2009. április 10., péntek

A Húsvét jegyében

Volt ez az ember - az illúziók szerint nagyjából 2000 éve - akit Jézusnak hívtak. Mivel az akkori politika útjában állt, ezért kivégezték. Sőt, látványosan tették meg mindezt, hogy íme, emberek, lássátok, ha mertek különbözni és más utat mutatni Nektek, balga bárányoknak, akkor így fogokt járni.

Napjainkban bizonyára radikálisnak lenne megbélyegezve. Kereszt helyett meg találnának mást, amivel ki lehetne iktatni az élők sorából. És tudjátok, a legfantasztikusabb dolog, amiről tanított, az a Szeretet. Nekem egyébiránt elképzelhetetlen, hogy akkoriban ne tudtak volna már a Szeretetről. Noha már évezredekben mérhető tettének súlya, mégis úgy érzem, az egész akár egy másodperccel korábban is történhetett volna, hiszen belső lényemig hatol. Egy vadidegen, gyarló, egymást eltaposó világért adta az életét. Ha nagyon cinikus lennék azt mondanám: értelmetlen áldozat, hiszen nézzünk körbe, mivé lett az a világ, amiért életét adta? De ugyanakkor, ott van a születés, a legnagyobb csoda, ami a Szeretetből születik. És - kacifántos gondolatmenet végére jutva mondhatni - ebből következik, hogy a Halál is a Szeretet "bűne". (Idézőjelbe téve, mert nem olyan bűn, amit az emberek ártó szándékkal egymás ellen követnek el.)

Nehéz megmagyarázni az Élet misztériumának téziseit. De könnyebb megérteni. Ez mindannyiunkban benne van, csak jó mélyre kell ásni.

Tehát mégsem olyan értelmetlen az az áldozat. Drasztikus figyelemfelhívása a Létnek...

Nincsenek megjegyzések: