2011. október 17., hétfő

A csalódásról

 Roppant mód utálom, ha a hátam mögött beszélnek rólam. És még jobban rühellem, ha ezt idegenek teszik, akik valójában nem ismernek, csak kapargatják a mázt, ami elfedi valódi arcomat. Miért nem mernek elém állni és megmondani, amit gondolnak? Hát olyan veszélyesnek tűnök a 155 centimmel és az éles kis fogacskáimmal? :P Nagyon erős Lélek vagyok, sokszor tettem erről tanúbizonyságot. Sok mindent túléltem. Hát ebbe sem fogok összeroppani.

 Ezerszer megtanulhattam volna, hogy ne bízzak meg boldog-boldogtalanban. Ezerszer megszívtam, mert hittem az emberekben, a Lelkekben. És ezerszer csalódtam. 

 De eztán is hinni fogok bennük. Mert már csak ilyen naiv kis fruska vagyok. Szeretek megbízni az emberekben. Mert talán még nincs minden veszve... Talán nem is olyan kukába szánt az emberiség. Talán.

 És valójában nem haragszom, csupán 'szarul esik'. De majd Jekatyerina segít feldolgozni ;)

Nincsenek megjegyzések: