Dr. No

 James Bond-ot senkinek sem kell bemutatni. Ha szeretjük, ha nem, már 1962 óta a filmipar egyik legjövedelmezőbb terméke. (Most ne számítsuk az 1954-es Casino Royal tv változatot.) Ian Fleming kitalált kémhőse - aki sármos, okos, erős, minden nőt levesz a lábáról és természetesen brit - mindig nagy kutyák után nyomoz és minimum a világ megmentése a feladata. 

 A Hidegháború mélyében naná, hogy a közönség szívesen fogadott egy olyan filmet, amiben leskelődhetnek a kémek után. Nem utolsósorban ezen filmek egész korrekt módon tükrözik az adott kor, az adott év, az adott emberek elképzeléseit az akkori világról.

 És akkor a Dr. No, az első Bond-film. Sean Connery remek választás, zseniálisan alakította a 007-est. (Tetszett a mimikája, mély barna szemeivel fürkészi a világot, a tekintetével levarázsolja a nőkről a bugyit...) Amikor a főcím lepergett, azon pörgött az agyam, hogy nahát, ez tiszta retro! :P Fekete háttéren színes pöttyök és alakok mozognak. Kicsit hosszúnak találtam a bevezetőt, de úgy látszik akkoriban ez volt a módi. (Nem láttam sok '60-as filmet.) Az első 10 percben megtörténik a bonyodalom, ami miatt főhősünknek Jamaica-ra kell utaznia. Bob Marley szülőhazájában érdekes dolgokat vehetünk észre: fekete bőrű emberek a kiszolgáló személyzet mindenhol. (Kivétel Dr. No szigetén, mert ott ázsiaiak.) Ezek az emberek természetesnek veszik, hogy fehérebb bőrű embertársaikat szolgálják (pincér, sofőr, kertész... meg felbérelt bérgyilkos). Azért említést érdemel Quarrel, a helyi halász, aki James Bond segítője lesz.  

 A filmben megismerjük az atomot, mint a terrorizmus (akkor még nem így hívták, de a lényege ugyanaz) eszközét, amit arra használnak, hogy a NASA holdrakétáját eltérítsék. (Ugye ekkor még nem történt meg a Holdra szállás, a NASA csak álmodott róla, hogy ember teszi a lábát égi kísérőnkre. Mint ahogy most is.)

 Visszatérve a sztorira, - spoiler - Dr. No - a főgonosz, megsértődött kisfiú, mert zsenialitása sem a nyugatnak, sem a keletnek nem kell. Atomtudós, aki kedvenc játékszerével állna bosszút az egész világon. Vicces, hogy amikor a fűtőanyaggal teli medence mellett vannak, csak egy sima védőruha van hősünkön. Minimum egy nagyobb dózisú sugárfertőzést kell benyelnie, mert a gonosszal magán a fűtőanyagon, avagy az atomon harcolnak. De hősünkön az sem fog :) Mellékes szál, de a főgonosz pizsiben van :D

 Ejtsünk szót a Bond lányról is. NAGYON BUTA! De bájos idomai vannak. Szerepe szerint egy olyan lány, akinek az apja óceánkutató volt, ő maga nem járt iskolába, de van egy enciklopédiája, amit nyolc éves korában kezdett el tanulmányozni és most már a T-nél tart... Gratulálunk. A színésznő nagyon jól alakította a butácska kagylóvadászt... Aki egészen véletlenül sodródott az események folyományába. Biztos az idomaiért kapott Golden Globe díjat... - spoiler vége. 

 Összességében tetszett, egyszer érdemes megnézni. Talán kicsit vontatottnak találjuk a mai filmekhez képest, de akkoriban, a hatvanas évek elején, amikor a US. defence filmet elhitték -duck and cover-, hogy hatásos védelem egy esetleges termonukleáris támadás ellen, amikor a NASA a szovjetekkel harcolt az űrért, amikor kémektől hemzsegett a világ, amikor nálunk dübörgött a Kádár-korszak, na akkor készült ez a film. Ennek fényében érdemes megnézni. A ma emberének unalmasan elnyújtott.

 Következő rész: Oroszországból szeretettel

 Szereposztás:

James Bond - Sean Connery 

Honey Ryder - a Bond lány - Ursula Andress

Dr. Np - Joseph Wiseman

Felix Leiter - Jack Lord

M - Bond főnöke- Bernard Lee

Dent Professzor - geológus - Anthony Dawson

Miss Taro - Bond egyik elcsábítottja - Zena Marshall

Quarrel - John Kitzmiller

Miss Moneypenny - M titkárnője - Lois Maxwell

 A Bond-lánnyal (mert ugye minden filmben van egy...legalább egy...)

Bond, James Bond 

Dr. No és a fehér pizsi

Norvégia tragédiája

 Először én is azt gondoltam, ami mindenki más sejteni vélt 2001. szeptember 11. okán. Nesze Neked laza bevándorláspolitika, az iszlamista terrorizmus elérte Északot. Aztán kiderült, egy magas, szőke norvég férfi - aki rendőrruhába bújva és hamis személyazonossággal jutott be a szigetre - kezdett lövöldözni. Egyes híresztelések szerint keresztény fundamentalista, aki tébolyult elméjének engedelmeskedve rendezett vérontást, miközben szentül meg volt győződve az igazság győzelméről... 

 Norvégia egy ország, ami rendben van (volt). Jóléti állam, viszonylag jól menő gazdaság, a válság alig gyűrte maga alá. Nincs szükség megszorításokra, a kormány viszonylag népszerű, bal oldali munkás párt van hatalmon. (Tegyük hozzá gyorsan, hogy nem olyan az ottani baloldal, mint az itteni...) Egyetlen dolog róható fel: a már említett, laza bevándorláspolitika. Amikor néhány éve mi is kint voltunk, döbbenten álltam a csadoros nők látványa előtt. Sehogy sem illett a képbe. Sok-sok szőke fej között feltünedeztek, míg mi nagykabátot viseltünk a hideg ellen, rajtuk a csador lifegett. De úgy tűnt, megtanultak együtt élni, a norvégok nem izgatják magukat miattuk. A pénteki merénylő azonban ezt emelte ki fő okként, mint tetteinek mozgató rúgóját. Talán igaz, talán nem, hogy azért rendezett vérfürdőt a kormánynegyed, majd a kormánypárti tábor lakói között, mert fél, hogy az iszlám elnyomja a kereszténységet. Egyes biztonságpolitikai szakértők szerint (külföldi hírek alapján, a hazai nem minden esetben korrekt...) a merénylő naplója teljesen az iszlám fundamentalista sejtek vezetőinek naplójára hajaz, csak európai kiadásban. 1500 oldalon keresztül pontosan lejegyezte, hogyan fogja véghez vinni tervét. Mindezt a Hit egy álságos másának árnyékában. Mert az a hit, ami őt tettének végrehajtására sarkallta nem egyenlő azzal a Hittel, amit az általa nagyra értékelt (?) kereszténység hirdet. Bár olvastam egyéb elméleteket is arról, hogy mi is állhat a háttérben, ami elképzelhető, de egy globális összeesküvés elmélet része. 

 Egy biztos, nem lennék a védőügyvédje helyében. Norvégként nem lenne lelkiismeretem elvállalni. 

 Van még egy, borzalmas következménye a mészárlásnak: bármikor, bárki lehet áldozat. Teljesen mindegy, ki vagy, mit szeretsz, miről gondolkozol. Nem vagy már biztonságban. De az sem jó, ha eztán többet nem megyünk ki az utcára. Ezzel együtt kell élni. Ez a XXI. század öröksége.

Görög dráma

 Részleteiben már most nyilvánosságra kerültek azon passzusok, melyek Görögországot hivatottak megmenteni a válságtól. Tulajdonképpen hellén barátaink csődbe mennek, de semmi gond, mert az EU, a gazdag Nagybácsi majd segít túlélni és néhány évre kivonják a forgalomból, illetve a piacról a görögöket. (Kicsit fellélegezhetünk...)

 A GDP 140 %-a  az államadósság (összehasonlításként nekünk - a magánnyugdíj-pénztári pénzeket beleszámítva - olyan 76%, +/- 1-2 %, USA adósságállománya pedig közelíti a GDP 100 %-át). Lássuk az okokat, amik bóvli címkével ruházták fel déli cimboráinkat:

- elhibázott gazdaságpolitika, mely következtében elvesztették a hitelességüket, ha úgy tetszik, a hírnevüket

- rossz konstrukciójú hitelek, melyek finanszírozása az előbb említett gazdaságpolitika hatására csak nőttek, nemhogy csökkentek volna.

- nyilván itt is beszélhetünk ingatlanbuborékokról, de ami még jobban növelte az államháztartás kiadási tételeit azok az elképesztő - azaz, számunkra elképesztő - mennyiségű jóléti juttatások. Ugyan mi is -lehetőségeinkhez mérve - gazdagon osztjuk, de Athén bőkezűen ellátta polgárait. Persze most megy a lázadás a megszorítások miatt, de tegyük hozzá, ezen megszorítások olyan ellátásokat érintenek, amikről mi csak nem is álmodunk, hogy valaha az állam támogatná...

 Mi lesz most? Talán az eurózóna megmenekül (reméljük Olaszország nem követi őket, abba egész Európa gazdaságilag belepurcanna...) és talán a növekedés is beindulhat. Talán. De ha a görögök továbbra is így állnak a dolgokhoz, akkor kérem szépen, kutya világ érkezik.

 És kit okolhatunk mindezért? Kollektív bűnös a Fogyasztói Magatartás. Amikor az ipari forradalom árnyéka rávetült a fejlett világra, ott veszett el minden. Új modellt kell keresni, melyben a modernizáció és a hagyomány együtt, kéz a kézben képes létezni. Ezt majd egyszer, bővebben is kifejtem...

Kép forrása ide kattintva!

 Szolgálati közlemény: 9 óra, de olyan érzésem van, mintha alkonyat lenne...

Egy kis gazdaságtan és az űrrepülés, avagy in memoriam űrsiklók

 Mindig lenyűgözött, hogy mi, emberek képesek vagyunk legyőzni a gravitációt. Döbbenten bámulom a videókat a közösségi videómegosztón, ahogyan az űrsikló elhagyja a légkört és feltör a légüres térbe. Ott, ahol semmi sincs, mégis tele van élettel. Vagy inkább, űrszeméttel, amit a nemes missziók során "felejtettek" ott.

 Ma véget ért egy korszak, ami meghatározta az elmúlt 30 évet. Az Atlantis szerencsésen Földet ért, nincs több küldetés, a space shuttle-ök nem repkednek többet, nem csatolják őket azokra a randa - nagy piros és két kisebb fehér- rakétákra, amikkel mindig le tudták győzni a Föld vonzását. Nem "puszilkodik össze" többet az ISS-sel, hanem nyugdíjba vonul és emléket állít egy hősiesnek kikiáltott  periódusnak. 

 Mozgalmas éveken vagyunk túl, és amikor már azt hihettük, uralkodunk már az űr felett is - hiszen bármikor képesek vagyunk kilépni oda - két baleset is arcul csapta az emberi önteltséget. A Challenger és a Columbia tragédiája borús árnyékként vetül az űrprogram sikereire. 

 És mi célja volt annak, hogy elérjük a végtelen kozmoszt? (Megjegyzem, odafent csak a küszöböt értük el, még csak az előcsarnokába sem jutottunk a végtelen univerzumnak, csupán a szélét karcolgatjuk...) Eleinte az Csillagháború sarkallta a két pólusra szakadt világ hatalmait, hogy minél magasabbra, messzebbre és elsőként érjük el az elérhetetlent. Majd talán a felfedezés öröme sarkallta tovább a  kutatókat, mérnököket és csillagászokat, hogy folytassák a megkezdett munkát. A két pólus összefogott és együtt igyekeznek a végtelenbe.

 Vajon megéri-e dollármilliókat, milliárdokat elkölteni arra, hogy megérintsük a csillagokat? Gazdasági válság  nyirbálta vissza a rendelkezésre álló forrásokat, de a program nem állt le, mert az embert előre űzi az ismeretlen felfedezése.

 Pedig az Egyesült Államok költségvetése alig bírja el a program költségeit. Az adósságplafont már most elérték 2011-ben, a hitelminősítő intézetek kilátásba helyezték az ország eddigi, AAA besorolásának lerontását. A világ országai likviditási gondokkal küzd, Európa az Euró és Görögország megmentésén fáradozik, míg a dollár értéke is alacsony forint árfolyamon mozog. Egyedül Svájc tartja magát az erős Frankjával, de vajon nekik megéri-e, hogy az alpesi devizájuk lassan eléri az Euró árfolyamát és paritásba lépnek (azaz 1:1 arányban fogják váltani őket...)? Vajon mi sodorja a világot egy újabb, mindent megrengető gazdasági válsághoz?

 És mi történne akkor, ha megvonnának minden anyagi támogatást a kozmosz feltárásától? Elvennék a Varázslatot... Elvennék a Reményt, hogy talán mégsem vagyunk egyedül ebben a felfoghatatlan nagyságú Világegyetemben... Ahol nem a pénz számít, hanem valami egészen Más. Transzcendens Egzisztencia.

Forrás: NASA

Értékeink Útján

 Szombat délelőtt kellemes kiránduló idő köszöntött ránk. Szendvicsek, nasi és némi gyümölcs, valamint folyadék elpakolása után felkerekedtünk, hogy megkeresünk három Mária úthoz kapcsolódó templomot. Az ötlet akkor fogant meg fejemben, amikor legutóbb a Normafánál sétáltunk és belebotlottunk a Mária-út jelzésbe, de akkor már késő volt és amúgy is eltévedtünk Zugliget felé menet.  

 Szent István királyunk nem véletlenül ajánlotta fel Hazánkat Szűz Máriának. De az elmúlt évszázadokban talán kicsit megfeledkeztünk arról, hogy van Patrónánk, aki segíti Magyarország lelki fejlődését. Talán most, hogy a Mária-út kiépül(t) és egyre szélesebb körben terjed(t) el, újra régi fényében tér vissza hozzánk. És nem kell elmenni az El Camino-ra ahhoz, hogy lelkileg megtisztulj. Van nekünk saját, magyar zarándok utunk, ahol az élmény nem kevesebb és közben megismered keresztül-kasul az ország szépségeit is.

 Az első állomásunk a Kútvölgyi Kegykápolna volt. A Széll Kálmán tértől a 128-as busz felvisz a végállomásig, ahol a Kápolna nyitva várja a látogatókat. Gyerekkoromban voltam ott Szüleimmel, de még pici voltam és csak a szép, színes ablakok maradtak meg emlékeimben. A Kápolna túlélt sok-sok vihart. Eleinte csak kőből épült kis kegyhely volt, majd fából építettek egy kis templomot köré, így nyerve el mai külsejét. A Kápolna mellett zarándokház is várja a megfáradt vándorokat. Kicsit elidőztünk bent, aztán továbbindultunk következő állomásunkra, Makkos Máriára. Felkaptattunk a Városkúti utcán, ami annyira nem bizonyult jó ötletnek a déli napsütésben... Városkúton felszálltunk a 21-es buszra, amivel Normafa végállomásig mentünk (vigyázat, mert a 21A jelzésű busz a KFKI-ig megy). Onnan séta az Erzsébet-kilátó felé, majd úgy 150-m-re a buszmegállótól balra nyílik a Mária-út Makkos Mária felé. Innen csak követni kell a fehér alapon lila M-betűt, ami elvezet egészen a templomig. Hűs erdőn át vezet az út - ha mentek, kullancsriasztóról ne feledkezzetek el, és nem árt valami sapi és naptej sem. Makkos Máriára érve nyugalom fogadott minket. Balzsamos szél cirógatott minket. Csak a templom előterébe lehetett betérni, itt is leültünk kicsit és igyekeztünk átérezni a hely pulzáló Lelkét. Majd újra útnak indultunk, utolsó állomásunkra, Máriaremetére. A térképet böngészve kijelöltünk egy útvonalat, ami a Virág-völgyön vezet keresztül a Szépjuhászné megállóig. Újabb séta az erdő hűsében, Budakeszin még sétáltunk kicsit, mire megtaláltuk a piros jelzést (trükközni kell, hogy megtaláld, elrejtették a kíváncsi szemek elől, de minket nem tudtak becsapni ;). Másfél órás "túra" után értünk ki a Szépjuhánsznéhoz. De már nagyon fáradtak voltunk, így újra buszra szálltunk. A 22-es elvitt a Buda Gyöngyéig, innen a 61-es villamos Hűvösvölgyig, ahonnan busszal indultunk Máriaremetére. De rossz helyen szálltunk le, így még jó sokat gyalogoltunk, mire elértünk utunk utolsó állomására. A Nap lágyan sütött át a templom parkjában álló fák között. Élettel teli este fogadott minket, a szabadtéri színpad előtt már gyülekeztek idősek és fiatalok egyaránt, hogy az esti művészeti előadást meghallgathassák. A templomban éppen az esti mise végére értünk be. A mise után sokan előre siettek az oltár felett álló Mária szoborhoz imádkozni, hálát adni, reményt kérni. Mi leültünk az egyik padra. Már nagyon elfáradtunk, bár sokszor vettük igénybe a tömegközlekedést, így is mentünk 15 km-t a rekkenő délutáni hőségben. 

Kútvölgyi kegykápolna és a kilátás

Kútvölgyi Kegykápolna feljárata

Makkos Mária

Máriaremete és a park nyugalma

Máriaremete

Lehet Isten, Allah, Jahve... valójában mind egy, transzcendens Létező részei vagyunk... ezt kellene felismerni...

Edvy Malom fogadó

 Az esküvőszervezés egyik lényeges mozzanata a helyszín megválasztása. Még márciusban megírtuk a vendéglistát, ennek fényében kerestünk olyan helyet, ahova nem csak elfér közel száz ember, hanem úgy igazán, Keresztes-módon - aki volt nálunk házibulin tudja, miről írok - vendégül tudjuk látni őket. Még szombaton, Krokodil Dundee orvosavató ünnepe után Nővéréékkel elmentünk megnézni néhány helyet. Először a Malomtóhoz mentünk, de mivel zártkörű rendezvény volt, nem tudtunk terepszemlét tartani. De nem bántuk meg, mert mint utóbb kiderült, csak sátoros esküvőt lehet tartani. Igaz, egy aranyos kis tavacska mellett, de ezt annyira nem találtuk csábítónak. Továbbindultunk az Edvy Malom Fogadóhoz.

 Fehérre meszelt falak, zsalugáteres ablakok, igazi, barokk házegyüttes. A kapu nyitva volt, így bementünk. Az udvar szépen rendezett, helyes kis kerti tó bújik meg a fák alatt, ahol két teknős is lakik. (Ugye a teknősök kiemelt szereppel rendelkeznek az életünkben.) A tulajdonos házon kívül tartózkodott, de estére kaptunk időpontot, amikor visszamehettünk megérdeklődni a lehetőségeket és az árakat. Mi beleszerettünk a Helybe, hiszen Lelke van.

 Az Edvy Malom után azért még megnéztük még egy helyet, aminek egyetlen előnye az volt, hogy a Nagytemplommal szemben van és nem kell sokat mászkálni. Beharangozták, hogy velencei tükrök vannak a falakon és az árak is elérhetőek halandó emberek számára. A fantáziámat beindították a tükrök, nagyon vártam, hogy megnézhessem élőben is, képzeletben már egy vámpír kastélyának báltermét láttam magam előtt. (Öhm, kicsit túl sokat olvasok... :D) A pápai Főtér átalakítás alatt van, így csak trükközve tudtuk megközelíteni a helyet. (Nagyon ajánlom, hogy jövő nyárra legyen kész és rendezett a tér... :D különben Pápa megismeri, milyen egy igazi menyaszörny... :D) A recepción elhadartuk, mi járatban vagyunk, majd felkísértek a terembe. 

 Nagy csalódás volt. Arra számítottam, hogy szépen megmunkált tükrök közé, ízlésesen berendezett terembe érkezünk. Helyette egy ütött-kopott hall tárult elénk. Kicsit még elbeszélgettünk a recepciós sráccal, majd gyorsan elmenekültünk. Mindenki számára csalódás volt, hiszen másként harangozták be...

 Este visszamentünk az Edvy Malom fogadóba. A tulajdonossal hosszan elbeszélgettünk és közben eldöntöttük, hogy itt tartjuk meg a lagzit. Már le is foglaltuk, úgyhogy ez is pipa... Eddig minden zökkenőmentesen ment, nagyon remélem, hogy nem lesz gubanc. 

 Még nagyon sok dolog van hátra. Találni kell egy jó, de nem csillagászati összeget elkérő vőfélyt, zenészeket, virágost, sminkest, fodrászt, fényképészt, videóst - bár utóbbi nem feltétlen szükséges. Szálláslehetőségeket kell keresni, ahova a budapesti barátainkat el tudjuk helyezni (bár a buli úgyis hajnalig fog tartani :D) A menyasszonyi tortát is meg kell rendelni. Csupán három szintes tortát képzeltem el, mindegyik szint más-más ízesítéssel. És lesz három másik tortácska is, így biztos mindenki talál magának fogára valót. A menü is változatos lesz, de ezt titokban fogom tartani, legyen meglepetés. Mint ahogy az ifjú pár táncai is. Az ismert, hogy a nyitótánc keringő, valamint a gyertyafénykeringő is amolyan kötelező eleme az esküvőknek, de lesz éjfél után egy táncunk -amikor már menyecske ruhában fogok díszelegni- ami nagyon vicces lesz :D. 

 Már nagyon várom az esküvőnket, szeretném, ha mindenki nagyon jól érezné magát. Másrészt, Isten előtt teszünk egymásnak esküt, hogy mi igazi Szövetségesek leszünk. 

 Minden kapcsolatnak vannak hullámvölgyei. Nem egy rózsaszín álom, ahol minden tökéletes. Mert vannak nehézségek, nézeteltérések, olyan mérgelődések, ami után egymásra csapjuk az ajtót és elrohanunk, mert elönt a düh. De ezek a rosszabb pillanatok nem tehetik tönkre azt a sok szép régi és eljövendő emléket, amiket együtt megélünk, amik még várnak ránk, és amik a világban elfoglalt helyünkre tesz minket, egy magasabb Létező berkein belül. És erről szól a Házasság is. Megtalálni magunkat egymásban, egymás szemében. Ezt nem lehet lecserélni, eldobni, mert ez munka, amit mindig újra és újra kellene kezdeni, és ha eldobjuk az első nehézség során, soha nem értjük meg, nem éljük meg. Fáradtságos és néha könnyekkel vegyített út, aminek a végén ott vár a kiteljesedés. 

 Mert valójában a Szeretet teszi élhetővé a világot. Minden sallang és rózsaszín köd nélkül. Ez a Létezés igazi értelme, ezt hagyta örökül az a Jézus nevű Fickó is.

A képek a http://www.edvyfogado.hu/HU/gallery/2 oldalról származnak.

Egy esküvő története 1.

 2012. június 16. 17:30. Pápa, Nagytemplom.

 Ragyogóan sütött a Nap az égen, délelőtt 11 felé járhatott az idő. A pápai főtéren sétáltunk a Nagytemplom Plébánia hivatala felé. Bent kellemes hűvös fogadott minket, üdítően hatott a tikkasztó hőség után. Egy kedves, szőke hajú hölgy fogadott minket, nyakában szolid ezüst kereszt lógott. Kérdezte, miben segíthet. Tétován egymásra néztünk, majd Krokodil Dundee határozottan közölte, hogy esküdni szeretnénk. A hölgy szája széles mosolyra húzódott, majd beinvitált minket az irodába. Az időpont hallatán kicsit megdöbbent, hiszen mi vagyunk az első pár, akik már jövőre foglalnak időpontot. Természetesen nászmise lesz, nem csak úgy elhadarjuk egymásnak, hogy holtomiglan, holtodiglan, hanem a magasabb transzcendens Létezőt is meghívjuk. Legyen Ő is részese egyik legboldogabb pillanatunknak.

 A hölgy felvette az adatainkat, a tanúkét is. Majd feljegyzett információkat a jegyesoktatásról, a még beszerzendő papírokról - mivel én nem a helyi plébániámon esküszöm, nekem elbocsátó levelet is kell kérnem. Szóba került a díszítés is, amin eddig nem gondolkodtunk, de van egy néni, aki esküvőkre díszíti a templomot, ő tökéletesen megfelel nekünk.

 Vasárnap megnézünk egy lehetséges lagzi helyet. Egy öreg malom és tava mellett áll egy vendéglő, ahova beférne a teljes násznép is. A képzeletemet már most megindította az öreg malom épülete. Majd vasárnap meglátjuk. 

 Amikor kiléptünk a plébánia hivatalából, a torkomban dobogott a szívem. Krokodil Dundee is hasonlóan érezte magát, mint én. Egy időpont, ami számunkra egy új világ hajnalát jegyzi. Nagyon-nagyon izgalmas kaland előtt állunk... :)