KD ma felszállt a frankfurti vonatra és elrobogott az ismeretlenbe. Ijesztő, félelemetes dolog nekiindulni a nagyvilágnak egy jobb világ reményében. Bár a terveink két hónapot csúsztak, így utólag örülök neki. Két napja bőgök mint egy kis hülye, pedig nem sokára újra találkozunk. Rengeteg dolgom lesz itthon. Munka, egyetem, festés (mert Bosyka kedvéért igyekszem összeállítani egy kiállítás anyagot :). Aztán nyáron esküvő és végre ténylegesen elkezdjük a Családi kis Fészkünket építeni.
De most, most még rossz. Most még félek. Most még nem tudom, milyen lesz az élet a következő hónapokban.
Holnap vége az évnek. Itthon leszek a négy fal között. De most erre vágyom. Tanulnom kell a jövőheti vizsgáimra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése