2007. augusztus 10., péntek

Van egy hely az országban...

Ahol ugyan nem sárgaköves út vezet, hanem deszkákból emelt álványon lehet haladni az ártéri erdőben, egy elvarázsolt világban, ahol vörös légivadászok szárnyalnak. Kedden Vácon jártam, Lacit meg berángattam a tanösvényre. Körbekerültünk egy tavat, ahol rengeteg mindenféle méretű kacsa nyüzsgött, és egy középkorú pár éppen ettették őket. Az ártéri erdőben a mesterséges ösvényt megrenoválták. Legútobb, amikor ott jártam, még magán viselte az akori árvíz nyomait. Most a szárasságtól tikkadt arcát mutatta a táj. A legvége még nem teljesen van befedve deszkákkal, és a cölöpök kítünően megmászhatóak... Szerencsére nem pottyantam bele a vízbe, de csak azért, m nem akarta, h Laci vizes legyen (ugyanis a hős lovag szerepét ráosztottam, és neki kellett volna kimentenie, ha ügyetlen vagyok... XD) Lementünk a Duna partra, ahol kagylómentési akcióba kezdtünk, és a partra sodort kagylókat - lakóival együtt - visszadobáltunk a vízbe. Aztán a kövek között egy sikló megijesztett... Csúnya dög... Bóklásztunk még Vácon, aztán felmentünk Hozzájuk, ahol megismertem Ricsit, a fekete tengeri malacot. Összebarátkoztunk. Azaz, én, mint a nagyobb és az erősebb ráerőltettem magam a gyengébb, és enyhén neurotikus állapotba került tengeri malacra, aki végül behódolt. (na jó, leszálltam róla, és békén hagytam, miután meggyömöszöltem kicsit, és megállapítottam, h nem olyan, mint Szuszi, aki hagyja magát, ha kajás -bár ő mindig az.) Szal Ricsinyúzás után kajáltunk, régi képeket nézegettünk, aztán elszaladt az idő, és jöttem haza, a szokásos zónázóval. (már szinte hiányzik a napi ingázás...) Jah, és persze, kicsit megáztunk, de ezt már mondanom sem kell, mert Vácon az utóbbi időben mindig megáztam. Bementünk a Művelődési házba, ahol még sosem jártam. De még sosem voltam olyan viharban sem, hogy közben sütött a Nap, vaskos esőcseppek bombázták a földet, messze a hegyek mögött dörgött. (talán még villámlott is...)


Ricsi faterja, sajnos róla nincs kép, de ez viszont magáért beszél... : ) olybá' tűnik, mintha éppen mondani akarna valamit. (hol a szotyi?)

Jó volt kint, Vác számomra a nyugalom szigete. : )

Nincsenek megjegyzések: