Ég Veled, 2011!

 Életem legnyugisabb Szilvesztere. Imádom. Először azt terveztem, hogy tanulok, de ezt elég hamar feladtam, mert roppant fáradt és álmos vagyok. Egész éjjel azon aggódtam, hogy KD épségben kiérjen a messzi Németországba, szinte beleájultam a félelembe. De szerencsésen megérkeztek és minden a legnagyobb rendben. Hála az Égnek. Bár reggel sírva ébredtem, mert azt álmodtam, hogy... és akkor még nem jelentkezett. Szörnyű volt, senkinek sem kívánom azt az érzést. 

 Most festegetek, már nagyon hiányzott a lelkemnek. És nyugalom, csend, béke ölel óvóan körbe. Várakozással teli hetek, hónapok elé nézünk. De a nehezén, a nagy búcsún már túl vagyunk. És a búcsú nem végleges. Kíváncsian várom, mit hoz 2012. Az Óévből sok mindent szeretnék hátrahagyni és valami újra koncentrálni.

 Az év utolsó napját így hát egyedül töltöm. De nem magányosan. Mert szívemben él az a kellemes érzés, hogy a lelkem másik fele létezik és rátalaláltam. Ezek után, van jogom bármit is panaszkodni?

 Minden más csak körítés.

Valami új, valami régi, valami kék, valami kölcsön

 KD ma felszállt a frankfurti vonatra és elrobogott az ismeretlenbe. Ijesztő, félelemetes dolog nekiindulni a nagyvilágnak egy jobb világ reményében. Bár a terveink két hónapot csúsztak, így utólag örülök neki. Két napja bőgök mint egy kis hülye, pedig nem sokára újra találkozunk. Rengeteg dolgom lesz itthon. Munka, egyetem, festés (mert Bosyka kedvéért igyekszem összeállítani egy kiállítás anyagot :). Aztán nyáron esküvő és végre ténylegesen elkezdjük a Családi kis Fészkünket építeni. 

 De most, most még rossz. Most még félek. Most még nem tudom, milyen lesz az élet a következő hónapokban.

 Holnap vége az évnek. Itthon leszek a négy fal között. De most erre vágyom. Tanulnom kell a jövőheti vizsgáimra is. 

öhm...

A Lovejoy üstökös

 Páratlan felvételt találtam a Lovejoy üstökösről. Eme égi jelenséget jelenleg a déli féltekén lehet megfigyelni. A csóvája azért olyan különleges, mert már távolódik a Naptól és ezért tűnik úgy, hogy maga előtt tolja. Érdemes végignézni a videót, mert bámulatos képsorok tárulnak elénk. El tudnám képzelni, hogy hálószákkal, egy termosz teával kifeküdjek az ég alá és figyeljem, ahogy beragyogja az Eget. Égi hírnök, aki messziről jön és messzire távozik. Az Ismeretlenbe.

 Oda, ahova mindannyian tartunk.

Búcsú

  Ma egy hete történt. De csak tegnap tudtam meg. Nem akartam elhinni, azt hittem, valami tévedés történt, és még most is erősen szeretném azt hinni, hogy csak névrokon, csak egy hasonmás, aki elment. Akit elütött egy nőszemély a zebrán. Állítólag nem vette észre... Valami ostoba némber a bűnös, a gyilkos, aki elvette egy fiatal Lélek fizikai létezését.

 Tragédia egy anyának elveszíteni gyermekét. Látni az intenzív osztályon, ahogy csövek lógnak ki belőle. Tragédia a testvérnek elveszíteni bajtársát. Látni, ahogy elmúlik belőle az Élet. Ahogy lassan tova szökik a Lélek.

 Ég Veled, Krambó! Vigyázz Magadra, Odafenn! :'(

Holdhercegnő

 Egészen véletlenül találtam meg a kedvenc zenémet (aminek a szövege jókor, jó időben talált rám), mégpedig a Holdhercegnő cimű mese (mert mi mást néznék Szenteste? :D) betétdalaként. A filmet szeretem, a zenét szeretem, a kettő együtt meg... zseniális.

 Az Ünnep jól telik, bár közeledik a búcsú KD-től. Erre nem akarok gondolni, mert ha még is ezt teszem, a gyomrom görcsbe rándul, a szívem összeszorul és nem kapok levegőt. De csak fél év... csak fél év... ki kell bínrom. Erős vagyok. Ugye? Vagy ebbe most egy kicsit belehalok? És utána mi lesz? Vár az Ismeretlen, Új Élet. Ki leszek én? Feleség. Anya. Holdhercegnő... Vagy egy eltévedt Csillag, aki ott találja meg a helyét, ahol nem is keresi.

 Már sokszor írtam a Karácsonyról, így most nem teszem meg, hanem inkább posztolom kedvenc dalom, bár az a változat, amit én ismerek a zongora kíséret miatt sokkal jobb.

"It's funny when you find
What you want was by your side
The whole time

I couldn't quite believe it
But suddenly I see it
And you saw me [...]"

Áldott Karácsonyt a Csillagfény alatt!

Az első kalácsom...

 Nagyon finom lett. Találtam egy nagyon jó receptet a Praktikák sok gyerekhez blogon, ahol nem csak a leírás található meg, hanem egy videó is arról, hogyan kell szépen megfonni. Az enyém nem lett annyira szép, de cserébe nagyon finom lett.

 Ha kell kostoló, gyere el érte... de nem garantálom, hogy sok marad belőle... :) Elképesztően hatalmasra nőtt meg a kelesztések során. 

Karácsonyi készülődés

 Persze a csapból is ez folyik: a Szeretet Ünnepe, amire a fogyasztói társadalom rátette a mancsát és csak akkor tudod kimutatni a szereteted, ha minél nagyobb, szebb, csillogóbb ajándékot tudsz adni a Családtagjaidnak.

 Valóban erről szólna a modernkor?

 Lássuk, hogy hogyan jutottunk el idáig? Amikor az iprai forradalom keresztül söpört a világon, az addigi hagyományos családi mintákat eltörölte. Míg régen a család együtt dolgozott a családi gazdaságban, az újkorban a szülők és a gyerekek is más-más helyen végezték el napi teendőit. A szülők dolgoztak, a gyerekek is dolgoztak és/vagy iskolába jártak. Lerövidült az az idő, amit együtt töltöttek. Ez rányomta a bélyegét a családi életre is, a napi gondok és a 'hogyan tartsam el a családomat' pedig a családi kommunikációra. Míg a közösség védőereje óvta a családot, XIX. század emberei a közösségekből kiestek, új, merőben más értékrendű közösségekben találták magukat. De az alapigény a családhoz való tartozáshoz mindvégig megmaradt. A felgyorsult világban a régi, megszokott, szeretett és jól bevált család mellett megjelent a modern család, ami azóta is alakul, változik, fejlődik, stagnál. (Ez természetesen függ a helyi társadalom változásaitól is.) 

 A modern kor új szeretetnyelve pedig az ajándékozás lett. Ez új kommunikációs sémaként épült be a családok életébe. És az ajándékozás beszívrágott a szülinapokba, a karácsonyba, különleges alkalmakba.

 Csakhogy, ahogy megjelent a fogyasztói viselkedés, az ajándékozás már nem csak a szeretet nyelve lett. Hanem a hatalom, a pénz eszközévé vált.

 És ez az, ami évről-évre a csillogó, ámde üres, semmitmondó plázákba vezérli az embereket.

'Osztálykarácsony' update

 Reggel főosztálykarácsony volt. Nem vagyunk sokan, nagyjából tizen. A főosztályvezetőnknél voltunk, kellemes hangulatban telt el, volt süti és ajándék és... CSOKI! :) Már régóta érzem, jó helyre kerültem, a munka is tetszik, a kollégák is jófejek. És még mindig ott van a Kopaszi-gát (megmagyarázhatatlan vonzalom...). 

 Ma egyébként dekorcuccokra vadásztam, sajnos sikertelenül. Munka után (ugye nekünk péntekenként 2-ig tart a munkaidő ;) még benéztünk az Allee-ba, de ott sem találtam, amit kerestem. Mégpedig: marcipán (marcipános szaloncukrot fogok készíteni magamnak, más úgysem szereti), dekor toll (négy színben, mézeskalácshoz), és dekorbigyók, amiket karácsonyi muffinra lehet tenni. De ezek közül semmit sem sikerült beszereznem. Majd most lemegyek még a helyi boltba, és megnézem, de nem fűzök sok reményt hozzá, hogy találok. 

 Most karácsonyi takarítás következik, egy kis dekoráció és álmodozás arról, milyen lesz az életem egy év múlva, amikor KD-val a közös kis Otthonunkban fogunk készülni a Szentestére. Talán már hármasban... ;)

 Túl csöpögös vagyok mostanában. Hajaj, ez aztán az igazi Élet...

 20:36. találtam cukormázt, olyat, amit kerestem. Holnap indulhat a karácsonyi mézeskalács sütés...

...csak a gombokat ne... gumicukorból vannak...

A Kopaszi-gát macskái

 Ma végre eljutottunk a Kopaszi-gátra (csak 500 m-re dolgozom tőle... :P) És találkoztam a Kopaszi-gát cicáival. :) Annyira édesek. És gombócok. (Szuszi most itt dorombol a változatosság kedvéért...) Íme néhány kép a cukorfalatokról. A képek annyire nem lettek jók, mert a kis álványomat nem vittük magunkkal, és kicsit kommandóznom kellett, hogy a lehető legelőnyösebb kompozíciókat tudjam lekapni. Az én kis gépemből ennyire futotta... :)

Hajaj. :)

 Hugitól kaptam. Nagyon tetszik. Szép. Megfogott.

 Hajaj, de szokatlan napi 8 órában dolgozni... aranyéletem volt, amíg én oszthattam be, hogy mikor dolgozom, mikor foglalkozom az egyetemmel és mikor egyéb teendőimmel. Most már kezd beállni rendesen a ritmus, már nem késem le az infopark buszt, bár szeretek sétálni reggelente. Ma is sütött a Nap, ebéd után kiugrottunk a kollégámmal a szomszéd épületbe, beszereztem egy kis csokit. Egész korrekt árak vannak. Szuper az infrastruktúra, szeretem az Infoparkot. Csak az a fránya busz közlekedik lehetetlen időpontokban. Szóval kimentünk az épületből és az arcunkba tódult a napfény. Kicsit álldogáltunk és megegyeztünk abban, hogy meg kellene lógni a Kopaszi-gátra... de végül visszakullogtunk az irodába és szépen dolgoztunk... Holnap prezi lesz, az elmúlt napok eredményeit mutatjuk be. De... nagyon nem egyszerű hiányos és láthatóan kozmetikázott adatokkal dolgozni és varázsolni... Mindenesetre, imádom a munkámat! És az Élet nagyon szeret engem.

 Hajaj. Nehéz félév előtt állunk KD-vel. Januártól felfordul az ismert világ és kénytelen leszek lógni két világ között. Egyébként a minap rájöttem, KD inkább Terence Hill-re hasonlít. Őt is nagyon szeretem. Nem rég láttam vele egy újabb filmjét, ahol veteren lovas trénert alakít... kedves kis történet, sok-sok mondanivalóval és szívszorító jelenetekkel. És pacikkal! Az én imádott lovacskáimmal, méltóságos bajtársakkal.

 Hajaj. Az egyetemmel MINDEN rendben van. Ez valami hihetetlen érzés. Be tudom fejezni, nem lesz gond. Három vizsgám lesz, a gyakorlati jegyek folyamatosan érkeznek, csak megérte vért izzadni az SPSS-szel és a STATA-val.

 Hajaj, nem sokára kiderül, hogy létezik-e az isteni részecske, a Higgs-bozon. A világ végén megismerünk minden titkot.

 Hajaj. Már feljebb kúszott a Duna a sziklákon, már nem tudtuk körbesétálni a híd pillérjét, pedig ma végre eljutottunk oda.

 Hajaj. Imádok élni. Hajaj.

Az első tapasztalatok az Új Világban

 Az élet tálcán kínált egy új lehetőséget. Nincs okom panaszra. Sőt... Mindig is álmodoztam arról, hogy a Kopaszi-gát melletti irodák egyikében dolgozhassak (nagyon szeretem az Öbölt). És mit ad Isten? Állást az infoparkban, mégpedig olyan munkát, amit nagy örömmel és lelkesedéssel végzek. (Bár még csak három nap telt el tényleges munkával.) Lesznek nehezebb feladatok, amiktől kicsit már most feszengek, éljen a maximalista hajlamom. De szerencsére remek kollégát kaptam, akivel eddig egész jól ment a közös munka.
 A légkör összességében kellemes, bár az irodából hiányolom a darts táblát... :D Az irodánk tágas, világos, növénytartás gondolatával pedig véletlenül sem kacérkodom.
 Sajnos március környékén költözik a hivatal a belvárosba. Pont, amikor a Kopaszi-gáton minden fa, bokor, gaz újjászületik. Sebaj, így legalább nem csábulok el sétára munka helyett... :)
 Az egyetemen talán minden vizsgám meglesz. Kicsit kisiklott alólam ez a félév. Bár beadandókkal eddig nem maradtam el, a szakdolgozatommal rosszul állok. Talán hagyom az őszi félévre, nem tudom, majd kiderül.
 Mostanában ez a szám tetszik: 

Szombaton pedig... nos hát, újabb világ születik.