...és ami történt, de még nem számoltam be róla

Nagyjából másfél hete sajog az oldalam. Az egyik kiscsillag fehéröves srác a medencecsontom környékén integetett az ütőfájval, és a pocakom találkozott vele. Olyan érzés, mintha megint lenne vakbelem... Akkor nem fájt annyira, de most kicsit... na de szerintem az időjárás-változás is közrejátszik.

A múlt hét csütörtöki zh-m 3-as lett. Ha még tanultam is volna rá... De ez tökéletes eredmény a számomra. Remélem a keddi zh-m is meglesz. Ez a vizsgaidőszak egyáltalán nem tud érdekelni. Már elég sok 5öst felhalmoztam, hogy rosszabb jegyeket is megengedjek magamnak. Noha kétségkívül bosszantó, ha többet tanultam volna, simán hozhatnám ezt a félévet 4,5 feletti átlaggal... De most már elcsűrtem. Bár talán még nincs veszve semmi...

Pénteken voltam Atiék edzésén is. Csöppet szétment a jobb térdem. Aztán a kocsmában csocsoztunk, ki is kaptunk... Nem baj, legközelebb visszavágunk. Aztán Atinál aludtam, mint ahogy csütörtökön is, csak akkor azért nem tudtunk aludni, mert rosszul voltam... Szombatra virradó hajnalban viszont valakinek a telefonja csörgött megállás nélkül... Aztán próbáltam visszaaludni, és a szokásos rémálmok - amiket lassan már mindennapi ismerősként köszöntök - törtek rám. Aztán valahogy belekerült Nolasyn Kertje... elég homályos ez a része. De, mint kiderült, Ati próbált javítani rémálmaimon, és míg aludtam, a fülembe suttogta a rózsakertet, amiből nálam Nolasyn lett... : )

Vészesen közeleg júni 15...

Vasárnap állatkertben voltunk, Anyuékkal és Marcival, Gizi néni unokájával. (olyan, mintha a saját kisöcsém lenne, Anyukám mentette meg az életét, mert mikor 6 hetes volt, majdnem bölcsőhalált halt.) Az állatkerteket igazából nem nagyon szeretem, de a pesti állatkert elég színvonalas. Lassan már nem lesz más életterük az állatoknak. Ettettünk elefántot is! Olyan hatalmasak, ilyen közelről nem láttam még sosem. És olyan husik : ) (szó szerint...) Láttuk Bóbitát, a pár hetes kisoroszlánt és Layla-t, az alig 200 kilós baby orrszarvút... Nagyon jó volt ez a nap. Rég volt együtt a Családom. Állatkert utn elmentünk ebédelni még, mert Anyunak nem volt kedve főzni. Este meg Atit felrángattam a várba, miután átsétált hozzánk a bringával... A Vár változatlanul csodaszép! És már olyan rég voltam fent. A Clarck Ádám tértől másztunk fel, a Dísz térig sétáltunk, onnan 16os busszal lementünk a Dózsa György térre, onnan séta a 78as buszig, majd haza.

Tudjátok, sok minden van, ami mostanában foglalkoztat. De nem tudom még megfogalmazni, tengernyi érzelem szővi át a napjaimat. Szilvi szerint mázlista vagyok, hogy megtaláltam a hiányzó felemet. Nos, azt kétségkívül leszögezhetjük, én sem gondolom másként... : )

Szombaton bemutatón voltunk, mint lelkes tapsoló közönség. Utána Béla nálunk aludt. Petit is elrángattuk este a Szigetre, ahol megmutatta a kedvenc helyét. Csodaszép, és jó a kisugárzása is.
Kicsit összemosódtak a napok. Még biztos sok minden más is történt, de most megyek enni.

Az Ablak

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségrol, gyerekekrol, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az idot, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvo embert egy ido után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta oket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elélé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.

A napok és hetek teltek.

Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.

Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz.

Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.

Valószínuleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak...

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük oket, de ha derunket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal,megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért. Minden nap ajándék az élettol, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges...

A válasz a kérdésre

A legkeményebb megpróbáltatások és változások közepette is szabadságodban áll mosolyogni, tudva, hogy Te választottad ezt a játékot, és a föld minden látszata fölötti uralom a Tiéd...

Bevezetés a pedagógiába vizsga

FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚJJJJJJ! Többet nem szeretnék erről a tárgyról hallani, de van egy olyan satnya érzésem, hogy június 13.-án újra próbálkozhatok...

Ha minden jól megy, és mégsem kell mégegyszer mennem, akkor már csak három vizsgám van. Vagy négy, de ez útóbbi még nem biztos. Családjog, Szocped alapjai, és Fejlődéslélektan. Ha lesz még egy, akkor az Életkorok pedagógiája lesz.

Éhes vagyok. Közben Linkint hallgatok - nem lettem ám függő... Mint ahogy netfüggő sem vagyok. Aztán olvasni fogok, végre befejezem a könyvet, hogy aztán beletemetkezzek valami másik világba. Esetleg begépelem Nolasyn Krónikáinak második fejezetét. Na majd még lehet, h jövök ma, mert még sok mindent le kell írnom...

Túl nagy kérés?

Sosem szoktam tudni megérteni, hogy miért nem lehet arra figyelni, amit mondok? Sok mindenről már leszoktam, nem szővök terveket, nem élem bele magam különböző programokba, mert sosem úgy sül el semmi sem, ahogy azt alaposan megálmodnám, ezért teljesen felesleges. Mint ahogy néha az az érzésem, én is. Mintha csak kötelesség lennék. Elég nyűgös tudok lenni, ezt belátom, de csak a megszokott foglalkozást hiányolom. Igazából, ha belegondolok, nincs okom panaszra, csak én fújom fel a dolgokat. Csak hát néha fáj, és olyankor sír a Lelkem, és hogy védelmezzem, azért fordulok magamba. Ez a nagy titok. De... Mindegy.

Fáj a fejem, és hánynom kell, de az edzés jót fog tenni. Petivel és Bélával megyünk a Szigetre kicsit kardozni, és Béla addig nem megy haza, amíg meg nem csinálja az ellentétes nyócast. Tanulnom kellene a holnapi vizsgára, de nem bírok koncentrálni az anyagra. Na majd este. Most olvasok egy kicsit, addig sem kell ebben a világban lennem. Momentán nem érzem jól magam benne.

What I've done

A Linkin Park új albumáról ez a legjobb!!! A zongora, oh, a zongora benne, annyira csodálatos. Erre a zenére lehet alkotni. Úgy érzem, tele vagyok energiával, hogy ki tudjam fejezni mindazt, amit érzek. Mert csordltig telve vagyok érzelmekkel, kicsit már teltház van... Nem is gondoltam, hogy ennyi fajta-féle érzelem átjárhatja az embert. És tudjátok, nem szabad elfojtani őket. Hadd járjanak át mindenkit. Megéri... : )

Álmok tengerében

Az álmok olyan helyekre visznek el, ahova máskülönben nem jut el az ember. Üresek lennének nélkülök az éjszakáim. Nappal inkább éberen álmodozom, közben építgetem Nolasyn különböző részeit. Már elég hatalmas birodalom. Ma megszületett a Szükség Könyve. Egy olyan napló, melynek lapjai üresek. (nem, ez nem az a könyv, aminek az a címe, hogy minden, amit a férfiak tudnak a nőkről). Amikor az embernek tancsra, jószóra, vígaszra van szüksége, akkor kinyítja, és megtalálja azt, amit keres. Mondhatnátok, hogy a Biblia, vagy akár a Messiás kézikönyve is ilyen, de a Szükség Könyve "személyre szabott". (Noha emellett továbbra is úgy gondolom, hogy a Bibliában benne van minden, de csak nagyon kevesen értik meg.) A Szükség Könyve em rejtjelesen fejezi ki magát, hanem kerek-perec megírja az igazat, s nem csak a valódit. Nomeg, mindenkinek őrzi a titkát. Amikor az ember fellapozza, akkor az összes kapott válasz benne van. Node, ha valaki be akarná scannelni, vagy esetleg fénymásolni, akkor csak üres lapokat kapna. A Szükség Könyvét Nolasyn Könyvtárában őrzik... Akit érdekel, annak még mesélek, de most megyek aludni.

Himawari

Ma megkaptam a KARDOM!!! Most nagyon örülök. De kicsit le vagyok tőrve, nem emiatt. Sebaj, az élet szép! A Kardom egyébként a Himawari névre lett keresztelve. (napraforgó...:)

Telepátia "mérföldek" tükrében

Miközben mosogattam, azon járt az agyam, mennyi félelemmel kell nap, mint nap szembenéznem. Aztán bejöttem a szobába a géphez, hogy Barátaim blogjait elolvassam, és azt láttam, Yunina gondolatai is e köré csoportosultak. Démonok, melyek mindig eljönnek, csatázol velük, mely küzdelmeknek nem más a színtere, mint Te magad. Ezeket a harcokat Te nyered meg. De a vesztese is Te vagy. A démonok, melyek a félelmeidből táplálkoznak nem idegenek művei. A Te teremtményeid. Akkor születnek meg, mikor információ foszlányokból kikombinálsz egy történetet az életedről és a benne szerepet játszó személyekről.

Azért is tudom ezt ilyen jól, mert én magam is ilyen vagyok. De mentségemre szolgáljon, nálam ez egy énvédő mechanizmus. Avagy, ha mindenre gondolok, nem érhet meglepetés, sem csalódás. De míg ezeket átgondolok, elszorul a szívem, torokba gombóc érzés fog el, és egyre jobban teret szeretne nyerni a kétségbeesés. Na ebben a pillanatban kell erősnek lenni. Lennünk. Különben a démonok az eszed veszik, és bizalmatlan személlyé tesznek. Abban a személyben sem fogsz tudni megbízni, aki a tükörből pislog vissza Rád.

Félelmek. Nem mindig alaptalanok. Egy egészséges szintig természetes, hogy jelen vannak. És tudod mikor csapnak le? Mikor vagy a legsebezhetőbb? Amikor előre eltervezel valamit. Sosem úgy sül el, ahogy Te szeretnéd. Mindent kigondolsz a legapróbb részletig, de aztán semmi nem jön össze. Jön a keserű érzés a csalódottság könnyeivel kísérve, melyek mély gödröt égetnek az arcodba, amikor végigcsordulnak az orcádon. Sose tervezz előre. Nem azt mondom, hogy Carpe Diem, de ha teheted, ragadd meg a napot, mert csak a pillanat számít. A Jövő bizonytalan "valami", ami dementorok által gerjesztett ködben folytonos képlékenységben állandó változásban van. Ha a jövőre gondolsz, talán látod magad előtt mi lesz Veled. Diploma, munka, házasság, gyerekek, nyaraló, kocsi, ház, nyugdíj... Ez egy pontos terve egy tökéletes életnek. De ilyen nincs. Jobb ha tőlem tudod meg. Csak az van, amit most e percben látsz és érzel magad körül. (az ágyamon ülök, mellettem a nunchakum, meg a ruhám, a malackás gyüjteményem, melynek tagjai egy nagy és egy kis példány, meg a párnám, amin mindenki röhög, amikor leviszem táborba...) De közben félek. Félek attól, hogy mi lesz a következő percben. Félek attól, hogy meghal az Anyukám, félek attól, hogy a Húgomat balesett éri, félek attól, hogy Aput elüti egy busz, félek attól, hogy Gönye nem jön haza, félek attól, hogy meghal mindenki, akit szeretek. Ez az én legnagyobb félelmem. Elveszíteni azokat, akiket szeretek. Szükségem van rájuk, rátok. De ezzel a démonnal együtt kell élnem. Nem szabad folyton ezen rágódnom. Élnem kell, nem tehetem azt, hogy leülök, és várom a tragédiák sorát. (mert fognak jönni, csak még nem értesítettek arról, hogy pontosan mikor.) Mosolyogni :), és tényleg élvezni, hogy élek, és szeretet vesz körül. Mert ez nagy kincs, sőt, ez a legnagyobb.

Ezen elmélkedés lényegében a félelmek elengedéséről szól. Nehéz, de meg kell próbálni. Ezek olyan kövek, amik nyomják az ember Lelkét, lefelé húzzák a kétségbeesés mély és feneketlen kútjának mélyébe. De ezeket a köveket csak egy ezüst szál kapcsolja Lelkemhez. (Kinél van olló? :)

De térjünk vissza a "valóság illúziójába".

Dörög. Megint esni fog. Kedden is megáztam Vácon, de most úgy, hogy mezítláb mentem a sulitól az állomásig, mert a cípőnek nem sok értlme volt. A szoknyám aljából csavarni lehetett a vízet, és mint később kiderült, alsóbb rétegekben is alaposan vizes lettem.

Oh, jaj. Mennem kell, így gondolataimnak kurtán szabok véget.

Így írtok Ti...

Avagy, kiket takarnak a nevek. :) A dőlt betűk a blogokról való idézetek.

Ayame Inside - Délegyházi Béla -közismertebben Szandi - blogja.
"Egy lány, akit az érzelmei irányítanak és életvidám, mert senki sincs egyedül ezen a világon..."

Bushi Péter blogja - Peti gondolatai.
"Történteket és gondolatokat találhatsz itt, amik talán hasznodra válnak, vagy kellemes pillanatokat szerezhetnek neked."

Carpathia - Múlt és Jővő határán- Dody írományai.
"Nincs különösebb célja a blognak. Van, akinek elmondjam a gondjaimat, van, ahol megírhatom a dolgaimat. Valamiért mégis kell..."

Financée of the Phantom - Morag.
"Álmokban szendergélve, a fénnyel fogócskát játszva, reménykedve, hogy Gloria egyszer a világra jön, ki Lelkem méhében szunnyad, és akkor majd vibrál a boldogság, mint valami szindróma, tajtékzik; a könnyek megtörik a világ sugarát, játékra hívják, mely kegyetlen néha, s jön ez: kimaradsz, újrakezdesz, vagy netán kiesel... A prizma által megszületik a szivárvány. Lábánál kincs - meglelhetem valaha is vajon?

Joyce's life - egy fiatal hölgyemény gondolatai.
"The greatest thing you'll ever learn is just to love and be loved in return."

Lizzy - Tündérmesék by Hugi.
"Táncolj mintha senki sem látna Szeress mintha soha semmi sem fájt volna Énekelj mintha senki sem hallana Élj mintha a menny a földön volna Vannak az életben ki hívások amiket le kell győznie az embernek én is ezt teszem több- kevesebb sikerrel!"

Rob blogja - Bratyó... hehe.
"egy villanymérnök hallgató naplója ...hallgatni arany..."

Uriel are dead - Weronti története.
"Uriel kezében nehéz bőröndök égtelenkedtek. Óvatosan lépdelt, miközben figyelte az őt körülvevő házakat, embereket... "Új város, új élet." Gondolta magában elégedetten. Másra már nem is vágyott... Lefordult az egyik kis utcán, majd egy pici, rendezetlen kertű ház felé vette az irányt. "Az én házam.". Bőröndjeit lerakta a vizes utcára, zsebében a kulcs után kutatott. Sikerült előkotornia, majd némileg feszülten nyitotta ki a rozsdás kaput...."

Vikky samurai - Viktor blogja.
"Háde máma mekkcsináltam a bloggomat, he! Így e! Oszt óvassad he!"

Wolverine naplója - Capoeira mindhalálig...
"Wow i feel good nananananá"

Yun Art - Yunina Művészgalériája.
"Ha mi árnyak nem teszettünk, Gondoljátok, s mentve tettünk: Hogy az álom meglepett, S tükrözé e képeket. E csekély, meddő mesét, Mely csak álom, semmiség, Nézze el most úri kegy, Másszor aztán jobban megy." /Shakespeare/

Yunina :) - Charlotte Taylor blogja/ a múlt nyomában.
"Örökre megmaradnak a gyerekkor emlékei, az az érzés, amit a hullámok játéka kelt, ahogy a lábujjak alól kimossa a rózsaszín meg ezüst homokszemeket, vissza a tenger mélyére. Olyan nyugalmas volt; valami megfoghatatlan módon a halhatatlanság mutatkozott az ár-apály váltakozásában, meg az ég és a tenger végtelenjében. Most, ahogy rácsodálkozom ugyanarra a szikrázó víztükörre, tudom, hogy ifjúságunkat sosem hagyjuk el, mindig magunkban hordjuk a szívünk mélyén." /H.K./

Yuuko - Weronti blogja.
"Gyűlölt mindennapok a 16 év alatt..."

G. C. koncert :)

Mielőtt bármit leírnék, eszembe jutott valami. Rég rajzoltam. (most mondhatnátok, hogy ott a gésa, meg a verekedő csajok, de az Sipinek kell a női önvédelmi plakáthoz.) Rég rajzoltam úgy igazán, azaz, hogy a Lelkem benne legyen. Mentségemre szolgáljon, új történet született az elmúlt időkben. (ezt már olvashat(já/tá)tok, a múltkor feltettem az új linkre.) Festeni fogok, valamikor időt szakítok rá.

Tegnap vérvonal program volt. Hüvösvölgy, edzés, majd csilis babos party az egyik csapattársunknál. Amint kapok képeket, akkor majd megosztom Veletek is. Aztán Gönyénél aludtam, mert elég későn ért véget a buli. Sipi javaslatára activitiztünk, de ez házi változat volt. Mindenki felírta a nevét egy papírra, és azt húztuk ki. Aztán elő kellett adni az illető jellemző tulajdonságait. Annyit mondok, aki engem játszott, senki nem ismerte fel... Sipi meg is szólta a dolgot...

Ma megnéztem a Híd Therabia földjére című filmet. A végére telekönnyeztem a zsepim, nagyon tetszett, csak kicsit szomorú film. De nagyon sok mondanivalója van, és pszichoanalitikus szempontból is elemezhető, hogy melyik szereplő milyen fejlődésen és érzelmeken megy keresztül. Lehet, hogy készítek egy tanulmányt róla, és majd kiteszem. De nem ígérem a közeljövőbe, mert még a Vertigo elemzésével is lógok keddig a Tanárnőnek. (majd azt is megmutatom.)

Aztán most este koncerten voltunk. Dávék a Fáraóban zenéltek. Nagyon tetszett, és már várom a következő koncertet! :) Egyébiránt, mára teljesítmény túrát szerveztünk be, de végül másként alakultak a dolgok. Sosem szabad megfeledkeznem arról, hogy nem szabad semmit sem előre elterveznem...

És megnyírtam Peti haját. Ha előbányászom a gépet, akkor felteszem a képet a félkész állapotáról. Ajánom figyelmetekbe a blogját, újonnan került a linkek közé.

Végül a nap vicce by Peti:

Zsíráf Apuka kisfiát nagykorúságának alkalmából elviszi a helyi kocsmába. Iszogatnak, iszogatnak, a friss nagykorú félve pislog körbe első itala mellett, amikoris egyszercsak Zsíráf Apuka kidől az elfogyasztott italmennyiség miatt. Odabiceg egy zebra, és így kommentálja a gyermeknek az esetet:
- Mi van? Apu ma már sokat ívott?
- Nem puma, hanem zsiráf...

Hehe, lehet röhögni, vínyogni a monitor előtt...

Éljen a Halott menyasszony! Megint azt nézzük Hugival...

Közkívánatra...

Iszonyat jó a Linkin park új száma, az albumot még nem hallgattam meg, de ebbe az egybe tökre belezúgtam! A zongora benne a legszebb!!!

Már itthon vagyok, nagyjából másfél órája, és igazából nem nagyon csináltam semmi hasznosta, csak úgy vagyok. Épp ezt írta Bosyka is, olyan furán telik az idő, egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogyan. Más, mint volt. De mindig változunk (a fenti kép mit sem bízonyit ennél jobban...) Annyi mindent kell még leírnom, elmondanom, megosztanom másokkal, hogy lássuk, mennyire csodaszép az élet!

Sajnos a Linkin park számnak vége, most valami mást kezdtek adni.

Hú de éhes vagyok, nem hiába, ebéd idő van. Majd még pontosítom, hogy mire gondolok, de úgy szaglom, kész az ebéd...

Jah, a képet pedig közkívántra tettem ki, de nem az Ő kedvéért, akinek valójában szólna, mert Őt nem érdekli. :( Legalábbis most így érzem.

Ázott Macska

Egész nap ragyogóan sütött a Nap. (fáradt vagyok, ezért bocsi az esetleges szóismétlesékért, zagyvaságért, be nem fejezett mondatokért...stb; a helyesírásom már úgyis megszoktátok...) Aztán mikor 5kor mentem át a másik épületbe, ahol a Vertigot néztük meg, már gyűltek az esőfelhők... Mondanom sem kell, bőrig áztam. De nem volt rossz. Anyuék vártak a nyugatiban, hoztak pulcsit, hogy ne fagyjak meg...

Voltam fodrásznál. Mikor Peti meglátta a hajamat, csak annyit mondott: "Ki vagy Te, és mit tettél Csacsával?". Csak frufrum lett, aki akarja, az nézzen meg élőben, nem teszek ki képet...

Ma megkaptam az indexet, de erről bővebben holnap. Elfáradtam... Megyek aludni.

u.i.: nem kaptam levelet... :( igaz, minek várom...

Hehe : )

Boldog vagyok, hehe. Ezt most csak azért írom le, mert mindig csak nyafogok, pedig történnek jó dolgok is, csak az ember többnyire nem szokott dícsekedni velük. Egyszerűen boldog vagyok, nem kell ezt ragozni, hogy miért. Csodálatos hely a világ.

Ma Bettit szórakoztattam a vonaton, meg kint Vácon. (Leadtuk a dogákat.) Holnap pszichoterápiák zh. Most tanulgatok, csak tartok egy kis szünetet.

Tegnap is jó napom volt. Vendégedzésen voltunk a Karsai Klánnál. Jó volt, sokkal jobban éreztem magamat, mint a múltkor. Igaz, hogy az éttermet majdnem felgyújtottok egy mécses és egy konyharongy segítségével, de megmentettünk mindenkit a tűzhaláltól. Csak imádott Bélám hiányzott, de ha tanulni kell, akkor muszáj. (mint most nekem is, csak mint mondtam, szünetet tartok...). Szurkoljatok velem együtt neki, csütörtökön állásinterjúra megy, ráadsul wellnesses témában!

Aztán Peti hazakisért. Szegény hamar hazament, mert akkor még nem volt kész a mára beadandó házidogám, és nem tudtam vele foglalkozni... (bocsi, holnap úgyse hagylak békén edzés előtt...)

Ma Gönyét elkísértem a világ végére és vissza. Norbi levágta a haját, és ezzel megnyerte magának, hogy a továbbiakban is ő csinálja. Eddig az én feladatom volt, de szombaton nem volt erre idő, és ugye hétfőn volt a vízuminterjúja, és valami normális külsőt akart... Nem baj, Norbi is tehetséges fodrász... Többet úgyse vágok hajat. XD

Na most viszont zárom soraim, tényleg tanulnom kell... :( De ettől sem leszek boldogtalanabb. Egyszerűen, imádok élni...

150.

150. Ennyi bejegyzést véstem be az elmúlt hónapok során. Együtt sírtünk, együtt nevettünk, együtt vártuk az eseményeket, együtt éltük végig, amikor újra leírtam, vagy néha képeket szúrtam be.

És most is csak nyafogni tudok, pedig nem így terveztem. Miért van az, hogy ha elmondom, mit érzek, azt kapom, hogy én nem értem meg. Pedig így érzem, megváltozott valami, és mostanában mintha más lenne. Ettől még érzelmeim nem változnak, csak a Lelki állapotom zajong, hogy figyeljenek rá. És amikor ezt elmondom, akkor még én vagyok az, aki nem megértő. Nagyon is megértő vagyok, túlságosan átélem az életemet. Könnyebben kellene túltennem magam bizonyos dolgokon. Mindenkinek mennyivel egyszerűbb lenne. Pedig én igyekszem, tényleg, csak néha nem könnyű. És akkor jön az, hogy ezt szóvá is teszem. Nem tudom magamba fojtani. Mindig csodáltam azokat az embereket, akik képesek voltak elrejteni mindent, és nem megmondani, és akkor is mosolyogni, amikor fáj. De képtelen vagyok álarcot felvenni. Mert az nem én vagyok. Mert én így vagyok én, duzzogással, vagy dorombolással együtt. Erős lélek vagyok, csak néha kell nekem is valaki, akinél megpihenhetek. Ez a nagy titok. Nem várok cserébe mást, csak Szeretetet.

Egy meg nem írt bejegyzés

Mostanában változik minden. Én pedig próbálok stabil pont maradni mindenki átrendeződő életében. Köszönöm, nálam minden rendben, de tudjuk, a sínre kötözött ember mosolya sem öszínte. Vannak dolgok, amiket egyszerűen el kell engednem. Egy bartáság végét amit szomorúan, de tudomásul veszek, vagy a saját hülyeségeimet, miszerint szeretek tudni bizonyos valakik dolgairól, hogy ne érezzem úgy, kizárnak az életükből. Mondom, ez az én hülyeségem. Igyekszem kinőni...

Ma reggel zongora órán voltam, két hét múlva vizsgázom egy három tételes darabból. Nekem nagyon tetszik, annyi érzést bele lehet vinni. Most azon fáradozom, hogy átadjam az üzenetet, amit megtaláltam a hangjegyek között.

Aztán hazajöttem, és elvittem a gésát Enikőhöz. Szerdára kellene megrajzolnom a másik képet, majd holnap este, vagy szerda délelőtt. Majd hazajöttem, Szívek szállodáját néztem, miközben kivasaltam a gímet. Kedvenc sorozataim egyike, ezt csak a My name is Earl előzi le a kedveltségi listán. Béla befutott, és elkísértem a sulijához, ami nincs tőlünk messze, csak balra, majd egyenesen, majd kicsit balra, majd t a Tivadar utcán a Szövetség utcához, onnan balra, majd jobbra, majd balra és megint balra. Aztán átmentem Petihez, drágaszágom nagyon beteg, aggódom érte. Holnap vizsgázik, szal sok kalappal neki! :) De most nem volt ellenére, mikor Bélával gyógyölelésben részesítettük. Edzésen sokat ütőfáztunk, nagyon jó volt, tetszett. Aztán Bélát hazakísértam, Csepelre, kutyáztam, és pálcikával ettünk rizses valami nagyon finomat, és kaptam sütit is. Nyam. Aztán a Hévhez kutyuskákkal mentünk, Lufi és Bömbi két szeretetgombóc.

Ezek voltak a hétköznapi csodáim. Nekem mind sokat jelentett minden egyes mozzanat.

Most megint a Halott menyasszonyt nézzük Hugival, pillanatnyilag nagyon is közel áll lelkiállapotomhoz. De persze, nincs okom panaszra, én fújom fel a dolgokat, minden ok nélkül. Hiszen nő vagyok, ehhez nagyon jól értek... vagy mi.

Ma olvastam a Hölgyvilágban egy cikket arról, mennyire nem értjük meg egymás nyelvét, és ennek már tudományos magyarázata is van, aminek az ecsetelésébe nem megyek bele. Nagyon fáradt vagyok. Megyek filmet nézni fél kómás állapotban. Sok mindent akartam még írni, de túl kimerült vagyok, hogy magasröptű gondolatokkal nyúzzalak Titeket.

Ballag már a vén diák, tovább, tovább...

Eszti Családja körében (két oldalról Tesója és Anyukája fogja közre)

Eszti elballagott, ezzel az utolsó kapocs is elmegy a volt sulimból, és most már csak az emlékek fognak odakötni. Nosztalgikus hangulatban telt el számomra, és mivel egyedül voltam, lélekben többet bolyongtam a régmúltban, amikor négy évvel ezelőtt mi ballagtunk, a 12 vegyes. Rég volt, nagyon rég, azóta sok víz folyt le a Dunán, és feltehetőleg még több fog. Jövőre 5 éves érettségi találkozó lenne, de szerintem senki sem fogja megszervezni.

Nagyon hiányzik a sulim. Nem csupán az emberek, természetesen ők is. Hanem maga az épület. Annyira szerettem odajárni. Hány más suli büszkélkedhet még olyan mesesszép kilátással, mint amilyen az EKG-ból nyílik? :) Az épület telve volt rejtett helyekkel, amik még felfedezésre várnak a képzelőerő számára. A suli kertjében macskák kóborolnak, és vaahol az osztállyal közössen ültettünk egy fát. Legközelebb, ha arra járok, megkeresem. Talán nem száradt el.

Eszti hétfőn kezdi meg az érettségit, magyar, matek, töri és angol a sorrend. Kedden ünnepeljük a 18. szülinapját. Emlékszem, amikor megismertem, 10.-es voltam, Eszti 8.-ot taposta, Esztergomba mentünk. Így kezdődött ismeretségünk. Ime a képek:

Eszti és Zoli

A ballagás szokásos útvonala: Mátyás templom - Halászbástya - Szabó Ilonka utca - EKG

: )

A volt osztálytermem

A hátsó ablakon régen mindig bemásztunk

Ez a ülőalkalmatosság nekünk még nem volt...

Vonattal egy új világba

Amikor ma jöttem haza a zónázóval, elbóbískoltam egy kicsit. Már odafele is álmodózva bámultam ki a fejemből, de ez a hazavezető úton csak tetéződött. Egy érdekes történet fogalmazódott meg bennem, ilyen félálom, kóma szerű állapotban. A lényeg az, hogy van egy lány, aki utazik haza a vonaton, és elszenderül (ez eddig elég valóságszerű), de amikor felébred, egy másik világban találja magát, és nem emlékszik a múltjára... de ez nem is zavarja... Így rövíden nehéz elmondani, de ígérem igyekszem mihamarabb megírni. Most megintcsak alkotói lázban égek, s egyszercsak meg is fog születni a virtuális változat is. Addig meg, türelem, azon vagyok, hogy a nap 24 órájából 30-at kihozzak... Csak az a baj, hogy emiatt mindig az alvás rovására megy a dolog... Sebaj, majd alszanak helyettem is...XD.

Ma amúgy jó napom volt - többnyire jó napom van, mert mindegyikben van valami, ami különlegessé teszi... - elkészültek a beadandók, az edzés iszonyat töltött. Szal, minden a legnagyobb rendben. (Majdnem...)

Érzelmek - én így élem meg

... Kérded, mi a Szeretet? Ezt elmondani nem lehet. Ha nem érzed, akkor nem szeretnek. De mégis tudni akarod? Akkor elmondok egy történetet: Szuszi sosem panaszkodik, pedig nem mindig tudok vele foglalkozni, és játszani. Ennek ellenére mindig elém jön, hízeleg, s dorombol, nem hánytorgatja, hogy elhanyagalom. Örül a perceknek, amiket csak neki adok, és ezért nem kér cserébe semmit. Na, ez a Szeretet.

... Örülök, hogy olyan vagy, mint én. A hátam mögül néznéd a horrorfilmeket, én meg szintén elbújnék mögötted. Sok kakaóval eszed a tejberizst, és alaposan összetrutyizod... Hasolnóak vagyunk, de mégis mások. De így leszünk eggyé, egymásban.

... Szél fújja a felhőket el a telihold sárga szomorú arca előtt, s az erkélyre kiaggatott szélcsengőket cibálja. Minden olyan békés, olyan nyugodt. Leírhatatlan érzelmek söpörnek végig bennem. E pillanat a következő percben már elveszett...

... Éld át az életed, és ne csak szemlélője légy. Nem mindig lesz álom, nem mindig lesz csokiöntetes csokissüti. Minden attól függ, Te hogyan éled meg. Mások számára egy általad kedvelt héköznapi csoda szürke lehet. De Neked egy egész világot jelenthet. Ne érdekeljen mások véleménye. Nem ők vagy. Te Te vagy. És ez nagy kincs. Őrízd meg jól. Hiszen mindenkinek vannak kincsei, de a nagy részük nem kézzel fogható. Mik a kincseid? Gondolkozz el ezen, csak egy picit, csak most az egyszer!

... Boldognak lenni nem egy állapot. Boldog mindenki lehet. A lehetősége Benned van, és nem másban. Ha már képes leszel nyított lenni rá, akkor tudsz belőle adni és nem csak elvenni. Én boldog vagyok, akkor is, ha alkalomdtán felhős életem kék ege. Mert boldognak lenni jobb, mint az önsajnálatban fulladozni.