Nyaf-nyaf

Kicsit kimerültnek érzem magam. (És nem azért, mert Dodyval egész délelőtt az üzleteket jártuk). Közeleg a vizsgaidőszak, de már most úgy érzem magam, mintha ez az egész össze akarna roppantani, mérhetetlen súllya alatt. Pedig nem vállalok sokat, éppen ezért nem értem, mégis miért vagyok ennyire "gyenge". Egész jól alakulnak a vizsgaidőpontok is (csak a keresztény világnézet aggaszt). Na, majd meglátjuk, hogy miként alakulnak a dolgok. Azt hiszem, egy kiadós alvás igen jót tenne. És lehet, hogy most el is vonulok szundikálni. Reggel amúgy is felébresztettek. Ahogy én látom, most csak a nyafogásaimat írnám le, ezért pontot is teszek ezen panaszáradtnak, és megírom a tanulási technikákra a beadandót. Tudom, hogy képes vagyok rá, :) sokan állnak mellettem támogató szeretetükkel. (Nem csak ebben, amiért hálás is vagyok nekik.) Minden nap szép, még akkor is, ha aznap vizsgázom. Nem azt kell nézni, milyen megpróbáltatások várhatnak rám, hanem azt, hogy milyen örömteli dolgok (mint az, hogy az elültetett jácint hagymák rendellenes és korai fejlődésbe kezdtek a tavaszi-novemberi időjárás miatt...) Szóval, aki szintén úgy érzi, hogy kimerült, pislogjon maga elé kettő nagyot, és akkor majd pont rá fogok gondolni. (Vagy nem...) Arra buzdítok mindenkit, próbáljon meg mosolyogni akkor is, ha fáradt. Azt hiszem megéri. Már csak azért is, mert környezetünk nem egy búval bélelt arcot fog látni, hanem egy megnyerő, barátásgos és vidám pofikát. És ez adhat erőt a további "gyötrelmekhez". És még valami más is... : ) De ezt gondolja ki mindenki a maga módján és eszmerendeszerével...

Aggodalmak, remények, harcok

A vizsgaidőszak és a beadandók közeledtével egyre jobban elfog az aggodalom, vajon hogyan lesz, hány vizsgán fogok átmenni, miből bukok meg, etc... Aztán rájöttem, hogy teljesen feleslegesen emésztem magam ezeken. Az Élet ennél fontosabb kérdésekből áll.

Mostanában képes vagyok bárhol elaludni. Legyen az a zónázó vagy az Operettszínház, ma sikerült úgy elszundikálnom Szociálismunka elmélet előadáson, hogy még álmodtam is. Amikor "felébredtem", a tanár éppen azt mesélte, volt egy diákja, aki mindig aludt az óráin. Először azt hittem, rólam beszél, de aztán rájöttem, nem... Az illető most végzős, és az említett Tanár lett a konzulense. Egyébként nagyjából 25 percet tölthettem alvásszerű állapotban, de még álmodtam is valamit, egy várról, és éppen egy csigalépcsőn mentem fel meg le, és este volt, fáklyákkal világították meg a folyosókat... Sajnos nem emlékszem többre, pedig rengeteg minden történt. Azt hiszem, Gönye büszke lesz rám az alvásteljesítményem hallatán...

Visszaigazolt iwiwen a druszám. :) Sőt azóta már levelezésbe is fogtunk. Egyszer talán még egy találkozót is összehozhatnánk... még mindig olyan érzés, mintha saját magammal leveleznék.

Éppen Bryen Adamset hallgatok. Gönyével a múltkor a zenére való írásról beszélgettünk. Az elmélet az volt, mennyire jó vagy éppen nem jó zenére írni, azaz zenehallgatás mellett történeteket szőni. A múltkor direkt odafigyeltem erre, miközben a Dody-val közösen megírandó mese rám eső fejezétéről ábrándoztam. Először csak csendben ültem a gép villogó monitorra előtt, és semmilyen kép nem jelent meg előttem a mese cselekményéről. Aztán beraktam Gatheringet, és arra lettem figyelmes, hogy egyszercsak jöttek a gondolatok, a mondatok, egymás után, szépen sorban... Nálam bevált. De ez az én egyéni szubjektív megtapasztalásom.

Hétfőn kisebb társaság volt nálunk. Először elcsábítottam a Fősuliról Anitát, hogy maradjon nálunk. Cserhátsurányban lakik, de fel kellett jönnie Pestre Avonos cuccokért, és csak bajosan érte volna el a hazafelé menő vonatot. Aztán Dody futott be Bogival :). Majd Bosyka érkezett meg, hozott gyógyszereket a patikából, mert a helyi gyógyszertárban nem volt, és az én drága Kishúgomnak kezdődő arcüreggyulladása van :(. Aztán Őt követte Dóri és Előd, majd Linka, és este még Jankó is előkerült. Felköszöntötték a Húgomat névnapja alkalmából. Én nagyon szeretem, amikor ennyien összegyűlünk, jókat csevegünk, és Mi lenne ha? partykat játszunk. (igaz, hogy nem teljesen szabályszerűen, de a hangulat és a társaság a lényeg.) Nagyon jó volt látni Boldog Arcokat magam körül, Dody szinte ragyogott Bogi mellett - amit nem is csodálok. :) Rég nem láttam ilyennek. Előd is először volt nálunk, és remélem nem utoljára. Nálunk itthon szeretjük a nyüzsit, és örülünk minden olyan Léleknek, aki betéved hozzánk. És igen, Jankó, ez a természetes, és nem csak egy illúzió. Én szívből hiszek benne. Ez mégsem egy olyan pocsék élet. Vagyha mégis az, szerintem rajtunk áll, milyennek képzeljük el. 22-es csapdája, mert ha nem illúzió, akkor miért kell elképzelni... Nem, nem vagyok naiva.

Kedden edzésre mentem délután, amit Dani tartott. Mielőtt megérkeztem volna a megbeszélt találkozóhelyre, nem volt túl jó kedvem, ám ez már nem látszott rajtam az edzés végére. Nagyon feltöltődtem Lelkileg. Beszélgettem Szandival is - elő lettem léptetve legjobb barátnővé, nagy megtiszteltetés a számomra! Új remények vannak drága Barátnőm Életének egén, és szívből kívánom, teljesüljenek! ;). Ám, egy másik Barátomról elég rossz dolgokat hallottam, amiket még meg kell beszélnem vele.

Sokan szokták kérdezni, mit jelent nekem a Kardom. Korántsem erőszakot. Békét*. Én harcosnak születtem, de nem az erőszak a fegyverem. Elszántan küzdeni a szeretteimért, a céljaimért, az eszmékért, amikben hiszek, nekem ez a küldetésem. Megmutatni a Világnak, lehet Boldognak lenni, még itt is, annyi viszontagság és küzdelem mellett. Csak merni kell beengedni, ha az ajtónkon kopog. :) Ezzel bátran lehet vitatkozni. Én így gondolom.

* Tudom, paradox, hogy miként is jelenthet békét valami, amivel ölni lehet. Pontosan ez a baj, az emberek mindent felcímkéznek, legyen szó tárgyról, vagy emberről. Ezektől az előítéletektől kell megszabadulni. A Kard jelenthet halált, és jelenthet életet is... folyt. köv. :)

A drusza

Ma MSNen cseverésztem Anitával, és felhívta a figyelmemet arra, miszerint kétszer regisztráltam egy közösségi oldalon. Végül kiderült, hogy nem így történt, hanem a világon él egy másik Keresztes Julianna is. Írtam Neki üzenetet, remélem válszolni fog, olyan, mintha saját magammal kezdenék levelezésbe... : ]

Most éppen csokival tömöm magam. Családi összeröffenés volt az Erzsébetek tiszteletére, Újpesten a Keresztmamáméknál, és a Húgom kapott mindenféle finom csokit - aki nem tudná, mert személyesen nem ismer, annak mondom, a Húgom Erzsébet, de mi csak Zsókának hívjuk. Szóval sok csoki került ma birtokomba.

Eltelt ez a nap is. Ha így haladok, akkor nagyon gyorsan fognak eltelni, amit szívből remélek. Ma megtudtam, hogy miből áll a bakonyi - Gönye ezt kérte, hogy főzzem meg neki vasárnap, amikor újra a karjaimba zárhatom, és hosszú ideig nem fogom elereszteni onnan. (kezdek túl érzelgős lenni... pedig nincs is telihold, ma csak csillaghullás van, de felhős az ég.)

Tegnap a csajokkal színházban voltunk, a dr. Bőregeret néztük meg. Én annyira álmos voltam, hogy az utolsó negyed órát a második felvonásból végigaludtam. Egyébként nagyon jó volt! (nem azért aludtam el...)

Jól halad a meseírás is. Most írom a negyedik fejezetet, de szerintem majd holnap teszek pontot a végére.

Na lépek fürdeni. Megfáradt porcikáimat sorba rendezem... : )

Egy szalagavató, egy utazás és egy ZH

Gönye, Csacsa, Eszti, Hugi, Apu

Csütörtök este szalagavató bálon voltunk, Esztika idén végzős az EKG-ban - igen, ennyire telik az idő, tegnap még az én szalagavatóm volt, és holnapra azon kapom magam, hogy a Húgom bálján táncolok vele, miközben Ő meseszép fehér keringő-ruhát visel. Esztika is nagyon szép volt, szinte teljesen kivirült, egyszerű bája mindenkit meghatott. És bármennyire sem szeretett volna hölgynek látszani, kifogástalan megjelenéssel táncolta végig a keringőt, és a palotást. (és nagyon szexi volt az osztálytánc... : )

A Meseszép keringőruha

Találkoztam sok egykori tanárommal, néhány évfolyamtársammal is, és a régmúlt időkbe visszakószálva emlékeztünk meg a saját szalagavatónkról. Furcsa, de ez volt azóta már a negyedik szalagavató. Noha az idő múlása rajtam nem látszik, az évek mégis kérdés nélkül telnek el. Csendben, az egyik követi a másikat. Mi pedig szép lassan bejárjuk azokat az ösvényeket, amelyeket mi választunk ki. Nevezhetjük Véletlennek, vagy eleve elrendelésnek.

Angol keringő :)

Este még táncoltunk egyet Gönyével. Mi voltunk az egyetlenek a teremben, akik a Bécsi Keringő zenéjére az Angol Keringő lépéseit jártuk. (Gönye lekvár korában versenytáncolt... :) most táncházat keresek, ami időben megfelel. Ha valaki tud valamit, szóljon. Csaokit kaphat a szerencsés nyertes...) Aztán hazajöttünk, és Gönye összepakolta a cuccait, majd elbúcsúztunk egymástól. Hosszú időre elutazott hajnalban, az Olasz Alpokba mentek túrázni Apukájával. Amikor általam nagyon szeretett személytől kell rövidebb időre búcsút vennem, képtelen vagyok rá, hogy a megfelelő szavakat mondjam. Amúgy sem vagyok a szavak embere, és többnyire idétlen helyzetekbe tudom keverni saját magam... Tegnap este nagyon rossz paszban voltam, melynek következtében telebőgtem a párnám, ami rám egyáltalán nem jellemző, de lelki szemeim előtt rémesebbnél rémesebb képek jelentek meg, főleg arról, hogy többet nem látom viszont, mert... Ezt inkább nem szeretném tovább részletezni. Most minden napra szervezek valamit, hogy gyorsabban teljen az idő. Jövőhét vasárnap látjuk viszont egymást újra. Addig meg... Nos, addig meg minden órára be fogok járni, elmegyek kedden Dani edzésére, csütörtökön találkozom a csapat többi tagjával is. Megveszem a zászló-anyagot, és nekiállok a jelzések megrajzolásának, és kivarrásának. Folytatom a mesénket, amit Dodyval elkezdtünk írni - és a harmadik fejezetnél már kint van a 18-as karika... :)

Ma megírtam a pszichológia ZH-t. Aztán este színházba megyünk, dr. Bőregér című előadást nézzük meg. Majd csak eltelik ez a nyolc nap is... És ígérem, többet nem "hisztizek"...

Újabb hét, újabb küzdelmek

Kicsit álmosan nézek ki a fejemből. A Húgom tegnap nem aludt itthon, Joyce elrabolta. Sokáig TV-ztem, mert nem szeretek egyedül lenni a sötétben. Sőt, kimondottan elszokott néha fogni a Félelem. Ez van, ilyen pánikolos vagyok. De csak akkor, ha egyedül kell lennem itthon, a szobában. Persze, ha van mellettem valaki - legyen szó akár négylábú szőrcsomóról - akkor megnyugszom, és már jobban tudok aludni. De tegnap se matka, se Hugi, se Gönye nem volt. Egyedül, brrr. Persze ez most remek alkalom volt arra, hogy szembenézek önmagammal. Valamilyen szinten sikerült, mert valamikor egy óra felé a kóma szélén voltam a fáradtságtól, és már nem érdekelt, hogy egyedül vagyok, meg a sötét sem, és elaludtam. (Az már más kérdés, hogy mi mindent össze nem álmodtam valami esküvőről, de ez annyira ködös, mint a táj, amit reggelente látok, mikor megyek ki Vácra a hajnali órákban.)

De ma süt a NAP! : ) A szomszéd tűzfalat megvilágtja, ahol a vadszőlő levelei még bordóbbnak látszanak. (Már amelyek még nem hulltak le.)

Vasárnap Gönyével felmásztunk az Erzsébet-kilátóhoz, és nagyjából akkor értünk fel, amikor sötétedni kezdett, és bekapcsolták a világítást. A város alattunk terült el, szinte mindent látni lehetett, és a hegyeket is! Oly' csodásak! És az a legszebb az egszben, hogy nincs is messze a kilátó, a Moszkva-tértől kell menni 21-es busszal, és onnan sétálni egyet. A budapestiek nem is sejtik, micsoda szép tájak vannak a közelükben. Vagy csak nagyon kevesen tudják. Én azt mondom, menjen mindenki, és nézze meg. Megéri! Táplálék a Léleknek a rengeteg beton után.

Köszönet az Olvasóknak :)

Minden írói álmokat dédelgető egyén számára az elismerés nem az, ha sikerül bárhol is publikálni a gondolatait, történeteit - ez csak a technikai rész, ami ugyan fontos, de ezáltal csak elérhetővé teszi Mindenki számára. Az elismerés az, ha olvassák, amit lejegyez. Mi is késztet arra, hogy írjak? Egyszerűen most csak annyival intézném el ezt a kérdést: belső motíváció. Írnom kell, mert a gondolataim ki akarnak jutni. (Talán azért, mert találkoztam egy Tendével, aki átadta a halhatatlan üzenetet.) Tegnap este is még feltétlenül meg kellett osztanom Veletek a Kis Róka történetét. Tudom, sokan ismeritek, de nem árt, ha felevelenítjük mondanivalóját. (Mindenki magára levonatkoztatva.)

No, de a mai blog azért is szól Rólatok, az Olvasókról, mert tegnap 21 látógatóm volt. : ) Valószínű, hogy kereső-progik voltak többnyire, de akkor is, ha csak egy ember olvassa el, amit oly' nagy buzgalommal pötyögök ide, már Boldognak mondhatom magam. : ) Ugyanakkor, az általam felvetett témákról gondolom Neketek is van véleményetek. Bátran lehet velük ostromolni- ahogy Dody és Rob is szokta tenni : )

Éjjel álmodtam. Forradalmár voltam, és felmásztam valami szoborra, amit még soha életemben nem láttam. De egy szovjet katona lelőtt. Nem tudom, hogy meghaltam-e, hideg lett minden, és a továbbiakban úgy tűnt, mintha kívülről szemlélném az eseményeket. Aztán felriadtam, és miután sikerült visszaaludnom, megint az események kereszttűzében találtam magam. A Hősök Terén voltam, ahol mindenki halott volt. És egyszercsak fehér ködfoszlányok szálltak ki a testekből, és nagyjából fél méterre a Földtől táncba kezdtek, földöntúli zenére... Aztán megint felkeltem, és visszaaludtam harmadszorra is. Akkor már a jelenben voltam, és szakmai kézségfejlesztésen voltunk a csoporttal, ahol mindenki 50 évvel idősebb volt...

Ennyire emlékszem, nagyjából.

A Róka, aki csak várt, várt és várt...

...és a végén kezdte úgy érezni, hogy mindenki elfelejtkezett róla. Kicsi szíve hűséggel megtelve dobogott, nem panaszkodott, csak várt. Képes volt arra, hogy akkor is örüljön Barátjának és mosolygós pofiját mutassa felé, amikor a Kisherceg történetesen pontatlan volt, vagy bizonyos okokból késlekednie kellett. A Róka megszelídetté vált. Pedig mindig is utált várni. De a Kisherceget szerette, minden csepp Szeretetével. Ezért volt képes mindig felülemelkedni saját duzzogásán, és jókedvvel köszönteni őt... : )

Mindannyiunkban ott van a Róka, és ott van a Kisherceg is. Van úgy, hogy mi nem tudunk pontosak lenni - szóval igen, én többnyire Kisherceg vagyok, mint Róka... Mostanában nem tudok időben elindulni... Ha mégis késünk valahonnan, akkor is fontos, hogy megőrízzük nyugalmunkat. A kapkodással és sietséggel már nem fogunk változtatni a tényen, hogy elkéstünk. Akkor már az lesz az adott szituáció, amit meg kell oldanunk, és nem maga a késés. Persze, sokat számít, hogy a Róka miként fogadja. Nem éri meg morcosnak lenni, inkább örüljünk annak, hogy végre találkozunk azzal, akit már nagyon várunk. Persze, utálatos dolog várakozni. De az Életben szinte mindig mindenre várni kell. Gondoljunk csak arra, hogy 9 hónap feszült és örömteli várakozással teli időszak a Babavárás. Várunk a tömegközleskedési eszközökre, a tanórák elmúlására, vagy csak csaupán az idő eltelésére. Ezért nincs mit felróni, ha valaki elkésik. Légy Boldog akkor, hogy ott van, és a karjaidba zárhatod, vagy jót beszélgethetsz egy rég nem látott Baráttal. Nem tudhatod, meddig élsz. Hidd el, nem éri meg negítiv érzelmeket sugározni a külvilágba. Sokkal jobban kifizetődöbb mosolyogva fogadni azt, amit a várakozásod végén kapsz... Rajtad áll... Élj a lehetőséggel... : )

: )

Üzenet a múltból

" Nyugodtan járjatok a lárma és a kapkodás között,

és mindig emlékezzetek a békességre, amely a csendben létezni tud.
Elidegenülés nélkül jó viszonyban éljetek minden emberrel, amennyire lehetséges.
Mondjátok el szeliden és világosan a magatok igazát;
és hallgassátok meg a többieket, még az egyszerű lelkűeket és a tudatlanokat is;
nekik is megvan a maguk története.

Kerüljétek a zajos és agresszív embereket, mert megzavarják a szellemet.
Ne hasonlítgassátok magatokat senkihez;
azt kockáztatnátok, hogy léhák és hiúak lesztek.
Mindig vannak nagyobbak és kisebbek nálatok.

Örüljetek terveiteknek és azok megvalósításának is.
Tartsátok mindig fontosnak karriereteket, bármilyen szerény legyen is;
ez a valódi érték az idő változékonyelőrehaladásában.
Legyetek óvatosak ügyeitekben: a világ tele van csalással.
De ne legyetek vakká a létező erényekkel szemben;
sok ember keres ideálokat, és az élet mindenütt tele van hősiességgel.
LEGYETEK ÖNMAGATOK!!!

Legfőképpen ne szinleljétek a Barátságot.
Ne legyetek cinikusak a Szerelemben sem, mert a Szerelem minden meddőség
és kiábrándultság ellenére is olyan örök, mint a fű.
Fogadjátok szívesen az évek tanácsát, jó szívvel lemondva ifjúságotokról.
Eddzétek lelkierőtöket, hogy váratlan bajban segítségetekre legyen.
De ne kísértsétek magatokat rémálmokkal.
A fáradtság és a magány számtalan félelmet szül.
Bizonyos egészséges önfegyelmen túl legyetek gyengédek Önmagatokkal.
Ti is a Világmindenség gyermekei vagytok, nem kevésbé,
mint a fák és a csillagok: jogotok van itt lenni.
És akár világos előtettek, akár nem,
a Világmindenség kétségkívül úgy megy a maga útján, ahogy kell.

Legyetek békében Istennel, bármi is az elképzelésetek róla.
És bármilyenek legyenek munkáitok és terveitek,
őrízzétek meg az Élet zajos zűrzavarában a békét és a rendet a Lelketek mélyén.
Összes álnoksággal, fárasztó robotjaival és összetört álmaival mégis szép.
Figyeljetek erre!
Igyekezzetek Boldogok lenni!"

A fenit szöveg találtatott egy régi, öreg
baltimore-i templomban, 1692-ben.
Szerzője Ismeretlen

Édes November

Amint az előbb tekintettem az ablakon túli világra tévedt, meglepetten láttam, hogy bizony, hópelyhek szállíngóznak. : )

Nagyon sok minden történt már megint, ami persze nem baj, mert legalább zajlik az Élet, amit annyira szeretek!

Vasárnap megnéztük a Szabadság, Szerelem című filmet. Aztán még órákig a hatása alatt voltam. Azon tűnődtem, vajon én mit tennék hasonló helyzetben. Nagyon valószínűnek tartom, nem mennék ki, és nem fognék fegyvert. Kell valaki, aki otthon marad, és főz, szállást biztosít, és menedéket nyújt. De attól még, hogy nem az utcai harcokban vennék részt, nem lennék kevesebb azoknál, mint akik az életüket kockáztatják kint. Kell egy hely, ahová vissza lehet menni, és megpihenni... De ebbe most nem mennék bele. Valószínűleg betegre aggódnám magam Barátaimért, akik meg kint küzdenének a Szabadságért. Nem vagyok az erőszak híve - hiába Kardozom, az nekem mást szimbólizál.

Hétfőn beköszönötött az Őszi szünet! : ) Kedden pedig Halloween éjszakája... A csajokkal tartottunk egy kisebb összejövetelt. Gönye, Dody és Jankó is felugrott hozzánk, de nem maradtak sokáig, ahhoz át kellett volna operáltatni magukat, hogy egy csaj-partyn részt vehessenek... (így a fiúk még elvitték Gönyét kocsmázni...) Kedden egész délelőtt boszi-sapikat gyártottam, különböző színben, és nagyjából egyenméretben. Aztán 10 körül egyöntetűen boszorkányokká váltunk, és hajnali valameddig táncoltunk, azaz, valami olyasmit műveltünk, amit aztán enyhe túlzással neveztünk táncnak... Másnap csak filmeket néztünk.

Balról jobbra: Yunina, Hugi, Szandi, Csacsa-azaz én- és Bosyka. Eszti nincs rajta a képen, ő fényképzett. : )

Tegnap edzésen nagyon csúszott a Kardom, túl sok olajat tettem rá. Az edzés jó volt, Dani tartotta. Utána a kocsmában a Zenedoboz rejtélyét fejtettük meg. A lényeg az, hogy van egy Zenedoboz, amibe a Minden belefér, de a Semmi már nem. Dorottya belefér, de Bianka nem, Tivadar is belefér, de Ákos nem... Akit érdekel, az jelentkezzen nálam...

Most megyek kicsi tanulni is... : ) Vannak napok, amikor egyszerűen nem nagyon akar menni a blogírás. Mint most is... Sebaj, majd holnap!