Oldalakat tudnék megtölteni tábori élményeimről. De, mivel titoktartás övezi a "beavatatlanok" számára, mondván, mindenki menjen, tapasztalja meg, küzdjön önmagáért, és Társaiért, így csak néhány szót ejtek róla. Nem lesz kisregény...:) Én az elmúlt egy hétben rengeteg sok mindent kaptam, a Társaimtól, és csak remélni merem, hogy jómagam is hozzájárultam mások táborbeli életének "megkönnyítéséhez". A már szinte teljesen összefojt napok alatt rengeteg minden történt, most érzelmi kavalkád von körbe. Kicsit lehangolt vagyok, mert a tábornak vége, de örülök, hogy már itthon lehetek (meleg vízes fürdő, sok kaja!!!). Kimerült vagyok, ugyanakkor telve energiával. Noha nem találom a helyem. Valami megváltozott. Van is jó néhány tippem, hogy mi... Egy Barátom írta egyszer egy Virágnak, hogy lesz még tavasz. Nos, igen, a tavasz újra a Virágra köszöntött...
De az Élet nem olyan egyszerű, hogy minden területe boldog legyen. Egy Barátomnak, -aki inkább a Testvérem- nagy szüksége van most ránk, támogatásunkra, Szeretetünkre. Nem lehet ilyenkor szavakkal segíteni, egy néma ölelés többet ér. Lelkiekben Veled vagyunk. Most sem hagyunk magadra.
De az Élet nem olyan egyszerű, hogy minden területe boldog legyen. Egy Barátomnak, -aki inkább a Testvérem- nagy szüksége van most ránk, támogatásunkra, Szeretetünkre. Nem lehet ilyenkor szavakkal segíteni, egy néma ölelés többet ér. Lelkiekben Veled vagyunk. Most sem hagyunk magadra.
1 megjegyzés:
Köszöntelek újra itthon. Remélem jól vagy. Remélem nem zúztak porrá a táborban.
Joyce
Ui: Grat a sárgaövhöz.
Megjegyzés küldése