Persze a csapból is ez folyik: a Szeretet Ünnepe, amire a fogyasztói társadalom rátette a mancsát és csak akkor tudod kimutatni a szereteted, ha minél nagyobb, szebb, csillogóbb ajándékot tudsz adni a Családtagjaidnak.
Valóban erről szólna a modernkor?
Lássuk, hogy hogyan jutottunk el idáig? Amikor az iprai forradalom keresztül söpört a világon, az addigi hagyományos családi mintákat eltörölte. Míg régen a család együtt dolgozott a családi gazdaságban, az újkorban a szülők és a gyerekek is más-más helyen végezték el napi teendőit. A szülők dolgoztak, a gyerekek is dolgoztak és/vagy iskolába jártak. Lerövidült az az idő, amit együtt töltöttek. Ez rányomta a bélyegét a családi életre is, a napi gondok és a 'hogyan tartsam el a családomat' pedig a családi kommunikációra. Míg a közösség védőereje óvta a családot, XIX. század emberei a közösségekből kiestek, új, merőben más értékrendű közösségekben találták magukat. De az alapigény a családhoz való tartozáshoz mindvégig megmaradt. A felgyorsult világban a régi, megszokott, szeretett és jól bevált család mellett megjelent a modern család, ami azóta is alakul, változik, fejlődik, stagnál. (Ez természetesen függ a helyi társadalom változásaitól is.)
A modern kor új szeretetnyelve pedig az ajándékozás lett. Ez új kommunikációs sémaként épült be a családok életébe. És az ajándékozás beszívrágott a szülinapokba, a karácsonyba, különleges alkalmakba.
Csakhogy, ahogy megjelent a fogyasztói viselkedés, az ajándékozás már nem csak a szeretet nyelve lett. Hanem a hatalom, a pénz eszközévé vált.
És ez az, ami évről-évre a csillogó, ámde üres, semmitmondó plázákba vezérli az embereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése