2006. szeptember 12., kedd

"Isten engem úgy segéljen!"

Túl vagyok az első napokon a suliban, pontosabban, az első napon, mert a mait csúnyán ellógtam - sosincs korán elkezdeni... A következő történt ugyanis: én teljesen abban a hitben voltam, hogy nem lesz tanítás, mert ma volt az évnyító mise és a Gólyák esküje a váci Domban, de tévedtem, mert előtte és utána is volt. De én már beszerveztem a Családom és Bosykát, hogy jöjjenek el velem, így végül a cukrászdában kötöttünk ki, ahol nagyon finom, szavakba nem önthető ízű diós sütit tömtem magamba. Nyam. A cukrászda már a múltkor is nagyon szimpatikusnak találtatott számomra, most már hívatalosan is a kedvencemmé avanzsáltam. :) Aztán letettük az esküt a mise után, majd hazajöttem. Később Linkával találkoztam - Ő becsületesen végig bent maradt :), legalább kettőnk közül egyikünk - és könyveket hajkurásztunk. Végül majdhogynem sikerrel jártunk. Végülis iszonyat drága német nyelvkkönyvet és egy fuvola kottát szereztünk. Majd Gönye is előkerült, kikisértük Kittit a Délibe, majd átmásztunk a váron, aztán most már itt vagyok, és lázasan pötyögöm gondolataimat.

Mostanában az olvasási időm lekorlátozódott a Vác és Budapest közötti napi kétszer 25 perces vonatútra. Nincs okom panaszra, mert az időm fennálló részét is hasznosan tudom eltölteni. :) Olvasok most egy könyvet, a címe az, hogy a Legenda, David Gemmel tollából. A könyvben az tetszik a legjobban, hogy nem csak a történet tart fogva, hanem olyan alapvető igazságokat ír le, amiket magam, és minden más ember társam is tud, de eddig nem volt senki, aki megfogalmazta volna. Az egyik ilyen bölcselet, ami megragadott a Szerelemről szólt, nem szó szerint idézem, azt írom le, amit kihámoztam belőle: a férfi és a nő tökéletes párt alkot, növelik egymás erősségeit, ellensúlyozzák egymás gyengéit. A szerelem erőt ad, hogy legyűrjük félelmeinket. Feltölti az embert, ha az illető nem fél kitárni Lelkét.* A félelem az egyik legveszélyesebb démon, a másik ilyen szerintem a zöld szemű szörny. Nem csak egy párkapcsolatban keserítheti meg az egyed életét, hanem Barátok közt is. Ahol pedig féltékenység van két Barát között, már nem nevezhető öszínte és igaz Barátságnak, mert az írigység közéjük áll. Persze, mindennek vannak buktatói, de ha nem lennének, túl egyszerű lenne minden. Szeretni kell, csak ennyi kell, mert szeretve lenni jó, vagy valami ilyesmi...

Tegnap este edzés után még moziba mentünk Gönyével, Lady in the water, M. Night Syhamalan filmje. Nagyon-nagyon tetszett!!! Meg fogom szerezni DVD-n, extrákkal együtt. Erről még fogok írni. De most megyek aludni, mert holnap korán kelek, és már késő van.

* Én is úgy érzem, hogy nincs mitől félnem... Azta, de magabiztos vagyok...:)

Nincsenek megjegyzések: