Ma még nyafogok, mert ma még szabad és mert Krokodil Dundee most ment haza és egyedül maradtam. És eddig nem kellett magamban szembenézni ezzel az egész cécóval. Mert eddig itt volt és fogta a kezem. Senki sincs itthon rajtam kívül. Nincs kibe kapaszkodnom.

 Hajnalban többször is felriadtam. Egy autóbalesettel álmodtam, amiben egy kis szürke macska is előkerült. 

 Meddig fogok még ezen keseregni? Miközben itt ez a gyönyörű nap! Inkább nem állom útját a változásnak, hanem hagyom, hogy magával ragadjon.

 De azért valami még mindig zavar, és meglehet a héten kénytelen leszek szembenézni vele, hogy mindent tényleg le tudjak zárni.

 A kérdés az, hogy szükséges-e. Mert értelme nem sok van. Van, aki sosem tanul semmiből.

 Mindig egyszerűbb láthatatlannak tekintetni a problémát, mint szembenézni vele. Igaz?