2006. augusztus 4., péntek

Bárcsak...

Alapjábavéve álmodozó vagyok, aki világokat épít, vagy éppen rombol egy újabb kedvéért. Sokáig úgy gondoltam, hogy nem fogok tudni újabb álmokat szőnni, de ahogy az idő egyre csak múlt, én akaratlanul is egy másik világ megalkotásához láttam. Gondosan kigondolt, és megálmodott világ. Talán, ezért is szeretek írni, mert akkor leírhatom a világaim egy-egy kis részét. Nem, mintha bajom lenne ezzel a világgal, amiben élünk. Szép, és sok-sok minden van, amiért megéri nap, mint nap felkelni reggel. Még az ilyen esős napokon is, mint amilyenek napjainkban csapnak le ránk. Gyönyörű, ahogyan az esőcseppek leperegnek a vadszőlő zöld levelein. Ma különösebben szentimántális hangulatomban vagyok. Legszívesebben kifeküdnék egy szikla peremére, amit a távolban kéklő magas hegy, és alattam tenger vesz körül, miközben fúj a szél, és a messzi szirtekről szirének dala szól. És, ahol tág tere nyílik a képzeletnek...:). De, most itt ülök, s ezen sorokat pötyögöm, miközben Sinead O'Connor dalolászik a fülemben, és a zene szárnyán visz innen messze el.

Nincsenek megjegyzések: