Mai harmadik...

...és előreláthatóan utolsó bejegyzés.

Végül kalandos úton az Erzsébet-kilátó helyett a gyermekvasúton tettünk egy kirándulást. Történt ugyanis, hogy a 90A busz 1. lerobbant, miután mentünk vele egy teljes megállót, egyszerűen csak nem nyíltak ki az ajtók. Ijesztő volt, nekem elhihetitek, mivel igen hamar felszínre tört a klausztrofóbiám, melynek következtében olyan pánik képek villantak át az agyamon, hogy tűz üt ki és se ki... Aztán végül csak sikerült leszállnunk róla, megvártuk a következő járatot, 90A busz 2. Mentünk vele egy egész megállót, és a Turul-szobor mellett az is hasonló ajtó gondokkal kezdett küzdeni. Micsoda véletlen, gondoltam, de igyekeztem a lélegzésre összpontosítani, mert az alig tíz perce megélt bezártság élményével egybekötött halálközeli élmény újra hatalmába kerített. Végül erről is ép bőrrel szálltunk le, de arról letettünk, hogy a Normafához valaha is feljussunk - pedig már egészen meggyőztem a Húgom, hogy libegőzzünk... Így végül a fogaskerekűt választottuk, az kevésbé tűnt lerobbanósnak. És így is lett. Kellemes másfél-két órát utaztunk először a piros hegyi vasúton, majd pedig a gyermekvasúton. A Nap kellemes melengetett, az égen néhány kósza felhő úszott át, de ezektől eltekintve szép kék boltozat terült el felettünk. Aztán Hüvösvölgyben már fáztam, noha a Nap még mindig melegen cirógatott.

Néhány kép is készült, talán valamit átad a mai tökéletes nap hangulatából.






Végül aztán lemerült az aksi, így nem tudtunk az erdőről fényképeket megörökíteni. Miközben száguldottunk a nyitott kocsiban, a szél az erdő ébredő illatát hozta magával. A Természet magához tért, virágok bújnak meg az avarban. Minden élettel teli és madárcsicsergéstől hangos. Csodálatos, Tavasz. Érzelmek ébredésének drága évszakja...