Valaki odafenn nagyon szeret engem.
Buta, felelőtlen, szeleburdi liba vagyok. (Semmi újdonság.) Elfelejtettem, mikor járnak le a könyvtári könyvek. Hát már három hete... Szép kis bűntetést halmoztam fel. Megszeppenve kullogtam a FSZEK pulthoz és mondtam a könyvtáros hölgynek, hogy hát igen, elnéztem... Rosszul emlékeztem... És most jöttem rendezni tartozásom.
Erre a hölgy - aki egyébként gyerekkoromban a Kertész utcai könyvtárban sokat segített nekem egy kémia verseny felkészülésében, de nem emlékszik rám, mert az már vagy 12 évvel ezelőtt volt - mondta, jöjjek vissza holnap, mert holnap van a Megbocsátás Világnapja és akkor nem kell SEMMIT sem fizetnem.
Hogy mi van? Teljesen ledöbbentem. Már csak azért is, mert nem lett volna a hölgy kötelessége elmondani, hogy holnap ingyenesen visszavesznek minden könyvet és simán kifizethette volna velem a könyveket. De nem így tett. Hanem megbocsátott. Nekem. Egy idegen. Egy olyan dologért, ami az én felelősségem volt, de mulasztottam. Hibáztam. Megbocsátottak. Fantasztikus érzés.
Engem nem bántottak meg. Nincs kinek megbocsátanom. De én folyamatosan szívtam néhány ember vérét. Remélem ők is kegyesek lesznek hozzám és megbocsátanak. Vágyom a feloldozásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése