A zászló lobog, az alkotó pihen...

Elkészült! A nagy mű! De nem nagyon valszínű, h egy mm-rel többet varrnék a közel jövőben. Még tervezek egy kanjit az eszközhordozómra, de aztán pihi. (a jobb kezem jobban elfáradt, mintha nunchakuval, vagy karddal szériáznék...) Az egészet kézzel varrtam (úgy volt, hogy géppel lesz összevarrva, de a miénk nem jó, a Mamámat meg nem tudtam elérni), hímeztem, néhol talán vérfoltos is, m egyszer beleszúrtam a tenyerembe a tűt... (az ujjam már nem érzi...) De megérte, a kép magáért beszél. (nem, nem én, a zászló... XD). Nem a legszebb megoldás helyenkén, de nem vagyok profi varrónő. (csak tanuló...) A zászló rúdját Peti Apu segítségével hozta létre. Nagyon tuti lett...

Már nagyon készülök a táborra, az ágyamon ruhakupac, de lényegesen kevesebb cucc, mint tavaly.

A híradóban most épp a kecskeméti repülőnapokról van szó. Egyszer nagyon szívesen elmennék rá, sőt, úgy szeretnék repülni! Régen vadászpilóta szerettem volna lenni. De a látásom nem a legjobb, és ez kizáró ok. Pedig milyen jó is lenne felhők felett száguldani!

Na megyek, rámolok tovább. Tök nyugodt vagyok, méééééééééég... De eljön még a hétfő, és a rozsdapattintó... XD.

Ugyanakkor, hiányozni fognak azon csapattársaim, akik abbahagyták a BJK-t. Főleg Rob... Most ki lesz a kispárnám? XD Hehe...