Tudom, tudom, rég írtam. Megint. Telik az Élet, a napok. Rohanok előre valami új és valami izgalmas felé. Valami olyasmi felé, amire minden ember vágyik. Mert valójában így vagyunk tökéletesek. Együtt. Külön-külön nem megy. Csakis együtt. És ez a szép az egészben. A szónak magának is van valami gyönyörű jelentése. És közben teljesen lecsupaszítottuk magunkat egymás előtt. Csak vagyunk. Minden sallang nélkül.
Pedig tévelyegtünk elég rendesen. Nem tudtuk, merre menjünk, mit akarunk. Aztán előkerült egy kinder tojás. Benne pedig egy teknős, rajta pedig egy gyűrű. Ragyogóan sütött a Nap, a Természet lágyan ölelt körbe minket. A Napfény áldását adta rá.
A miénk volt a pillanat. És még lesz sok. Dinasztiát alapítunk. A gyűrűm lesz a "Dédi brill köves gyűrűje". A dédunokám ezzel fogja megkérni választottja kezét. Akkor én már nem leszek. De továbbélek. Tovább élünk. Bennük.
1 megjegyzés:
Ó ez milyen szép!
Megjegyzés küldése