Valójában még mindig nem tettem túl magam a csalódottságomon. Elvesztek újabb illúziók, de helyükre már nem lépnek újak. Most már úgy látom a világot, amilyen. Se nem szebbnek. Se nem rosszabbnak. Egyszerűen hidegnek, lelketlennek, szomorúnak. Nincs öröm és nincs vidámság. Csak átmeneti, felhangolt szakaszok, amikor azt hisszük, jobb lesz minden. És aztán jön az újabb apátia. 

 Már nem hiszem, hogy innen szép a győzelem. Annyiszor bíztam, reméltem majd pofára estem. De már nincs erőm újabb játszadozásokhoz. Elfogytam. Eltűnök. Én csak egy kitalált személye vagyok egy képzelt írónak.