2007. augusztus 30., csütörtök

...and the clouds above move closer,looking so dissatisfied,but the heartless wind kept blowing...

Reggel kedvemre idő fogadott, amikor kinyitottam a szemem, és beáradt rajta a félhomály, ami az esőfelhők takarta égből szürődött be a függyöny résein. A szobában béke és csend honolt, egészen addig, míg Szuszi észre nem vette, h felkeltem. Rám nézett, ásított egyet, lustán a pánrámhoz trappolt, és elterült mellettem dorombolva. Hentergett egy sort, majd leugrott, jelezvén, ideje van a reggelinek. A hajnali álmom hatása alatt botorkáltam ki a konyhába. Szuszi előttem poroszkált, tekergett, nyirvákolt. Aztán elégedetten dorombolt, miután megetettem.

Az álmomra már sajnos nem nagyon emlékszem. Volt valami vár, amit meg kellett védenünk. Mindenki ott volt, és harcolt az "idegenek" ellen.

Közben észrevétlenül elmúlik a nyár. Egynéhány fa az Orczy-kertben már az őszi kosztümjükben pompáznak.

Kárpátalján a házak előtt padok sorakoznak. Gyakran kiülnek rá az idős nénik beszélgetni. Helyneként szőlőlugasok fedik be jótékonyan eltakarva a Nap tűző sugaraitól. Vajon miként élték meg a szerelmet? Egy férjet szerettek? Vagy csak egyhez hozzámentek, s titkon más után leskelődtek? Egyáltalán, mit jelent számukra a szerelem? És számunkra?

Nincsenek megjegyzések: