Március utolsó napja

Az elkövetkező időszak megintcsak nem ígérkezik könnyűnek. De az örökös nyugalom, és tökéletesség iszonyat unalmas tud lenni... Nem kell egyébként nagy dolgokra gondolni, csak most éppen megint változnak dolgok, amik új túlélési stratégiákat igényelnek.

Erről ennyit.

Ragyogóan süt a Nap, ma megyünk Kinga néniékhez, és ott majd kivetem magam a kertbe, lehtőleg a Napra, és kihasználom a Tavasz minden szépségét. Vácon, a Dunaparton van egy fa, amelynek rózsaszín és fehér virágai egyaránt vannak. Ha megint lesz lyukas órám, akkor biztosan megint lemegyek, és meglátogatom Janust; (a fáról a római kétarcú isten jutott eszembe, ezért lett ez a neve).

Ma nagyon érdekes álmom volt, nagyon valóságos. Egyik részében egy két élű sai-val elvágtam a kezem, mert úgy adták a kezembe, hogy csak az élét tudtam megfogni. Aztán volt még egy szőke, rövid hajú bige, aki meg rámászott minden pasira... További részletek homályosak...

Nahát, a vadszőlő, ami körbefuotta a szembelévő tűzfalat szintén zöldell. Ennek is itt volt már az ideje, már nagyon untam a kopár ágakat. Meg kell hagyni, a télnek is vannak szép oldalai, de most már ideje a rügyezésnek, az újjászületésnek.

Mennem kell, mert indulunk...

Amikor a föld felett szállunk, és a lábunk a levegőben kalimpál...

...hogy elérjük a fák tetejét.

Igen, libegőzni voltunk vasárnap Atival. De előtte a Normafánál bevetettük magunkat az erdőbe, és bóklásztunk egyet az ébredő természet lágy ölén. Aztán felmásztunk az Erzsébet-kilátóba, és csak aztán libegőztünk. Iszonyat jól éreztem magam. Sütött a Nap és kisajátítottam magamnak Gönyét egész délutánra... : ) (tudom, tudom, el vagyok kényeztetve. Na és? XD )

A legtöbb párkapcsolat ott bukik el, hogy a felek nem kommunikálnak egymással, az érzéseikről, a gondolataikról, a velük történtekről, a benyomásaikról... Persze, nem kell túlzásba esni, de azért nem árt, ha kimondjuk azt, ami foglalkoztatt minket, mert máskülönben csak tövisek lesznek, amik a két fél közé állnak.

Úgy megölelnék most mindenkit... : )

egy ismeretlen történet

...A Kisherceg álmai hajkurászása közben megfeledkezett rózsája ápolásáról. Noha a rózsa tudta, h a Kishercegnek fontos tervei vannak folyamatban, csak egy kis figyelmet szeretett volna kapni. Nem többet. Nem azért duzzogott, vagy sírt csendesen, m önzőségében nem tudta elfogadni ezt, csak egyszerűen úgy érezte, a napok, s a percek elválasztják őket. Az Élet nem könnyű, még egy rózsa számára sem, főleg, ha megszokta, h mindig foglalkoznak vele. De az Idő majd megtanítja, h miként tudhassa ezen túltenni magát. Csak egy női lelket rejtő érzékeny virág. Magában azt fájlalta a legjobban, h nem tudja kezelni a helyzetet. Kavargó érzelmekkel telve hajtotta nyugóvóra fejét, bízva benne, h nem riasztja el az ő Kishercegét.

Kicune: A szamuráj erényei (Itó könyve) részlet

"...- Csak a szerelemben létezik hűség? - kérdezte Itó. - Csak férfi és nő között lehet ilyen...hűséges kapcsolat?
- A szamuráj, ha dönt, akkor döntése egész életre szól, vagy még azon túlra is - felelte a hölgy. - Nem olyan, mint a pillangó, amely egyik virágról a másikra röppen, inkább olyan, mint a vén fa: ahol egyszer gyökeret ver, ott marad, ott tart ki, amíg létezik. Nem biztos, hogy könnyen választ, de ha egyszer megteszi, akkor nem gondolja meg magát. Így van ez akkor is, ha asszonyt visz a házhoz. A valódi nagy harcosoknak szükségűk van asszonyra, azért, hogy valahol kipihenjék a csaták fáradalmait, hogy valaki mellett újra azok lehessenek, amik akkor voltak, mielőtt harcossá lettek. De a valódi nagy harcosok még az asszonyukat, a családjukat, mindenüket ellökik maguktól, ha csak így tarthatnak ki uruknak tett hűségesküjük mellett..."

Jól gondoljátok, újabb könyvet végeztem ki, most már csak kettőt olvasok egyszerre. Úgyhogy, itt az ideje még egy elkezdéséhez. : ) Egyébként, ezt a könyvet nem csak szamurájoknak ajánlom.

9 nap krónikája

Március 10.-én Atival fogtuk magunkat, és lementünk Jászberénybe, Angie szülinapját megünnepelni. Nagyon jól éreztem magam, és hét feles mézes pálinka (hogy az milyen finom!!!) után activityzni is tudtam... Az más kérdés, miként sikerült, de az első kört Atival megnyertük. További részletek a nem publikusak... De repült a perec, szerte-széjjel a szobában. Másnap átmentünk Jászdózsára, Ati Mamáját és Apukáját látogattuk meg. Nagyon szeretek lent lenni, békés kis helység, ragyogó napsütéssel, messze hegyek magaslanak, közel pedig szántóföldek terülnek el. (Atiéknak is van földjük, ahol majd napraforgót fogunk termeszteni. : ) Aztán délután jött értünk Ati Anyukája, és átmentünk Árokszállásra, de sajnos Titusz cica nem volt otthon. Valamikor este meg hazakeveredtünk, vissza, Pestre. Elfáradtam, így hétfőn szabadságoltam magam, és nem mentem zongora órára. Nem is tudtam semmi gyakorolni.

Hétfőn pedig, résztvettem életem első bemutatóján. Kardoznom kellett. Meglepő módon jól éreztem magam, mindvégig, csak nagyon izgultam. De végül is, kiálltam, és tettem, amit kellett. Ennél több nem is kellett. : ) Aztán bemutatóról rohantunk edzésre.

Kedden vendég edzésen voltunk a Karsai Klánnál, amely edzést Zsófi, egy feketeöves Mester tartott. Nagyon jó volt az edzés, érdekes feladatok voltak, mint pl.: polifont vertünk a nunchakuval, meg az elején ütőfás foci volt, de úgy, hogy nem lehetett átmenni a másik térferére. Aztán meg, kardozásánál tanítani kellett. Szal ezeket élveztem, imádott Bélámmal mentünk, mert Elemér a figyelmünkbe ajánlotta Zsófit. (annyira jó érzés, hogy így törődik velünk :). De csak egy bajom volt: a csapatban úgy üdvözöltek minket, mintha egy idegen bolygóról jöttünk volna. Nagyon hüvösek, kimértek voltak. Szal, ha oda kellene járnom... Nagyon örülök, hogy én nem oda tartozom, hanem ide... Hehe, értelmes egy mondat... Vittünk azért egy üveg furmintot, meg egy üveg nestea-t. De egyébként jól éreztem magam, Bélával elvoltunk.

Szerdán suliba mentem. Aztán délután itt járt Bogi Dodyval. Este Eszti beköltözött hozzánk a hosszú hétvégére.

Csütörtökön takarítottunk. Ablakot mostunk meg ilyenek. Ragyog minden. : )

Pénteken jött a Család. Az unokahúgaim is itt voltak, és másodpercek alatt szétszedtek mindent. Aztán twistereztünk egyet, majd előszedtem nekik a legomat (ez nagy szó tőlem, m egy önző dög vagyok) és azzal viszonylag csendben elvoltak. Építettünk istállót a lovas ménesemnek...

Szombaton Dodyék voltak nálunk, Családostul. Jól sikerült finom ebéd volt, és nagyokat beszélgettünk. Most találkoztunk először a Szüleikkel, és nagyon kedvesek voltak. :) Bogi és Előd sajnos nem tudott jönni, mint ahogy Ati sem, mert hazament Jászdózsára. Este Béla, Bosyka és Eszti nálunk aludtak, jól kibeszéltük a férfinépet...

Vasárnap edzésünk volt Kamaraerdőn, az Ifjúsági Parkban. Olyan jókat csatáztunk! Rajhonáék vezették le az edzést, és játszottunk shogun-császárt is (a kedvemért, ez a kedvencem :) Aztán a Lauter Csabinál voltunk bográcsozni. Nyam, minden nagyon finom volt, és megismertük Merlin cicát is. (gyönyörű sziámi matka.) Vitézről, a bátor keverék dog-németjuhász kutáról sem szabad megfeledkeznem, egész idő alatt ételért kuncsorgott az asztal alatt... A "hol van Bin Laden?" kezdetű mondatra teljesen begőzöl, és szétszedi a faburkolatot, amivel az akna le van fedve...

Ma kint voltam zongora órán Vácon, és az ég egybeért a földdel :) a hegyeket felhők fedték be. Meseszép látvány volt.

Szal, az elmúlt idő, amíg nem írtam, imigyen telt el (nagyjából). Most zárom soraim, megyek ki Ati elé a Keletibe. Megpróbálok mihamarabb újra írni.

Ez volt hát, kilenc nap krónikája.

1 év

Az életem tavaly ilyenkor változott meg, noha akkor még nem sejtettem, hogy mi lesz a vége.

A Magatartástudományi Intézet a Nagyvárad tér XX. emeletén birtokol helyet. Éppen egy nehéz, szerdai nap közeledett a vége felé, amikor Alpár beesett. Én épp a gép előtt ültem, és pötyögtem. Megkérdezte, rajzolok-e valamit mostanában. Erre mondtam, hogy egy szamurájon dolgozok, a képen van egy gésa is, ami már kész, de a pasi nem akar sikerülni. Mire Alpár elmesélte, hogy egy ilyen japán harcművészetet kezdett el csinálni, de inkább menjek el, és nézem meg. Csütörtökönként van edzés, és másnap pont csütörtök lesz... Én beleegyeztem, megbeszéltük, h fél hatkor találkozunk a Moszkva téren, az óránál.

Másnap esett az eső. A lakásból kimozdulni sem volt kedvem. Próbáltam Anyut meggyőzni, h nincs kedvem menni, és inkább jövőhéten mennék, de mondta, menjek csak nyugodtan, Ő is kíváncsi. Elrángattam a Húgomat és Kittit. És lementem az első edzésemre... A történet többi részét már mindenki ismeri.

Megtaláltam a helyem a világaban, az Élet rendjében. Megtaláltam azt, amit kerestem. Kincseket találtam. Értéket. Nincsenek szürke napok, csak mi teszük azzá őket. Számomra nincs. Itt megtaláltam önmagam.

Nolasyn Art

Nomeg, kitettem néhány rajzom, de még mindig nem végeztem az összes feltöltésével. Öszínte kritikákat várok!!!

Egy újabb (hosszú) bejegyzés... :)

Azon kedves Barátaim, akik rendszeres olvasói a blogomon megjelenő rendszertelen gondolataimnak, és bejegyzéseimnek, láthajták, az útolsó két firkantás eltűnt... De köszönöm az addogó üzeneteket Bosykának és Bratyónak : ).

Ma amikor bent ültem fejlődéslélektanon, és az előadó a pszichoszexuális fejlődési szakaszokat vázolta, a Szél meglengette az ablakon lévő függönyt, és észrevétlenül benézett. Majd végigsimított a hátamon, együttérzéséről biztosítva a hallott tananyagról. (ami érdekes lett volna, de az azelőtti órám pszichoterápiák gyakorlat volt, és már ott lefáradtam.) Minden porcikámban éreztem, itt a szép idő. Pont így, ahogy szeretem. Se nem meleg, se nem hideg. Kellően felhős az ég, de még a Nap is lekandikál a Földre.

Kiolvastam Coelhotól az Alkimistát. Nagyon tetszett, valóságos lelki táplálék volt. Kiírtam néhány idézetet. Most már túl álmos vagyok, h feltegyem őket, de amint tudom, bepótolom ezt. Aztán családjogon összeírtam azokat a dolgokat, amik számomra fontosak, de mások nem tulajdonítanak nagy jelentőséget nekik. Ez a lista viszont nem publikus, mert az olyan lenne, mintha mesztelen képeket tennék ki magamról. (senki ne reménykedjen ebben sem...)

Edzés után kaptunk egy doboz csokit a srácoktól, nőnap alkalmából. Egy részét elmentettem Bélunak is, mert ma nem tudott eljönni. A héten volt négy edzésem, kellően elfáradtam, de cseppet sem vagyok kimerült. Történt még valami jó is, de azt majd hétfőn mesélem el... A hétvégén aligha fogok blogot írni, Jszberénybe megyek, ha minden jól megy, és csak vasárnap este jövök haza. Írnom kell a zongora tanárnak is, h nem tudok menni hétfőn órára. Sajnos. De semmit sem fogok tudni gyakorolni, így nem nagyon van értelme menni.

Kaptam képeket Ozoráról is, sőt, akit érdekelnek, azok itt megnézhetik: bujutsu.pokfoci.hu és ezen belül a Balazs mappát kell keresni, majd Bujutsu, és ott lesznek a képek a Nagy Malackodásról.

Most már tényleg megyek aludni, különben nem fogok tudni felkelni reggel...

Új forma, régi tartalom

Ma beiktattam egy kis változtatást, megújítottam a blog külsejét, azaz, csak a balolali menűsort.

Ma Holdfogyatkozás van, de ezek a csúnya felhők eltakarják az eget, ebből túl sokat nem fogunk látni, pedig tervbe volt véve, hogy kimegyünk egy páran a szigetre... Ebből mr nem lesz semmi, viszont, a csajokkal pizsamabuli van... : )