Még most is izgalom lesz úrrá rajtam, ha visszagondolok a ma reggelemre. De mielőtt egy érzelmileg túlcsordult írással zsibbasztom kedves Olvasóim szürkeállományát, had osszam meg az események előzményeit.
Mert bizony van. Szinte hihetetlen, de igaz.
Kedd reggel a kedvenc rádiócsatornám korai műsorát hallgattam. A vidámság, ami árad az éteren át mindig feldob és feltölti a napi energiakészleteimet (nem hiába, a nevetés gyógyír minden búra, csak meg kell találni az utat a mosolyhoz). Azon tűnődtem, milyen jó lenne, ha meghívnának minket a műsorba a babazászló pályázatunkkal. (Részletek itt.)
Telik a nap, folyton-folyvást csörög a telefon. Az egyik ilyen alkalommal beköszön egy rádiós szerkesztő és láss csodát, ugyanaz a rádió, amit reggel hallgattam! És mit ad Isten? Egy meghívást a reggeli műsorba!
Véletlen? Hm, lehet...
Persze kedd éjjel nem sokat aludtam, mert egy másik felkérés is érkezett a Forrásból, ami ugyan telefonos interjú volt, de szintén élő. A telefonos megkeresésektől mindig félek, hogy az ÉLŐ adás alatt lefagyok, mint a windows, és még az újraindítás sem tudna segíteni... És szerdán még egy zh is várt rám. (Tudom, tudom, alacsony vérnyomás ellen ezek a legjobb kombinációk).
Szerda hajnalban keltem, majd a reggeli napsütéssel érkeztem a stúdióba. Mindenki kedvesen fogadott, ami nagyon sokat segített abban, hogy feloldódjam. Az interjú alatt is végig segítettek, hogy ne égessem le nagyon a Mozgalmat. Miután véget ért az interjú és kicsit belestem a kulisszatitkokba, átbaktattam a munkahelyemre (ami a szomszéd épületben van ;) és vártam a Forrás hívását. Komárom-Esztergom megye lakóinak is elhadartam, hogy milyen szép kezdeményezést szeretnénk elterjeszteni.
Mert miért ne köszöntenénk a megszületett kis porontyokat is zászlóval? Értékteremtő hagyomány. Kis Hazánk szomjazza már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése