Ahogy pillantást vetek a Hubertus karcsú nyakú üvegére, elfog a borzalom, és kellemetlen emlékek sora támad meg. Egy biztos, egy ideig nem fogok inni, semmit. Délelőtt még az sem volt biztos, hogy bármi szilárd nemű étek megmaradjon bennem. Hát ez nem volt sem vicces, sem élvezetes. Komolyan mondom, nem értem azokat az embereket, akik rendszeresen isznak. De persze bennem van a hiba, mert "gyenge" vagyok. A tegnap este a példa arra, miért nem iszok... Aztán ma Dody mondta, hogy igyak egy kis tejet. Először nem akartam, mert a tiszta víz s visszajött, de aztán a már mindegy alapon megittam egy pohár tejet, némi sós rágcsát is utána küldtem. És aztán jobban lettem! : ) Köszi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése