Amikor Prágában járunk, mindig tiszteletünket tesszük az ismeretlen magyar diák emlékhelye előtt. Legutóbb szabadtéri kiállítás képein láthattuk a hangulatot, ami '68. januárjától telepedett a csehszlovák emberek életére.
A prágai tavasz.
Miről is volt szó? Talán még frissen él Bennetek legutóbbi bejegyzésem a Mások élete című filmről. Bármerre is tekintünk a szocialista rendszerek között, ugyanazt a metodikát látjuk - kivéve Magyarország, Dody jóvoltából elég sok mindent megértettem a mi magánszocializmusunkról... erről majd máskor, és talán nem is tőlem. Másként gondolkozol, hallgass a neved, ha magadtól nem megy, mi segítünk egy magánzárkában. Sőt, olyannyira, hogy nyugalmat biztosítunk gondolataidnak, társat sem kapsz. Csak a sötét, gumifalu szoba marad. Talán valahol csöpög a víz. Talán hideg is van. De magadnak kerested a bajt, hiszen gondolkodtál. Rendszerellenesen.
Csehszlovákiában sem volt más a helyzet. Elhibázott gazdaságpolitika, terror, félelem. Az emberek feszültek, nem látják a holnapot, ha látják is, öngyilkossági gondolataik lesznek.
A csehszlovák emberek problémáját Alexander Dubček felismerte. És nem csak felismerte, hanem kezelni is akarta. A történet ott indul, hogy 1968 januárjában megválasszák pártelnöknek. Ahogy hivatalba lép, reformokat hirdet meg. Ezek között szerepelt a szabad véleménynyilvánítás. A cél az "emberarcú szocializmus" volt. Nem akarták megdönteni a rendszert, hanem megtalálni a lehető legjobban élhető, önmagában a legjobb szocializmust.
Ha annyira jók voltak a reformok, miért nem váltak be? A válasz egyszerű. Moszkva nem nézte jó szemmel, ahogy egy nüansznyi országocska -a SZU-hoz mérten - önállóan ugrálgat. Saját elképzelésekkel állnak elő azzal, hogy milyen a jó szocializmus. Mégis, ezt hogy hagyhatnák, hiszen a SZU az atyja, az anyja, a megalkotója, az életben tartója, a mindensége a szocializmusnak. Moszkva szívére félelem ereszkedett. Ha a csehszlovákok képesek önállóan gondolkodni, akkor más országok is követhetik a példájukat. És az... az a legvégső és legrosszabb esetben a SZU széteséséhez vezet.
Na azt már nem. Azért sem hagyjuk! És a szovjet ököl lecsapott, többek közt magyar segítséggel... Még az év augusztusában... A csehszlovákok szintén csalódtak, hiszen bíztak abban, a Nyugat majd segít...
Tehát ebből is láthatjuk, hogy a "hatalom", a "világuralom", magasztos eszmék ideológiába burkolva zúztak szét álmokat. Tanulság: nincs. Addig nincs, míg ember embernek farkasa.
Ismerős? Majdnem '56...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése