Délegyháza. Szívem egyik legkedvesebb helye. Kellemes vizű tó, csillagos ég... akik már jártak ott ismerik, akik még nem... talán majd egyszer megismerik. Tegnap lementünk a gyerektáborba. Balázs apukája vitt le minket, és hozott is vissza ma délelőtt. Felvertük a sátrainkat, Peti volt olyan kedves, h megosztotta velem a sátrát. Aztán lementünk a partra, csobbantunk a tóban. Beusztam a földnyelvig, ami a víz alatt van, nem látható, de ha a tó felénél leteszed a lábad, akkor a víz csupán a derekadig ér. (A fenti képen az említett tó látható, torival). Ennek a helynek mágikus hatalma van. Talán az emlékek teszik azá, egy olyan terep, ahol sokat szívunk - és tollaslabdázunk meg frizbizünk - és egy csapattá kovácsolodunk. Hiszen nem az a cél, h Gipsz Jakabnál jobb legyek, hanem az, hogy magamon felülemelkedjek. Mert amikor azt hiszed, nem bírsz még egy métert lefutni, melléd áll valaki, megfogja a kezed, és segít. Nem helyetted futja le, hanem támogat a nehezebb időkben. És ez az élmény leírhatatlan hatással bír, egész évre ellát élményekkel.
Mi az, ami most megint arra motívál, menjek táborba? Öszíntén megmondva a bizonyítási vágy. És nem másnak, hanem magamnak. Nagyjából ismerem a korlátaim, főleg most a térdem miatt elég szűk lett a mozgásterem. De a tábor az, ahol igazán megismerem saját magam. Mert ott nincs időd a felesleges gondolkozásra, pl: most mit vegyek fel? Vajon mi lenne akkor, ha...? Ott követed a parancsot, és magadat adod. Ott nincs idő álarccal leplezni magad. Felesleges. Úgyis lehullik, és csak az energiát viszi el. (az meg kell másra :) Nomeg, ne feledjük el, hogy ha magammal rendben vagyok, akkor tudok maximálisan csapattag lenni, és nem elvonni, hanem adni. Nadepersze úgy kerek a világ, ha képesek vagyunk elfogadni is. Egymást, dolgokat, meghívást... etc. (azaz, stb, Dody kedvéért.)
Szal, a gyerektáborra visszatérve, az esti csata jó volt. Mostanra mondhatni már szokásommá vált, hogy csata közben csevegjek a mellettem állókkal. Most is a Karsai vérvonalból beszélgettem tagokkal. Nagyon-nagyon élveztem a csatát is, meg aztán a pancsolást a vízben (de este már csak térdig mentem be, nem nagyon akartam vízes lenni, csak megmosakodtam egy kicsit, h Peti ne ájulhasson el a "rózsaillatomtól" a sátorban...) Aztán a büfében dumáltunk, a Két Rajhona, Hajdú Laci, Szoti, Károly, Peti, Balázs, Bogi meg én voltunk lent a vérvonalból. Ittunk egy kis valami zöld színű gines lötyit, long drinket. (hm, nem is volt olyan rossz, sőt...:) Aztán valamikor az éjjel közepén aludni mentünk. Nagyjából 4:50 felé felébredtem, Károly 3 m-re tőlünk még jókat horkolt. (pedig mikor ébredeztem meg voltam arról győzödve, h Peti az...aztán Balázst gyanúsítottam a jobbra lévő sátorban. Rajhonáék túl messze voltak ehhez a "vádhoz" XD) Aztán Petivel eldumáltunk, majd reggel kicsit vigyáztunk a zászlókra, meg a tűzre is a Lurkókkal. (aranyosak, ahogyan véleményük van mindenről). Aztán reggel is csobbanás, majd András Kenshin tartott kardos edzést. Meg kell találnom a belső utat a nyugodt kardozáshoz. Nagyon szórakozott tudok lenni... Majd beszélgettünk Andrással, és egy-két dologban megválaszolta a kérdésem. Egyet felttem én is, de a többit, amire válasz érkezett, magamban tartottam, anélkül is megértettem, h mondanom kellett volna bármit is arról, ami foglalkoztat.
Végül pedig hazajöttünk, Balázs apukája felhozott Pestre.
Tudjátok, nem is olyan régen, azon gondolkodtam, mit tesz engem boldoggá. Sorra vettem az életemben szerepet játszó tényezőket. Néha szükség van a számadásra arról, h mi az, amibe még érdemes energiát és magamat befekteteni. A BJK minden bizonnyal az. De aztán, hogy hova vezet az utam tovább, nem tudom. Nem vagyok jós, csak egy átlagos boszorka katanával.
Szal, ez történt, az elmúlt két napban. Holnap pihenő, vasárnap Tatára megyünk Anyuékkal. :) Szuszi most éppen idejött, és a laptopot jelöli meg a pofájában lévő mirigyekkel. Mindig így viselkedik, ha kajás... És most már lassan elővacsora idő van. Régebben írtam egy bejegyzést az igaz szeretetről, ha akarjátok, keressétek meg. Szusziról szól. Arról, h még a viharba is kijön elém, ha történetesen akkor jövök haza, pedig fél tőle, retteg a villámoktól, a dörgésről nem is beszélve... Egyetlen hűséges társam... XD
Mi az, ami most megint arra motívál, menjek táborba? Öszíntén megmondva a bizonyítási vágy. És nem másnak, hanem magamnak. Nagyjából ismerem a korlátaim, főleg most a térdem miatt elég szűk lett a mozgásterem. De a tábor az, ahol igazán megismerem saját magam. Mert ott nincs időd a felesleges gondolkozásra, pl: most mit vegyek fel? Vajon mi lenne akkor, ha...? Ott követed a parancsot, és magadat adod. Ott nincs idő álarccal leplezni magad. Felesleges. Úgyis lehullik, és csak az energiát viszi el. (az meg kell másra :) Nomeg, ne feledjük el, hogy ha magammal rendben vagyok, akkor tudok maximálisan csapattag lenni, és nem elvonni, hanem adni. Nadepersze úgy kerek a világ, ha képesek vagyunk elfogadni is. Egymást, dolgokat, meghívást... etc. (azaz, stb, Dody kedvéért.)
Szal, a gyerektáborra visszatérve, az esti csata jó volt. Mostanra mondhatni már szokásommá vált, hogy csata közben csevegjek a mellettem állókkal. Most is a Karsai vérvonalból beszélgettem tagokkal. Nagyon-nagyon élveztem a csatát is, meg aztán a pancsolást a vízben (de este már csak térdig mentem be, nem nagyon akartam vízes lenni, csak megmosakodtam egy kicsit, h Peti ne ájulhasson el a "rózsaillatomtól" a sátorban...) Aztán a büfében dumáltunk, a Két Rajhona, Hajdú Laci, Szoti, Károly, Peti, Balázs, Bogi meg én voltunk lent a vérvonalból. Ittunk egy kis valami zöld színű gines lötyit, long drinket. (hm, nem is volt olyan rossz, sőt...:) Aztán valamikor az éjjel közepén aludni mentünk. Nagyjából 4:50 felé felébredtem, Károly 3 m-re tőlünk még jókat horkolt. (pedig mikor ébredeztem meg voltam arról győzödve, h Peti az...aztán Balázst gyanúsítottam a jobbra lévő sátorban. Rajhonáék túl messze voltak ehhez a "vádhoz" XD) Aztán Petivel eldumáltunk, majd reggel kicsit vigyáztunk a zászlókra, meg a tűzre is a Lurkókkal. (aranyosak, ahogyan véleményük van mindenről). Aztán reggel is csobbanás, majd András Kenshin tartott kardos edzést. Meg kell találnom a belső utat a nyugodt kardozáshoz. Nagyon szórakozott tudok lenni... Majd beszélgettünk Andrással, és egy-két dologban megválaszolta a kérdésem. Egyet felttem én is, de a többit, amire válasz érkezett, magamban tartottam, anélkül is megértettem, h mondanom kellett volna bármit is arról, ami foglalkoztat.
Végül pedig hazajöttünk, Balázs apukája felhozott Pestre.
Tudjátok, nem is olyan régen, azon gondolkodtam, mit tesz engem boldoggá. Sorra vettem az életemben szerepet játszó tényezőket. Néha szükség van a számadásra arról, h mi az, amibe még érdemes energiát és magamat befekteteni. A BJK minden bizonnyal az. De aztán, hogy hova vezet az utam tovább, nem tudom. Nem vagyok jós, csak egy átlagos boszorka katanával.
Szal, ez történt, az elmúlt két napban. Holnap pihenő, vasárnap Tatára megyünk Anyuékkal. :) Szuszi most éppen idejött, és a laptopot jelöli meg a pofájában lévő mirigyekkel. Mindig így viselkedik, ha kajás... És most már lassan elővacsora idő van. Régebben írtam egy bejegyzést az igaz szeretetről, ha akarjátok, keressétek meg. Szusziról szól. Arról, h még a viharba is kijön elém, ha történetesen akkor jövök haza, pedig fél tőle, retteg a villámoktól, a dörgésről nem is beszélve... Egyetlen hűséges társam... XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése