején is, ez alkalommal is kiemelt jelentőséggel bírt, hogy ide jöttek elsőként. Jackie a feledhetetlen, pink Chanel kosztümöt viselte, hozzáillő kalapkával és kesztyűvel. Megjelenése most is kifogástalan, de a mosolyában ott van még valami más is, ami extra kisugárzást biztosított neki: a szerelmes feleség jelenik meg Dallas előtt, aki a jövő egy vágyott és hően remélt rózsaszín légvárába és Jack-be kapaszkodik.
Beülnek a nyitott tetejű Lincolnba, a hátsó ülésen az elnöki pár, szemben velük texas kormányzója és neje foglal helyet. Elindulnak Dallas utcáin, a tömeg ujjong, amerikai zászlók lobognak mindenütt, hiszen maga a nemzet hőse megy el előttük, aki megakadályozta a III. nukleáris alapú világháborút és forró drótot építetett ki Moszkvával. (A Disznó-öbölbeli csúfos eseményekről most inkább ne tegyünk megemlékezést.) Jackie-t is magával ragadja a hangulat, imád minden egyes percet. A menet befordul az Elm utcába, majd 12:30-kor eldőrdül egy lövés. Vagy több. (?) John Fitzgerald Kennedy-t egy fejlövés éri, texas kormányzója, John Connelly a mellkasán szintén megsebesül.
1963. November 22.
Sok videót néztem már meg az eseményről. Sosem értettem, hogy Jackie miért mászik ki a Lincoln csomagtartójára. Ma megvilágosodtam. Jack koponya- és agydarabjait szedi össze, majd visszamászik és saját kezűleg próbálja visszagyömöszölni, illetve bent tartani azt. Az elnököt azonnal elszállítják a kórházba, ahol az orvosok próbálják megmenteni az életét - mivel még van tapintható pulzus, de ugye tudjuk, mit jelent az, ha valakinek az agyának egy része elhagyja a fejét...
Jackie végig bent marad a műtőben, hiába próbálják elzavarni az orvosok. A kosztümje csupa vér és agymaradék. Az orvosok megállapítják a halál beálltát. Mrs. Kennedy megtörten néz maga elé, férje élettelen testéhez lép és a lábfejétől a szájáig végigpuszilja, mintegy végső búcsút véve az imádott férfitől, aki olyan sok bánatot okozott neki a nőügyeivel, de akit mégis mélyen, mindent elsöprő szerelemmel szeretett.
Az elnök halott. A többi már történelem. Lyndon B. Johnson alelnök még az Air Force One fedélzetén Jackie előtt felesküszik az USA 36. elnökének. Jackie még mindig a véres-agyas kosztümöt viseli, egyszerűen nem akarja levenni, nem tudja levenni, mert azzal végérvényesen el kellene fogadnia, hogy Jack nincs többé.
Lyndon B. Johnson elnöki fogadalma, 1963, november 22.
Emlék a múltból, Jackie Kennedy esküvői ruhája, 1953. szeptember 12.
Egy boldog jövő kapujában, 1953. szeptember 12.
Az egész ország előtt példát mutat, ahogy a következő hetekben a gyászt viseli és teszi a dolgát.
JFK temetése, Jackie és a gyerekek, Bobby Kennedy és a felesége, 1963. November 24.
Jackie Kennedy 1968-ban a görög hajómágnással, Aristole Socrates Onassis-hez. Házasságuk azonban nem volt felhőtlen, évről-évre megromlott a viszonyuk, válásukat csak Onassis 1975-ben bekövetkező halála akadályozta meg. Jackie másodoszrra is özveggyé lett.
Jackie Kennedy 1994. májusában hunyt el, non-Hodgkin limfóma szövődményeiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése