Valaki, aki Te vagy

 Süt a Nap. Kiránduló idő van. Próbáltam néhány kollégámat rávenni, hogy szökjünk meg és menjünk kirádnulni, hiszen talán ez az utolsó nap, amikor ilyen ragyogó napsütötte őszi délelőttünk van. A lelkesedés megvolt, de a kötelesség győzött felette, így most mindenki a helyén dolgozik. 

 Egyedül vagyok, sehol senki, zenét hallgatok és dolgozom én is. Kora reggel azon gondolkodtam, talán azért nem érzem, hogy itt az Ősz, mert a Gellért-hegyen még szinte minden zöld. A fák és a bokrok váratnak  a 2011-es őszi kollekció bemutatásával. A napok pedig észrevétlenül egymásba csúsznak. Hol gyorsabban, hol lassabban. Halad előre valami felé, egyre jobban úgy érzem, ütközés lesz a vége. Valami vár, valami megfoghatatlan, leírhatatlan. Csak kósza, zavaros érzések figyelmeztetnek, vigyázz, ebből még baj lesz.

 Napok óta szerettem volna megmutatni Nektek a 'Szunnyadó változások' (ide katt) című bejegyzést. Egy orosz, 1984-ben született fotógráfus dokumentarista lány, Jana Romanova egyszer azon kapta magát, a barátai szinte mind első gyermeküket várják. Változás előtt álltak, hogyan lesz a párból anyuka és apuka, hogyan élik meg az első poronty érkezését. Erről készített képeket. Mégpedig akkor, mielőtt a párok felébrednének reggel. 

 Nekem nagyon tetszenek, valamit sikerült megfognia.

 Végül pedig legújabb felfedezettm, imádom. A zongora csodálatos benne. Éppen a kottát próbálom levadászni. De talán ideje kotta nélkül is játszani. Szabaddá válni a zongora billentyűivel :)