De még mekkorát!
Most éppen Within Temptationt hallgatok, Cross. Kint tombol a vihar. Olvastam az origon, h előbb-útobb ide fog érni. És így lett... Bementettem az erkélyről a viharlámpást. (hiába van a nevében benne, h akár még egy vihart is kibírna, azért inkább nem teszem kockára...)
Ma mozgalmas napom volt. Befejeztem a zászló hímzését. Délelőtt találkoztam Gonda Andival, a Rózsa neve című Eco könyve három éve nálam raboskodott. Elkísért megvenni Yunina ajándékát. :) Aztán hazajöttünk, lassan Peti is befutott, vettünk bambuszt zászlórúdállványnak. Majd Eni és Rob is előkerült, és az udvaron gyakoroltuk a szabadulási technikákat. Aztán Mátéh Krisztivel nunchakuztunk, aztán vacsi.
Tábor előtt állok. Vegyes érzelmekkel telítve. Úgy érzem, nagy sziklás hegy áll előttem, amin keskeny ösvény fut felfelé, és a túloldalán vár valami, amit keresek, és most még nem találok. De úgy érzem, jó úton haladok. Vagy csak az illúziója lebeg előttem, ami azt a csalfa érzetet kelti bennem, meglelhettem azt, amit keresek. És mi az, amit keresek? Még számomra is titok... Csak akkor tudom meg, ha felértem a hegyre, aminek a csúcsát jelenleg szürke viharfelhők takarják, de azok mögött süt a Nap. Megérett az idő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése