Kicsit elhanyagoltam a blogom az elmúlt napokban. Ennek is meg van a maga jó oka. :) Lássuk a napokat szépen, sorjában.
Tegnap Csóron voltunk a csapattal gyékényt vágni. (Mielőtt az ember gyékényvágásra adja a fejét, nem árt, ha előtte a vágandó holmit beáztatják, és kellő vatagaságúra betekerik. És, persze, egy jó vágókard is szükséges, ami pont olyan éles, mint amilyennek kell lennie.) Sipi türelemmel tanított engem, hogyan is kellene jól csinálnom. Egy igazi vágókardot páratlan érzés az embernek pusztán a kezében fognia. És, ha még vághat is vele... Gönye szavaival élve, kihagyhatatlan lehetőség sárgák számára. (a gyékényvágás barnaövtől kezdődik.) Aztán, dobáltak nekünk gyékénydarabokat -amik nem lettek annyira meggyepálva előzőleg- és reptében vágtuk őket el. Még a vagdosódás előtt csatáztunk egy kicsit -melynek eredményeképp feldagadt a szám jobb széle, ami szerencsére mire hazaértem elmúlt, lett egy pukli a fejem búbján, és a bal könyököm is kétszer kapott valakitől. De, ezek csak apróságok, begyógyulnak, sőt, lesz másik helyettük. Aztán, ettünk egy jó babos kotyvalékot. És, ahogy sejteni lehetett, nem úsztuk meg a tegnapi napot oltogatások nélkül, mint "protekciós" és társai, de, ezek teljesen elviselhetőek voltak, senki sem lépte túl azt a bizonyos hatávonalat, ami egy viccesnek szánt poén és egy bunkó megjegyzés között húzódik. Kaja után csevegtünk a csapattal, tábori képeket néztünk, az esti busszal meg repültünk haza. Itthon kajáltunk, aztán aludni tértünk, és, nem rég, úgy 5 óra felé felkeltünk, mert Gönyének ment a vonata... Igaz, hogy egy órával elnézte, de úgyis korán kell kelni, mert ma megyünk Budakalászba, Családi összeröffenés van. Este a "nép pénzéből elvert, sok száz millió forintos, kenyeret és cirkuszt a népnek elven müködő, de kenyeret nem adó, csak tűzijátékot" megyünk megszemlélni a 20. emeletről, kikerülve a tömeget és a sok részeg embert. Tavaly is elég tűrhető képeket készítettünk róla.
A gyékényvágásról is készültek képek. Ha megkapom őket, akkor kiteszek párat.
Pénteken találkoztam Gonda Andival, aztán Gönye is csatlakozott hozzánk, és este elmentünk a Besh o droM koncertjére, akik ilyen-olyan népzenei motívumokkal átszőtt zenét játszottak, és, sok helyütt improvizáltak. Nagyon tetszett, legjobban a Macskajaj zenéjéhez tudom hasonlítani. A koncert után Gönyével maradtunk még táncolni egy kicsit, mai "modern" zenére. Mennyivel is jobb józanabbul pörögni... Bár, a Sayonara partyn is egész jól ment, csak a mozgás-koordinációm volt kicsit érdekes. Ezért is tett akkor jót, hogy aztán még lementünk úszni.
Csütörtökön a várba másztunk fel, szerdán Yuninával találkoztunk. Elvittük a táskáját, ami nagy szolgálatot tett a táborban nekem. nagyjából ennyi említésre méltó dolog történt. Vagy, fogalmazzunk úgy, van, ami nem tartozik mindenkire. :)
Szeretem a hajnalokat. Mindig egy izgalmakkal és meglepetésekkel teli napot tartogatnak. Legyen szó egy találkozásról a barátokkal, vagy, egy mosoly egy kisgyerektől az utcán. Minden napban van valami, ami miatt már megérte felkelni. Ha másért nem is, pusztán a létezés öröméért. Azért, mert láthatjuk, ahogy a Nap felkel, vagy, éppen ahogy lenyugszik, és a Hold veszi át az uralmat az Égen. Sok minden van, ami az életünket körbeveszi. De aki csukott szemmel jár, és elzárja magát az élettől, annak igen szegényes létezés jut. Ám nem akarok pálcát törni senki felett sem. Mindenki éljen úgy, ahogy neki jól esik.
Tegnap Csóron voltunk a csapattal gyékényt vágni. (Mielőtt az ember gyékényvágásra adja a fejét, nem árt, ha előtte a vágandó holmit beáztatják, és kellő vatagaságúra betekerik. És, persze, egy jó vágókard is szükséges, ami pont olyan éles, mint amilyennek kell lennie.) Sipi türelemmel tanított engem, hogyan is kellene jól csinálnom. Egy igazi vágókardot páratlan érzés az embernek pusztán a kezében fognia. És, ha még vághat is vele... Gönye szavaival élve, kihagyhatatlan lehetőség sárgák számára. (a gyékényvágás barnaövtől kezdődik.) Aztán, dobáltak nekünk gyékénydarabokat -amik nem lettek annyira meggyepálva előzőleg- és reptében vágtuk őket el. Még a vagdosódás előtt csatáztunk egy kicsit -melynek eredményeképp feldagadt a szám jobb széle, ami szerencsére mire hazaértem elmúlt, lett egy pukli a fejem búbján, és a bal könyököm is kétszer kapott valakitől. De, ezek csak apróságok, begyógyulnak, sőt, lesz másik helyettük. Aztán, ettünk egy jó babos kotyvalékot. És, ahogy sejteni lehetett, nem úsztuk meg a tegnapi napot oltogatások nélkül, mint "protekciós" és társai, de, ezek teljesen elviselhetőek voltak, senki sem lépte túl azt a bizonyos hatávonalat, ami egy viccesnek szánt poén és egy bunkó megjegyzés között húzódik. Kaja után csevegtünk a csapattal, tábori képeket néztünk, az esti busszal meg repültünk haza. Itthon kajáltunk, aztán aludni tértünk, és, nem rég, úgy 5 óra felé felkeltünk, mert Gönyének ment a vonata... Igaz, hogy egy órával elnézte, de úgyis korán kell kelni, mert ma megyünk Budakalászba, Családi összeröffenés van. Este a "nép pénzéből elvert, sok száz millió forintos, kenyeret és cirkuszt a népnek elven müködő, de kenyeret nem adó, csak tűzijátékot" megyünk megszemlélni a 20. emeletről, kikerülve a tömeget és a sok részeg embert. Tavaly is elég tűrhető képeket készítettünk róla.
A gyékényvágásról is készültek képek. Ha megkapom őket, akkor kiteszek párat.
Pénteken találkoztam Gonda Andival, aztán Gönye is csatlakozott hozzánk, és este elmentünk a Besh o droM koncertjére, akik ilyen-olyan népzenei motívumokkal átszőtt zenét játszottak, és, sok helyütt improvizáltak. Nagyon tetszett, legjobban a Macskajaj zenéjéhez tudom hasonlítani. A koncert után Gönyével maradtunk még táncolni egy kicsit, mai "modern" zenére. Mennyivel is jobb józanabbul pörögni... Bár, a Sayonara partyn is egész jól ment, csak a mozgás-koordinációm volt kicsit érdekes. Ezért is tett akkor jót, hogy aztán még lementünk úszni.
Csütörtökön a várba másztunk fel, szerdán Yuninával találkoztunk. Elvittük a táskáját, ami nagy szolgálatot tett a táborban nekem. nagyjából ennyi említésre méltó dolog történt. Vagy, fogalmazzunk úgy, van, ami nem tartozik mindenkire. :)
Szeretem a hajnalokat. Mindig egy izgalmakkal és meglepetésekkel teli napot tartogatnak. Legyen szó egy találkozásról a barátokkal, vagy, egy mosoly egy kisgyerektől az utcán. Minden napban van valami, ami miatt már megérte felkelni. Ha másért nem is, pusztán a létezés öröméért. Azért, mert láthatjuk, ahogy a Nap felkel, vagy, éppen ahogy lenyugszik, és a Hold veszi át az uralmat az Égen. Sok minden van, ami az életünket körbeveszi. De aki csukott szemmel jár, és elzárja magát az élettől, annak igen szegényes létezés jut. Ám nem akarok pálcát törni senki felett sem. Mindenki éljen úgy, ahogy neki jól esik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése