A gólya hazarepült a táborból...
Túléltem. Egész tűrhetően éreztem magam, dehát, mit várok egy olyan társaságtól, melynek tagjai életükben először találkoznak, és próbálnak ismerestséget kötni. Teszem hozzá, igen sokszínű társaságról van szó, nehéz dolog a csoportvezetőknek összekovácsolni az egyedeket egy közösséggé. De végül, egész jól sikerült, bár a 8 csapat közül a hetedik helyen végeztünk, de nem a győzelem, hanem a részvét(el) a fontos. Kicsit megfáztam, a tegnap esti záróbulira el sem mentem, mert hasogató fejfájás gyötört. Mivel kifogytam a felhasználható tiszta papirzsebkendőkből -többet nem veszek kamillásat, mert borzalmas- a közeli boltba lemásztam. Nincs túl messze a suli főépületétől, ahol a kollégiumi részben volt az átmeneti szállásom- majd kis kitérővel mentem vissza. Lesétáltam a Dunapartra, s figyeltem a csillagokat. Alig volt felhő az égen, s mivel a közvilágítás sem túl erős arrafelé, elég sok égitest fénye jutott el hozzám. Páratlan látvány. :) Vác elbüvőlő kisváros, bár egyszer, egy Barátom úgy nyilatkozott róla, hogy egy álmos kisváros. Meglehet, hogy az, de nekem, a nyüzsgő főváros után kész felüdülés. Hegyek tarkítják a messzességet, a Duna csendesen folyik a medrében, sirályok -talán köztük Jonathannal- repülnek az égen. Linkával kétszer is lenn voltunk a parton, közvetlenül a víz mellett. Kagylókat és csigákat szedtünk, és néztük, ahogy a hullámok megtörnek a köveken. A táborban azért nem volt olyan sok szabadiőnk, de ha lehetett, akkor kimentünk sétálni.
Most zárom rövidre szabott soraim, még sütni szeretnék egy eszkimót, a megfáradt Vándornak:)
Túléltem. Egész tűrhetően éreztem magam, dehát, mit várok egy olyan társaságtól, melynek tagjai életükben először találkoznak, és próbálnak ismerestséget kötni. Teszem hozzá, igen sokszínű társaságról van szó, nehéz dolog a csoportvezetőknek összekovácsolni az egyedeket egy közösséggé. De végül, egész jól sikerült, bár a 8 csapat közül a hetedik helyen végeztünk, de nem a győzelem, hanem a részvét(el) a fontos. Kicsit megfáztam, a tegnap esti záróbulira el sem mentem, mert hasogató fejfájás gyötört. Mivel kifogytam a felhasználható tiszta papirzsebkendőkből -többet nem veszek kamillásat, mert borzalmas- a közeli boltba lemásztam. Nincs túl messze a suli főépületétől, ahol a kollégiumi részben volt az átmeneti szállásom- majd kis kitérővel mentem vissza. Lesétáltam a Dunapartra, s figyeltem a csillagokat. Alig volt felhő az égen, s mivel a közvilágítás sem túl erős arrafelé, elég sok égitest fénye jutott el hozzám. Páratlan látvány. :) Vác elbüvőlő kisváros, bár egyszer, egy Barátom úgy nyilatkozott róla, hogy egy álmos kisváros. Meglehet, hogy az, de nekem, a nyüzsgő főváros után kész felüdülés. Hegyek tarkítják a messzességet, a Duna csendesen folyik a medrében, sirályok -talán köztük Jonathannal- repülnek az égen. Linkával kétszer is lenn voltunk a parton, közvetlenül a víz mellett. Kagylókat és csigákat szedtünk, és néztük, ahogy a hullámok megtörnek a köveken. A táborban azért nem volt olyan sok szabadiőnk, de ha lehetett, akkor kimentünk sétálni.
Most zárom rövidre szabott soraim, még sütni szeretnék egy eszkimót, a megfáradt Vándornak:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése