Az Idő már csak ilyen. Amikor padlóra kerülsz, nem kérdezi, hogy vagy. Kegyetlenül halad tovább. Megragadja a kezed, és húz magával. Eleinte az Idő rozsdamentes kereke csak vonszol maga után, tekíntve, hogy a földön fekszel, letűnt Életed síratva, romjaid felett gyászt ülve. Aztán, ahogy haladtok, rájösz, kényelmesebb, és kevésbbé fájóbb, ha a talpadon állsz, és úgy haladsz tovább. Az Idő továbbra is fogja a kezed, de Te már a saját lábadon jársz. Egyszercsak elenged, de nem hagy el. Ott marad Veled, Benned. "Mert az Idő Élet."És talán csak az ember teremtette illúzió...
2 megjegyzés:
Talán? Az Időt az ember találta ki. Ötven évet öregedni hogy lehet egy perc alatt? Hát úgy, hogy valójában nem egyenletesen öregszel. A változás rossz mértéke az Idő. A jó az, amit érzel. Annyi éves vagy, amennyinek érzed Magad, nem amennyi év eltelt születésed óta (kivéve, ha a kettő egybeesik).
Ez így van, kívételesen nem tudok most Veled kötözkődni... Pedig akartam, hidd el, a szándék megvolt...
Megjegyzés küldése