Vagy valami hasonló címe lehetne ezen írásnak, melyre szemed világa vetül. Ülök és várok, nem tudom még meddig, de most itt vagyok. Noha a Nap rám süt az ablakon keresztül, és komfort érzetemet csokival javítottam, mégsem szeretnék most itt lenni. Várok, várok és csak várok. Talán még negyed órát kell várnom. Aztán molekuláimat átrendezem és teleportálok egy másik helyre, ahol folytathatom a várakozást, csak éppen valami másra.
Tegnap este sikeresen végére értem a Vendéglő a Világ Végén című Galaxis-trilógia második kötetének. Rögvest belekezdtem a harmadikba, de néha kicsit zavarosnak érzem a leírt képeket, csupán azért, mert annyira képtelen, hogy már szinte valóságos.
A napok takarítással teltek el, egészen pontosan a Nagy Tavaszi Mindent Kisikáló Takarítással. A hétvégén pedig Húsvét. Negyven nap böjtölésnek a végére értünk. Mármint az, aki betartotta. Valahogy felettem átsiklott a Hamvazószerdától kezdődő ráhangolódási időszak. Úgy érzem Húsvét idén elsétál mellettem. Volt ez a Jézus nevű fickó, akit megfeszítettek, mert valamikor nem sokkal az Big Bang után Éva megevett egy almát és adott belőle Ádámnak is. Ez így leírva olyan szarkasztikus, mégis 1. egy ember életéről van szó, aki fel akarta nyitni a társai szemét alapvető dolgokra, mint a Szeretet és ezért ölték meg; 2. mindent mindig a nőkre kennek. Ha nem ismersz és úgy olvasod e fenti okfejtegetést, nyilván azt gondolod, valami elvetemült eretnekkel állsz szemben. Hidd csak ezt, nem fogom megcáfolni, sem igazolni. Csak éppen lehet másként is gondolkodni, mint ahogy a dogmák akarják Beléd sulykolni. Sőt, igazából mindenen lehet gondolkodni, ha már kaptuk ezt a szabadakarat nevű valamit, akkor éljük a lehetőséggekkel, akkor is, ha történetesen ebben az illúzióban ringatjuk magunkat.
Úgy érzem, ideje pontot szabnom megszaladt szavaimnak, különben rövid időn belül virtuális máglyán fogok lángolni...
De tudod, minden, mi itt áll, lehet tévedés is... :P
Tegnap este sikeresen végére értem a Vendéglő a Világ Végén című Galaxis-trilógia második kötetének. Rögvest belekezdtem a harmadikba, de néha kicsit zavarosnak érzem a leírt képeket, csupán azért, mert annyira képtelen, hogy már szinte valóságos.
A napok takarítással teltek el, egészen pontosan a Nagy Tavaszi Mindent Kisikáló Takarítással. A hétvégén pedig Húsvét. Negyven nap böjtölésnek a végére értünk. Mármint az, aki betartotta. Valahogy felettem átsiklott a Hamvazószerdától kezdődő ráhangolódási időszak. Úgy érzem Húsvét idén elsétál mellettem. Volt ez a Jézus nevű fickó, akit megfeszítettek, mert valamikor nem sokkal az Big Bang után Éva megevett egy almát és adott belőle Ádámnak is. Ez így leírva olyan szarkasztikus, mégis 1. egy ember életéről van szó, aki fel akarta nyitni a társai szemét alapvető dolgokra, mint a Szeretet és ezért ölték meg; 2. mindent mindig a nőkre kennek. Ha nem ismersz és úgy olvasod e fenti okfejtegetést, nyilván azt gondolod, valami elvetemült eretnekkel állsz szemben. Hidd csak ezt, nem fogom megcáfolni, sem igazolni. Csak éppen lehet másként is gondolkodni, mint ahogy a dogmák akarják Beléd sulykolni. Sőt, igazából mindenen lehet gondolkodni, ha már kaptuk ezt a szabadakarat nevű valamit, akkor éljük a lehetőséggekkel, akkor is, ha történetesen ebben az illúzióban ringatjuk magunkat.
Úgy érzem, ideje pontot szabnom megszaladt szavaimnak, különben rövid időn belül virtuális máglyán fogok lángolni...
De tudod, minden, mi itt áll, lehet tévedés is... :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése