2006. augusztus 3., csütörtök

Tengernyi könny

Már egy ideje itt ülök a gép villogó monitora előtt, a kábelben száguldanak az információk. A világ elérhető, néhány kattolás, és már a szemem elé tárul. Legyen szó bármiről. Akár egy háborúról. Mert sosincs béke. Talán, csak egy illúzió az áhított béke. Amíg az emberek nem képesek elfogadni és tisztelni mások létezését, addig nem is lehet valóság.
Az előbb kóboroltam a linkek között, s találtam egy hírportált, ahol a libanoni állapotokat mutatta be. Ilyen formában még sosem szembesültem a háború borzalmaival. Máig nem. Nem tudom, hogyan fogalmazhatnám meg a látottakat. Gyermekek, vérrel átítatott vászonba csavarva, élettelen tekíntettel meredve a semmibe. Mit ártottak? Esélyt se kaptak a létre. És, a legelszomorítóbb az, hogy azért kellett meghalniuk, mert... Tulajdonképp, miért is kellett meghalniuk? Egy értelmetlen háború miatt? Mert a háborúnak sosincs értelme. De, én kicsi vagyok ahhoz, hogy meghallják a hangom, s meglássák az ismeretlen, ártatlan halottakért hullajtott könnyeim. Pedig, ha lenne rá módom, odaállnék eléjük, és megmondanám: fiúk, ennek így nincs értelme, hagyjátok abba, és ne háborúzzatok! Az élet túl rövid ahhoz, hogy ilyesmikkel töltsük meg! Ahelyett, hogy rombolnánk, inkább álmodjunk egy szebb világot! De, tudom, hogy ez túl naiv elképzelés. Nem marad más, mint a remény, miszerint előbb-utóbb ennek a értelmetlen háborúnak is vége lesz, és, hogy az ártatlan Lelkek egy jobb életbe léptek.

Nincsenek megjegyzések: