A nyár utolsó napja

Az égen a felhők eszeveszett gyorsasággal süvítenek. De tudjuk, hogy a felhők felett ott a kék ég, és a ragyogó napsütés. Az egy dolog, hogy most nem látszik. Majd a szél arrébb fújja a felhőket, és akkor megint látszani fog. Addig meg, legalább gyönyörködhetünk a csodaszép alakzatokban, amik kirajzolódnak az égen, képzeletünk párosításával. Tengap, mikor a vonaton ültem, és száguldottam haza a zónázóval, amikor is tekíntettem az égre tévedt. Egy szív alakú felhő úszott el felettem. Elég giccsesen hangzik, tudom én, de akkor is, még sosem láttam ennyire tökéletesnek nevezhető formációt.

Végül tegnap nem volt időm sütni. Majd hétvégén. Ma jön hozzánk Joyce, és holnap együtt mennek suliba a Húgommal. Igen, nekik már holnap kezdődik... Én hétfőn kimegyek Vácra szintfelmérőt írni -úgyse lesz jó, a nyelvtannal mindig hadilábon álltam- aztán elintézem a diákom, sétálok egyet a parton, ha nem lesz hideg. Most mondta az egyik kollégám, hogy meg akarják szüntetni a zónázó vonatokat. Na, már csak az hiányozna. 25 perc helyett utazhatnék 45 percet. De, legalább többet olvashatnék. Mivel Linka, Buki és Hugi is Vácon fog lakni, kénytelen leszek egyedül utazni nap, mint nap. Azt hiszem, az elkövetkezendő időkben eleget fogok vonatozni... Hét félév Vácott... Avagy, Csacsa viszontagságai a felsőoktatásban. Akár egy új történet címe is lehetne.