Az elveszettnek hit harmónia

Mind szüntelenül keresünk. Valamit, vagy valakit. Akkor indulunk útnak, amikor érezzük, valami hiányzik. Valami, ami Fontos, de elveszett. Vagy sosem volt meg. Így hát nincs mese, útra kelünk. Megkeressük, és néha megtaláljuk, vagy mást lelünk helyében. Ami talán jobb is, mint az eredeti elképzelésünk.

Sose építs légvárakat. Sose tervezz precízen előre. Legyen meg az életcélod, és tervek, amik alapján véghez viszed, mert ne csak egy útvonal legyen, keress többet, ha az egyik befuccsolna, akkor ott lesz a másik. Sose add fel, harcosok vagyunk, mind. Ki karddal a kezében találja meg az összhangot, ki ecsettel a mancsában, van, akinek mikrofonra van szüksége, vagy esetleg súlyzók emelgetésére. De mindenkinek meg van az eszköze, hogy önmaga lehessen. Hosszú, kemény fárasztó út ez. Folytonos küzdelem, de a vége mindig ugyanaz. És most nem a halálra gondolok. Önmagunk lehetünk, és e révén a környezetünknek is hasznára válunk. Segíteni tudunk az út elején lévőknek, segítséget kapunk az előttünk járóktól, ami mindig més formában érkezik. És mindig azt kapod, amire szükséged van, amire tényleg szükséged van. Noha meglehet, az adott pillanatban nem úgy értékeled.

Megtaláltam az elveszettnek hit harmóniát... És ez nem volt messze tőlem, mindvégig az orrom előtt kapálózott, h figyelj már, itt vagyok! Mert a harmónia bennem van. A Tiéd meg Benned... Ez a nagy titok... : ) Az életem szépen halad az ösvényen, amit jelenleg követek. Kezdődik a suli, az edzések, a Barátaim közelebb kerültek hozzám, és a Családom védőszárnya révén egy Odúban élek, ahol a varázslat és a tündérmese életre kell. Történetek születnek, vagy halnak el. Álmok álmodója vagyok... Hajnalban a szürkés derengés ébreszt, szárnyalok a képzelet szárnyán, és közben ennél valóságosabbnak nem tudnám érezni a világot. Páratlan egy hely ez az élettér, ami körbevesz. Emberek, merjetek élni! : ) Néha kockázatos, de megéri...