BMS Klubkoncert

 Ha lenne hangom és nem lennék két ballábas, én is járnék ebbe a studióba! Emelkedett hangulatban telt az este, színvonalas előadásokat láthattunk. Aki nem volt ott, az bánhatja... ;)

 Húgomék koncertje roppant jól sikerült. Az estét ők indították a Mimával. Megemelem a kalapom Tesóm előtt, vérbeli profiként állt ki a világot jelentő deszkákra és én el tudtam hinni, hogy ő egy robot, akit koméidás nőnek programoztak, változatos érzelmi színskálával. Verának meg nem fogok többet hinni, amikor arról fog nyafogni, hogy nincs hangja, se tehetsége... Tessék szépen elfogadni, hogy jók vagytok, na... :)

 Számos olyan dal felcsendült, amik Lelkemnek roppant kedvesek. Mint például Von Krolock gróf El nem múló vágy című lírai dala arról, hogy évszázadok óta keresi a szerelmet, de mindig csak a halálban teljesül be. Vagy az Anasztázia, amikor a kastélyban énekel és megrohanják az emlékek. És ne feledkezzünk el az Operaház Fantomjából Christine szólójára, Gondolj rám. A Moulin Rouge-ból is felcsendül az Elefánt-dal, Rudolf pedig a Halállal duettezett, kétszer is. Hangoztak el még más dalok is, de ezeket ragadnám ki a kedvenceim közül. Farsangkor lesz a következő klubkoncert. Gyertek! :)

 Végül Csilláék előadták a Mizu? BMS változatát. Szavakkal nem lehet visszaadni, látni kellett volna! :)

 Legközelebb Zsó az Elizabeth-ből fog énekelni. Mert meg tudja csinálni. 

 Hajnalig táncoltunk, tetszik a hely, úgyhogy a bulinak folytatása következik ;) Deja vu.

 Képek itt meg itt.

 A legjobban az tetszett, hogy délután Katival és Krisztivel együtt készülődtünk. Ruhákat próbáltunk, sminkeltünk, kiegészítőket keresgéltünk és sokat nevettünk. Annyira jól éreztem magam és remélem lesz még ilyen alkalom és majd megint jól fogjuk magunkat érezni.