Újabb időelnyelőbe kerültem ma. Határozottan meg voltam arról győződve, hogy péntek van. (Ez azért elég húzos, így a hét elején, nem? :P) A jegenyefám ma csendben várta a fejleményeket, a szél sem mert beszólni neki. Számára aztán édesmindegy, milyen nap van. Fenségesen ágaskodik az ég felé, leveleit a napsugarakban füröszti. Leintegettem neki az 5. emeletről. Bár ez a magasság is -számomra tériszonyosan, de leküzdhetően - is némely fa fölé emel, de az én drágám a 8.-nál is magasabbra tőr. A legcsodálatosabb fa.

Már csak napok kérdése és lezárul a kutatás is, amit Seema-val végzünk. Elfáradtam, de érdekes volt. Uh, most pedig megyek, mielőtt leragad a szemem és a laptoppal a pocakomon alszom el. (nem lenne túl komfort...)