2011. március 25., péntek

Az atomerőmű árnyékában

 Áprilisban lesz 25 éve, hogy felrobbant a csernobiliként elhíresült atomerőmű. (Azért írom így, mert valójában Lenin nevét viselte az erőmű, de akkoriban még az atom sem robbanhatott fel Lenin nevével fémjelezve, így a világban csernobiliként terjedt el a tragédia.) Pedig valójában Pripjaty városa mellett állt, illetve romjai és az ép blokkok még ma is állnak, Csernobiltől 18 km-re. 

 Pripjaty. Néhány évvel ezelőtt (talán 2006-ban) a Blaha Lujza téren állt egy Green Peace-es kamion. Pripjaty városáról és lakóiról készült tárlatot mutatott be. Azaz, egykori lakóiról. Mivelhogy a robbanás-sorozat után kitelepítették őket. Mind a közel 50 000 embert- a környező falvakból is. A város 1970-ben született, élt 16 évet. Elhunyt egy olyan balesetben, amelyet a sorozatos hibás döntések idéztek elő. A lakosokat először Kijevbe vitték, azt mondták nekik, hogy nyugalom, ez csak átmeneti, majd visszatérhetnek... valójában soha nem mehettek haza, csak néhány idős lakost engedtek vissza pár évvel ezelőtt. Azoknak, akik soha nem tértek vissza egykori otthonukba, új várost alapítottak, Szlavutics néven (ahonnan naponta jártak át a dolgozók Csernobilba...).

 Amikor az erőmű négyes blokkja felrobbant, maguk a munkások sem hitték el a történteket. Csak amikor ránéztek az egykori blokk helyére, ahol hatalmas lyuk tátongott, melynek mélyén fehéren izzott az égő grafit. Az emberi oktondiság okozta balesetben egy ember azonnal meghalt. Földi hamvait azóta sem találták meg, valahol a négyes blokk alatt vált semmivé a robbanás pillanatában. A tűzoltók, akiket védőfelszerelés nélkül vezényeltek ki, a katasztrófa utáni két hétben hunytak el. Hivatalosan 30 áldozatról szólnak a statisztikák. De valójában nem lehet tudni, hogy hányan szenvedtek, szenvednek ma is a sugárfertőzés következményeitől. Senki nem beszél a likvidátorokról, akik szintén védőöltözet nélkül tisztították meg a terepet, és akiket biorobotoknak hívtak.

 Mi történik, amikor sugárterhelés ér minket?
 A beszámolók szerint a tűzoltók fémes ízt éreztek a szájukban, valamint úgy érezték, mintha tűkkel szurkálnák az arcukat. Ha ezt érezzük, akkor már nincs menekvés a biztos elmúlástól. A legnagyobb gondot a bélbolyhok leválása okozza, de számos egyéb azonnali kóros elváltozás megy végbe a szervezetünkben. A radioaktív jód pedig a pajzsmirigybe beépülve rákot okoz. (Amikor a baleset megtörtént, Magyarországon az egészségügyi szakemberek összegyűjtöttek annyi jódtablettát, ami a teljes lakosság számára elegendő lett volna.)

 Ami megdöbbentő volt számomra, miközben kutattam a különböző források között:
 1, Csernobil még ma is élnek emberek! 15 napot a városban, 15 napot azon kívül töltenek.
 2, Az erőmű végleg 2000-ben állt le! Addig a hármas blokk vígan működött...
 3. A szovjetek igyekeztek eltusolni az ügyet - meglepő?-, ami nem sikerült a svédeknek köszönhetően, DE a második világháború környékén is építettek már RBMK atomerőműveket, amikben szintén voltak hibák, balesetek. Sőt, radioaktív hulladékkal vígan szennyezték a környezetüket a hidegháború kezdetén...
 4. Turistákat visznek Pripjaty városába. 18 éven aluliak ugyan nem mehetnek, de akadnak olyan elvetemültek, akik elmennek a szellemvárosba, miközben az erőmű romjai továbbra is sugároznak... És fizetnek érte. Nem keveset...
 Pedig jelenleg Pripjaty városában a cézium, a stroncium, a plutónium és az amercium izotópjaival szennyezett, valamint a város körül 30 km-es zóna van, amit a hadsereg őriz.
 5. Egészen 1990-ig fűtötték az elhagyott házakat, paneleket, közintézményeket állagmegóvás címszó alatt. Aztán leálltak vele, mert tudták, úgysem költözhet senki sem vissza. Képek ittitt és itt. Kísérteties hangulat uralja a képeket.
 6. Ez nem egészen megdöbbentő, de azért érdekes és említésre méltó: új szarkofágot kap, mivel a régi már megkopott és félő, hogy összeomlik. 2007-ben döntöttek erről, a terv kivitelezése folyamatban van. Biztos vagyok benne, hogy tisztességesen megfizetik a munkásokat, akik részt vesznek az új építésében, de vajon mennyit ér cserébe az egészség? Nyilván nem sugároz már ugyanolyan intenzitással a hármas blokk, de... nekem fenntartásaim vannak.

 Ám a történtek ellenére bátran írhatom, hogy atomenergia még mindig biztonságos. A Lenin Atomerőműben azért vette át az uralmat az atom, mert a biztonsági szabályokat nem tartották be. (Wigner Jenő már '42-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a grafitos atomerőművek szerencsétlen választások, valamint a teljesítmény szándékos csökkentése egy bizonyos szint után káros xenon gázok felszabadulásához vezet, melynek következményei már sajnos ismertek...) Az atom még mindig kevésbé szennyezi a környezet, mint egy hőerőmű. A megújuló energiák pedig még nagyon drágák... pedig bennük lenne a jövő.

 Fukushimában a cunami okozott gondot. A földrengést még átvészelték, és miután elültek a rezgéshullámok, a tartalékgenerátorok bekapcsoltak és hűtötték a reaktort. Csak aztán jött a tengervíz és elmosta a biztonsági berendezéseket. Most azon dolgoznak, hogy ne olvadjanak meg a fűtőelemek. Bár a legfrissebb hírek szerint az egyik blokkban megolvadhatott a mag. A minap láttam képeket azokról a Hősökről, akik még mindig küzdenek a hűtési rendszerek rendbetételéért.

 Összegezve, ne féljetek az atomtól, hiszen mi is mindannyian belőle épülünk fel. Anyagunk, ami alkot, egyidős az ismert Univerzummal...

1 megjegyzés:

Elune Adanedhel írta...

Még egy kellemes adat:
A repedező szarkofág mellett az egészségügyi határérték 600x-osa mérhető, talán pont ezért nem is nagyon engednek senkit a közelébe...

Igazából amikor az atomerőművektől hangos a sajtó valahogy az átlagnál is jobban összerándulok... A csernobili katasztrófa utáni szennyezett esőből tőlünk néhány faluval lejjebb kaptak egy kis ízelítőt, sőt az arra lévő tavak egyikében még ma is mérhetően sugárzik az iszap... Bár fizika/kémia tudásunk alapján tudjuk, hogy a víz az sugárzás egyik ellensége már tiszta formában is... Bár persze más anyagokkal keverve végképp...

Meg nem kell nagyon messzire szaladnom, csak kis falum völgyét nyugatról határoló domb túloldalára némi sugárzásért, ugyanis Paksról ide hozzák a kiszolgált munkaeszközöket és ruhákat...

Az atom az életünk része...