Kissé álmosan bámulok ki a fejemből, bár a vonaton aluszkáltam valamennyit. Most majd megyek fürdeni, aztán alszom még egy sort. Ágyban!!! Nem, mintha bárminemű okom is lenne panaszra az ozorai szálláshellyel kapcsolatban.
De lássuk csak a napokat, szépen, sorban:
Pénteken meglógtam a suliból Bettivel -mindig elcsábítom a lógásra...-, aztán itthon összepakoltam a dolgaimat. (tanúlság: túrahátiszákot kell vennem...) Délután befutott Ati, majd Béluka. Kaptam egy-egy szál napraforgót - pedig nem beszéltek össze - névnapom alkalmából. Anyuéktól elköszöntünk, és mentünk a Délibe. Ott már vártak egy páran, Sipi kiosztotta Nekem a jegyvásárlás feladatát, a vonaton a kaller nem kis meglepődésére a kezébe nyomtunk 9 diák és 4 felnőtt jegyet. : ) Simontornyán szálltunk le a vonatról, már sötét volt, 8 óra felé járt az idő, ráadásul a vonat késett -> a busz, amihez lett volna a csatlakozás meg elment, mert az egyik emberke azt mondta a sofőrnek, hogy a vonat már rég elment, a budapestiekkel együtt... Marcsi leszervezte, hogy a sógoráék értünk jöjjenek három kocsival. Persze, ugye azt mondanom sem kell, hogy egy korty ital sem fogyott, sem a vonaton, sem a váróban, sem az egész hétvége és disznóvágás folyamán...? : ) De most nem lettem rosszul, pedig volt minden, de ne menjünk ennyire a dolgok elibe. Megérkeztünk a házhoz, noha kétszer kellett fordulni a három autós konvolynak, hogy mindenkit el tudjanak vinni. Felhős volt az ég, egy csillag sem mutatkozott. A szállás ilyen régi parasztház volt, de nekem tetszett! Egy szobában aludt mindenki, ilyen ágybetéteteken, meg, ahol jutott hely. Igazi, fafűtéses kályha volt, ami egyébiránt rémesen ontotta ma éjjel a meleget, Atival majd meggyulladtunk, sokáig nem tudtunk elaludni. Nomeg, nem volt angol kló, csak egy budi. De megoldottuk a csajokkal. : )
Szombatra virradó éjjel nem sokat aludtunk, hajnalban szegény Malacka élete ért véget, ezt a részt kihagytam, csak akkor mentem ki, amikor már nem volt benne sem Élet, sem Lélek. Nem nagyon tudták a hasznomat venni, meg amúgy sem akartam a disznótetemhez nyúlni. Úgy éreztem magam, mint, amikor boncoláson voltam. Egyik helyről a másikra sertepertélem, Yunnal és Bélával mosogattunk, közben énekeltünk... Szerencsére senki nem hallotta, különben biztos el lettünk volna kergetve... Aztán délután Sipi átgyúrta a hátunkat, az nagyon kellemes volt... kiropogott minden, ami be volt állva. : ) Megtanultunk Bélával hekizni. (az egy pici labda, amit lábbal rugdósva adogatunk át egymásnak. Aztán este vacsoráztunk, mind a harmincan körbeültük az asztalt, és a Malacka emlékére pálinkát ittunk. Vacsi után az ágymatracokon ülve beszélgettünk, akár edzések után is szoktunk. Aztán szabadprogram következett. Én összerámoltam a cuccainkat, majd Atival kimentünk csillagászni. Millió csillag sugara lepte el az eget. Arról beszélgettünk, hogy ki mennyire fél a sötétben, Ati nem, mert Ő bátor, s ha mellettem van, akkor én sem. Aztn azon gondolkodtunk, milyen lehet az olyan ég, ahol nincsenek csillagok, csak az átláthatatlan sötét. Ez az alaptétel egy történet magja lett, amit még este tovább fűztünk... Aztán ma már hazajöttünk, szép volt a Nap reggel, mikor kimentem a budihoz, ahol épp sor állt, így volt időm megcsodálni, maradtam volna tovább is, de nagyon hideg volt.
A disznóvágás elég sok élménnyel gazdagított, s nem a szegény Malacka halála miatt, hanem mert együtt volt a Csapat, és jó volt viszontlátni a régi ismerős arcokat. Nem utolsósorban, sok mindent tanultam megint az emberi kapcsolatokról, de ebbe most nem megyek bele. : ) Ha lesznek képek, akkor teszek ki párat.
De lássuk csak a napokat, szépen, sorban:
Pénteken meglógtam a suliból Bettivel -mindig elcsábítom a lógásra...-, aztán itthon összepakoltam a dolgaimat. (tanúlság: túrahátiszákot kell vennem...) Délután befutott Ati, majd Béluka. Kaptam egy-egy szál napraforgót - pedig nem beszéltek össze - névnapom alkalmából. Anyuéktól elköszöntünk, és mentünk a Délibe. Ott már vártak egy páran, Sipi kiosztotta Nekem a jegyvásárlás feladatát, a vonaton a kaller nem kis meglepődésére a kezébe nyomtunk 9 diák és 4 felnőtt jegyet. : ) Simontornyán szálltunk le a vonatról, már sötét volt, 8 óra felé járt az idő, ráadásul a vonat késett -> a busz, amihez lett volna a csatlakozás meg elment, mert az egyik emberke azt mondta a sofőrnek, hogy a vonat már rég elment, a budapestiekkel együtt... Marcsi leszervezte, hogy a sógoráék értünk jöjjenek három kocsival. Persze, ugye azt mondanom sem kell, hogy egy korty ital sem fogyott, sem a vonaton, sem a váróban, sem az egész hétvége és disznóvágás folyamán...? : ) De most nem lettem rosszul, pedig volt minden, de ne menjünk ennyire a dolgok elibe. Megérkeztünk a házhoz, noha kétszer kellett fordulni a három autós konvolynak, hogy mindenkit el tudjanak vinni. Felhős volt az ég, egy csillag sem mutatkozott. A szállás ilyen régi parasztház volt, de nekem tetszett! Egy szobában aludt mindenki, ilyen ágybetéteteken, meg, ahol jutott hely. Igazi, fafűtéses kályha volt, ami egyébiránt rémesen ontotta ma éjjel a meleget, Atival majd meggyulladtunk, sokáig nem tudtunk elaludni. Nomeg, nem volt angol kló, csak egy budi. De megoldottuk a csajokkal. : )
Szombatra virradó éjjel nem sokat aludtunk, hajnalban szegény Malacka élete ért véget, ezt a részt kihagytam, csak akkor mentem ki, amikor már nem volt benne sem Élet, sem Lélek. Nem nagyon tudták a hasznomat venni, meg amúgy sem akartam a disznótetemhez nyúlni. Úgy éreztem magam, mint, amikor boncoláson voltam. Egyik helyről a másikra sertepertélem, Yunnal és Bélával mosogattunk, közben énekeltünk... Szerencsére senki nem hallotta, különben biztos el lettünk volna kergetve... Aztán délután Sipi átgyúrta a hátunkat, az nagyon kellemes volt... kiropogott minden, ami be volt állva. : ) Megtanultunk Bélával hekizni. (az egy pici labda, amit lábbal rugdósva adogatunk át egymásnak. Aztán este vacsoráztunk, mind a harmincan körbeültük az asztalt, és a Malacka emlékére pálinkát ittunk. Vacsi után az ágymatracokon ülve beszélgettünk, akár edzések után is szoktunk. Aztán szabadprogram következett. Én összerámoltam a cuccainkat, majd Atival kimentünk csillagászni. Millió csillag sugara lepte el az eget. Arról beszélgettünk, hogy ki mennyire fél a sötétben, Ati nem, mert Ő bátor, s ha mellettem van, akkor én sem. Aztn azon gondolkodtunk, milyen lehet az olyan ég, ahol nincsenek csillagok, csak az átláthatatlan sötét. Ez az alaptétel egy történet magja lett, amit még este tovább fűztünk... Aztán ma már hazajöttünk, szép volt a Nap reggel, mikor kimentem a budihoz, ahol épp sor állt, így volt időm megcsodálni, maradtam volna tovább is, de nagyon hideg volt.
A disznóvágás elég sok élménnyel gazdagított, s nem a szegény Malacka halála miatt, hanem mert együtt volt a Csapat, és jó volt viszontlátni a régi ismerős arcokat. Nem utolsósorban, sok mindent tanultam megint az emberi kapcsolatokról, de ebbe most nem megyek bele. : ) Ha lesznek képek, akkor teszek ki párat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése