I need your grace

Itthon vagyok. Mióta földet értem Ferihegyen keresem a helyem a hétköznapokban. Tudjátok, Oslo hiányzik. És bár nagyon örülök annak, hogy újra szeretett városomban, Budapesten lehetek, mégis kicsit idegennek érzem magam. Idegennek Itthon, Magyarországon.

Talán ennek legfőbb oka az, hogy Észak igen kedves hely ezen a bolygón számomra. Ne értse félre senki, a Kárpátok büszke bércei Lelkemnek kedves játszótere. De Északon még van dolgom. Még el kell jutnom Nordkapp-be, látni az éjféli Napot és egyszer az Aurora Boralist. Különös, de délre nem vágyom. Ám repülni újra és újra, igen. De csak a felszállást. Az a legszebb pontja. (Lent megnézhetitek a videót, talán egy keveset átad az élményből.) A repülés teszi igazán az embert két világ közé.

Holnap hétfő. Tény... ;) Egy új hét kezdete, egy olyan hét, amikor visszazökkenek a Budapest-Vác közti ingzásba, gyakorlaton leszek az első kerületi gyámhivatalban. Csütörtökön két előadást is tartok, az egyiket a TDK témámból, a másikat pedig normákból; a Tanárunk külön megkért, hogy hasonlítsam össze a magyar-norvég helyzetet. Így most zárom bejegyzésem és visszatérek a tanuláshoz.

Bécs - felszállás

P.S.: Amikor jöttünk Haza Oslo-ból (a norvégok Ozlónak ejtik), Prága felett repültünk el. Felismertem kedves városom, távolból integettünk egymásnak... :)