Két hét van a vizsgaidőszakig. Két hét van az utolsó őszi szemeszterből. Nem lesz több váci naplemente a vonatabalkból a messze kéklő hegyeim mögött. Hiányozni fog, már most érzem, s készítem magam a búcsúra. De még vár egy csodálatos tavasz, amikor a fák magukhoz térnek szunnyadó álmukból és leveleket majd egyes egyének pedig virágot bontanak. Ha bármikoris úgy érzed, megáll az Életed bármilyen okból is kifolyólag, csak vess egy pillantást a Természetre, minden sallangtól mentesen éli az Életét, teszi a dolgát, Szabadon.
Tudjátok, itt és most idővirágok nyílnak mindenfelé. Ma, amikor a Füvészkerttel szembenlévő ház ötödik emeletének erkélyén álltam - ami egy roppant mód fontos hely számomra Budapesten - figyeltem a Jegenyefámat. Van egy magas, aki karcsúságával és kopár szépségébel kitűnik a többiek közül. Büszke Hölgy, csak így hívom. A Fűvészkert amúgy is Lelkemnek kedves, bár eddig Dodyval jártunk bent egyszer, amikor egy véletlen arra sodort minket. Csodálatos hely, aprócska zöld a betonban.
Most pedig alvás. Alvás. És alvás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése