Azontúl, hogy Richard Bach könyvét is fémjelzi mai bejegyzésem címe, a mai film, amit Zsócival és Nikivel megnéztünk az egyik multikulti moziban, az érettségi körüli gondolatokról szól. High School Musical 3. Először úgy éreztem, a film túlcsordult érzelmekkel fog traktálni közel két órán keresztül az amerikai fiatalok érzelmi állapotáról, amikor kikerülnek a biztonságos falak közül érettségi oklevéllel a kezükben és keménykalappal a fejükön. (Amit nyilván a School Leavers' ball esti bulijára már levesznek. Azért nem szalagavatót írok, mert teljesen más rendszer alapján működik kint, és inkább nevezném zenés bankett-nek.)
Na de, a diploma kapujában engem is megérintett a film. Tetszett. A zene, a gondolatok, amik a máz mögött megbújtak. És persze nem csalódtam a Disney-ben! Kellemesen elszórakoztatott 100 percen át.
További kérdéseket vet fel az, miként élük meg a változásokat az Életünkben. Mert bizony minden egyes eltelt perccel változunk. Úgy képzeld el, ahogy a víz csobog a medrében. Egyetlen másodpercben sem áll meg s egyetlen másodpercben sem mutatja ugyanazt az arcát. A víz a folyómederben ugyanakkor megszokott, de maga a víz a változó benne. A változások pedig köztudottan szükségszerűek, magukban hordják a fejlődést. És miért búcsú a Biztonságtól? Nem feltétlen kell búcsút venni a Biztonságtól. De gyakran a Biztonság összemosódik a megszokottal, avagy a megszokással. Hajlamosak vagyunk elkényelmesedni, megszokni egy helyzetet, az Életünket. És akkor azon a szinten maradunk, mert a félelmek korlátoznak minket, amik a sötétben azt suttogják: ne, mert akkor elhagyod a Biztonságot... Pedig a Biztonság valójában Bennünk van. A magyar nyelv nagyon szépen ki tudja fejezni az érzelmeket, a fogalmakat, s szavakba foglalja a gondolatokat, s erre is van egy nagyon találó szó: magabiztosság. Mielőtt bárki belekötne a magabiztosság jelentésébe, had adjak "új" értelmet számára. A magabiztosság megadja a biztonságot. Mégpedig úgy, hogy ha teszem azt, emberek elé kell kiállnunk hosszabb-rövidebb beszéd megtartása végett - véleményem szerint ez az egyik legnehezebb feladat - nem marad más támaszunk, csak saját magunk. Belső világunk biztonsága kihat a környezetünkre is. Mint minden...
Így igazából sosem kell búcsút vennünk a Biztonságtól. Csak nem szabad abba a hibába esnünk, hogy magunkon kívül keressük. Ha bennünk, belül rend van, akkor a külvilág is ehhez mérten fog alakulni. Lehet ezzel vitázni, nem egyetérteni, de ez a "recept" bevált...
Na de, a diploma kapujában engem is megérintett a film. Tetszett. A zene, a gondolatok, amik a máz mögött megbújtak. És persze nem csalódtam a Disney-ben! Kellemesen elszórakoztatott 100 percen át.
További kérdéseket vet fel az, miként élük meg a változásokat az Életünkben. Mert bizony minden egyes eltelt perccel változunk. Úgy képzeld el, ahogy a víz csobog a medrében. Egyetlen másodpercben sem áll meg s egyetlen másodpercben sem mutatja ugyanazt az arcát. A víz a folyómederben ugyanakkor megszokott, de maga a víz a változó benne. A változások pedig köztudottan szükségszerűek, magukban hordják a fejlődést. És miért búcsú a Biztonságtól? Nem feltétlen kell búcsút venni a Biztonságtól. De gyakran a Biztonság összemosódik a megszokottal, avagy a megszokással. Hajlamosak vagyunk elkényelmesedni, megszokni egy helyzetet, az Életünket. És akkor azon a szinten maradunk, mert a félelmek korlátoznak minket, amik a sötétben azt suttogják: ne, mert akkor elhagyod a Biztonságot... Pedig a Biztonság valójában Bennünk van. A magyar nyelv nagyon szépen ki tudja fejezni az érzelmeket, a fogalmakat, s szavakba foglalja a gondolatokat, s erre is van egy nagyon találó szó: magabiztosság. Mielőtt bárki belekötne a magabiztosság jelentésébe, had adjak "új" értelmet számára. A magabiztosság megadja a biztonságot. Mégpedig úgy, hogy ha teszem azt, emberek elé kell kiállnunk hosszabb-rövidebb beszéd megtartása végett - véleményem szerint ez az egyik legnehezebb feladat - nem marad más támaszunk, csak saját magunk. Belső világunk biztonsága kihat a környezetünkre is. Mint minden...
Így igazából sosem kell búcsút vennünk a Biztonságtól. Csak nem szabad abba a hibába esnünk, hogy magunkon kívül keressük. Ha bennünk, belül rend van, akkor a külvilág is ehhez mérten fog alakulni. Lehet ezzel vitázni, nem egyetérteni, de ez a "recept" bevált...
2 megjegyzés:
Teljesen egyet értek Veled. Ezt a Biztonságot keresem én is.
Fenntartom, hogy a Biztonságot a Boldogságért cserébe adják. És mindenki megveszi valamilyen áron. Ezért élek én "védtelenül boldogan". (Dody voltam/vagyok)
Megjegyzés küldése