Szombat délelőtt kellemes kiránduló idő köszöntött ránk. Szendvicsek, nasi és némi gyümölcs, valamint folyadék elpakolása után felkerekedtünk, hogy megkeresünk három Mária úthoz kapcsolódó templomot. Az ötlet akkor fogant meg fejemben, amikor legutóbb a Normafánál sétáltunk és belebotlottunk a Mária-út jelzésbe, de akkor már késő volt és amúgy is eltévedtünk Zugliget felé menet.
Szent István királyunk nem véletlenül ajánlotta fel Hazánkat Szűz Máriának. De az elmúlt évszázadokban talán kicsit megfeledkeztünk arról, hogy van Patrónánk, aki segíti Magyarország lelki fejlődését. Talán most, hogy a Mária-út kiépül(t) és egyre szélesebb körben terjed(t) el, újra régi fényében tér vissza hozzánk. És nem kell elmenni az El Camino-ra ahhoz, hogy lelkileg megtisztulj. Van nekünk saját, magyar zarándok utunk, ahol az élmény nem kevesebb és közben megismered keresztül-kasul az ország szépségeit is.
Az első állomásunk a Kútvölgyi Kegykápolna volt. A Széll Kálmán tértől a 128-as busz felvisz a végállomásig, ahol a Kápolna nyitva várja a látogatókat. Gyerekkoromban voltam ott Szüleimmel, de még pici voltam és csak a szép, színes ablakok maradtak meg emlékeimben. A Kápolna túlélt sok-sok vihart. Eleinte csak kőből épült kis kegyhely volt, majd fából építettek egy kis templomot köré, így nyerve el mai külsejét. A Kápolna mellett zarándokház is várja a megfáradt vándorokat. Kicsit elidőztünk bent, aztán továbbindultunk következő állomásunkra, Makkos Máriára. Felkaptattunk a Városkúti utcán, ami annyira nem bizonyult jó ötletnek a déli napsütésben... Városkúton felszálltunk a 21-es buszra, amivel Normafa végállomásig mentünk (vigyázat, mert a 21A jelzésű busz a KFKI-ig megy). Onnan séta az Erzsébet-kilátó felé, majd úgy 150-m-re a buszmegállótól balra nyílik a Mária-út Makkos Mária felé. Innen csak követni kell a fehér alapon lila M-betűt, ami elvezet egészen a templomig. Hűs erdőn át vezet az út - ha mentek, kullancsriasztóról ne feledkezzetek el, és nem árt valami sapi és naptej sem. Makkos Máriára érve nyugalom fogadott minket. Balzsamos szél cirógatott minket. Csak a templom előterébe lehetett betérni, itt is leültünk kicsit és igyekeztünk átérezni a hely pulzáló Lelkét. Majd újra útnak indultunk, utolsó állomásunkra, Máriaremetére. A térképet böngészve kijelöltünk egy útvonalat, ami a Virág-völgyön vezet keresztül a Szépjuhászné megállóig. Újabb séta az erdő hűsében, Budakeszin még sétáltunk kicsit, mire megtaláltuk a piros jelzést (trükközni kell, hogy megtaláld, elrejtették a kíváncsi szemek elől, de minket nem tudtak becsapni ;). Másfél órás "túra" után értünk ki a Szépjuhánsznéhoz. De már nagyon fáradtak voltunk, így újra buszra szálltunk. A 22-es elvitt a Buda Gyöngyéig, innen a 61-es villamos Hűvösvölgyig, ahonnan busszal indultunk Máriaremetére. De rossz helyen szálltunk le, így még jó sokat gyalogoltunk, mire elértünk utunk utolsó állomására. A Nap lágyan sütött át a templom parkjában álló fák között. Élettel teli este fogadott minket, a szabadtéri színpad előtt már gyülekeztek idősek és fiatalok egyaránt, hogy az esti művészeti előadást meghallgathassák. A templomban éppen az esti mise végére értünk be. A mise után sokan előre siettek az oltár felett álló Mária szoborhoz imádkozni, hálát adni, reményt kérni. Mi leültünk az egyik padra. Már nagyon elfáradtunk, bár sokszor vettük igénybe a tömegközlekedést, így is mentünk 15 km-t a rekkenő délutáni hőségben.
Kútvölgyi kegykápolna és a kilátás
Kútvölgyi Kegykápolna feljárata
Makkos Mária
Máriaremete és a park nyugalma
Máriaremete
Lehet Isten, Allah, Jahve... valójában mind egy, transzcendens Létező részei vagyunk... ezt kellene felismerni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése