A Barátaim szerint túlvállaltam magam és kezdek depressziós lenni. A kíváncsiságtól vezérelve kitöltöttem egy Beck-féle depresszió tesztet. De mivel az itt és most hangulatom befolyásolta az eredményeket, nem fogadom el az eredményt, bár elküldene szakemberhez. De nekem erre nincs szükségem. Nem vagyok depressziós, csak egy kicsit kimerültem. Nem most. Még Norvégia előtti hajrában. A depresszió amúgy is úri betegség. Nekem meg nincs időm rá. Meghalni se. Ha a Halál most kopogtatna az ajtómon elküldeném, hogy jöjjön vissza máskor, amikor a határidőnaplómban találok neki helyet. És nem panaszkodni akarok, mert nem azért született meg Nolasyn, hogy fakóvá változtasson mindent egy-egy negatív hangulat.
Olvasgattam depressziós emberek fórum hozzászólásait. Siralmas. Mos a kutatói énem kerekedik felül. Vajon mi áll annak a hátterében, hogy az emberek depressziósak lesznek? Valami hiány? Bizonyára. Hiány lép fel, mert valamit nem kapunk meg, amire ha nem is nyíltan, de látensen vágyunk. Valami ilyesmiről lehet szó. Ahogy olvasom mások érzelmeit a saját kis nyomorúságos életükről én bizony szerencsésnek mondhatom magam. De mégis, akkor honnan ez a lehangolt érzés? Olyan különös és fura. És kezdenek a mondatok összefüggéstelenül egymás után leíródni.
Talán ideje lenne az alvásnak. Talán az éjszaka leple alatt minden más színben tündököl. Mert azt tudom, hogy igazán a lehetetlen nem létezik. Reménytelen emberek reménytelensége.
És a repülés a legtökéletesebb dolog a világon. (Örök hála a Wright-fivéreknek...) Ez hogy jön ide?
Még gyorsan leírom.
Amikor a föld elenged Téged és az égben vagy, akkor természetfeletti dolgot hajtasz végre. Nem vagy madár, se nem istenség. Csak egy ember. Akit a homo sapiens sapiens elméje az égbe vezetett. Ott fenn a magasban az életed más emberek kezében van. Nem vagy felelős semmiért. Alattad a végtelen Föld gömbölyödik. Meseszép táj, ahol a Képzelet szabadon szál úgy igazán. Abban a néhány órában elhagyod a földi életet és valami egészen mást tapasztalsz meg. Lebegsz két világ között. Bármikor lezuhanhatsz. Bármikor meghalhatsz. De ezért már nem vagy felelős. Valami ilyesmit akartam ebből kihozni. Sajnálom, hogy ma nem megy jobban az írás.
(Beck=31... csaltak, tuti nem ennyi.)
Olvasgattam depressziós emberek fórum hozzászólásait. Siralmas. Mos a kutatói énem kerekedik felül. Vajon mi áll annak a hátterében, hogy az emberek depressziósak lesznek? Valami hiány? Bizonyára. Hiány lép fel, mert valamit nem kapunk meg, amire ha nem is nyíltan, de látensen vágyunk. Valami ilyesmiről lehet szó. Ahogy olvasom mások érzelmeit a saját kis nyomorúságos életükről én bizony szerencsésnek mondhatom magam. De mégis, akkor honnan ez a lehangolt érzés? Olyan különös és fura. És kezdenek a mondatok összefüggéstelenül egymás után leíródni.
Talán ideje lenne az alvásnak. Talán az éjszaka leple alatt minden más színben tündököl. Mert azt tudom, hogy igazán a lehetetlen nem létezik. Reménytelen emberek reménytelensége.
És a repülés a legtökéletesebb dolog a világon. (Örök hála a Wright-fivéreknek...) Ez hogy jön ide?
Még gyorsan leírom.
Amikor a föld elenged Téged és az égben vagy, akkor természetfeletti dolgot hajtasz végre. Nem vagy madár, se nem istenség. Csak egy ember. Akit a homo sapiens sapiens elméje az égbe vezetett. Ott fenn a magasban az életed más emberek kezében van. Nem vagy felelős semmiért. Alattad a végtelen Föld gömbölyödik. Meseszép táj, ahol a Képzelet szabadon szál úgy igazán. Abban a néhány órában elhagyod a földi életet és valami egészen mást tapasztalsz meg. Lebegsz két világ között. Bármikor lezuhanhatsz. Bármikor meghalhatsz. De ezért már nem vagy felelős. Valami ilyesmit akartam ebből kihozni. Sajnálom, hogy ma nem megy jobban az írás.
(Beck=31... csaltak, tuti nem ennyi.)
3 megjegyzés:
"Sajnálom, hogy ma nem megy jobban az írás."
Pedig nagyon is rendben van, amit írsz. Kívánom, rendeződjenek a dolgaid, az OTDK-hoz pedig kitartást a hajrában.
Szeretettel:
egy hűséges Olvasód
Az orvostudomány egyik feltételezése szerint, a depressziót vitaminhiány(asszem talán B12) okozza. Azt nem tudom miért.
Yuuko
HA ez vigasztal, én jó eséllyel mánias depressziós vagyok(thanks by mutter).
Y
Megjegyzés küldése