Sorjában a negyedik esküvőn voltunk tegnap. Anikó, egykori angolos tanítványom ment férjhez, azaz, ahogy a meghívón írták: "Miután meggyőzödtünk arról, hogy nekünk együtt a legjobb, ezért a sikeres folytatás érdekében 2006. szeptember 02.-án összeházasodunk." :) Református szertartáson voltunk, eddigi életem folyamán egy keresztelőn voltam, ami szintén Református volt, és az se tegnap történt, de egész jól feltaláltam magam arra nézve, hogy mikor mit kell(ene) tenni, vagy mondani. Egyébiránt, érdekelnek világunk sokszínűségéhez hozzájáruló különböző vallások, de nem nagyon van alkalmam közelebbről is megfigyelni. (Ez tudom elég furcsán hangzik, de én a megfigyelésen azt értem, hogy elmenni, és résztvenni egy szertartáson.) Egy biztos, a Református Lelkészek többet tudnak beszélni, mint a Római Katolikus papok. Számomra az volt a különös, hogy nem kellett sem térdet hajtani, sem keresztet vetni, amikor beléptünk a Templomba, mint ahogy azt az elmúlt 21 év folyamán megszoktam.
Aztán, mint minden esküvőn, miután gratuláltunk az Ifjú Párnak - akik nagyon bájosak voltak :) -következett a menyasszonyi csokor eldobása a még kiárusító sorban lévő hajadonok számára. Anikó háromszor is hátranézett, hogy hol állok. Látam a szemében, hogy mire készül... Az első próbálkozás nem volt teljesen sikeres, a csokrok előttem potyantak le a földre, és a mellettem álló lány gondolkodás nélkül rávetette magát. Nem nagyon zavartattam magam, hogy magamhoz ragadjam bármelyiket is- három, barack színű tearózsákból font csokor került reptetésre. A Násznagy azt mondta, hogy ez nem volt jó, mégegyszer. Anikó megint bemérte, hogy hol találhatna el a csokrokkal. Aztán megint eldobta... Az egyik végül nálam kötött ki. De nem tudom, mennyire érvényes az, ha direkt az embernek dobják? :) De senki ne készüljön úgy, hogy a közeljövőben engem fog fehér ruhában látni. Az még kicsit odébb van... Várom a jelentkezőket koszorúslányoknak...:)
Aztán este elmentünk még táncolni, a Húgom, Bubu és István társaságában. Csocsoztunk egyet, de Lord Boo mindenkit lealázott, nem lehet ellene nyerni. Kb. 2-re értünk haza, aztán most nem rég keltem, Gönye is lassan befut, megyünk Vácra, és megmutatom a Többieknek, hogy hol fogok sínylődni az elkövetkezendő időkben. Eredetileg a Rám-szakadékhoz mentünk volna, de pillanatnyilag nem érzek lelkierőt, hogy menjünk. Megyek, és felöltözöm, mert pizsamában mégsem mehetek.
u.i.: A Húgom reggeli ébresztés gyanánt vörös rózsa csokort kapott...:)
Aztán, mint minden esküvőn, miután gratuláltunk az Ifjú Párnak - akik nagyon bájosak voltak :) -következett a menyasszonyi csokor eldobása a még kiárusító sorban lévő hajadonok számára. Anikó háromszor is hátranézett, hogy hol állok. Látam a szemében, hogy mire készül... Az első próbálkozás nem volt teljesen sikeres, a csokrok előttem potyantak le a földre, és a mellettem álló lány gondolkodás nélkül rávetette magát. Nem nagyon zavartattam magam, hogy magamhoz ragadjam bármelyiket is- három, barack színű tearózsákból font csokor került reptetésre. A Násznagy azt mondta, hogy ez nem volt jó, mégegyszer. Anikó megint bemérte, hogy hol találhatna el a csokrokkal. Aztán megint eldobta... Az egyik végül nálam kötött ki. De nem tudom, mennyire érvényes az, ha direkt az embernek dobják? :) De senki ne készüljön úgy, hogy a közeljövőben engem fog fehér ruhában látni. Az még kicsit odébb van... Várom a jelentkezőket koszorúslányoknak...:)
Aztán este elmentünk még táncolni, a Húgom, Bubu és István társaságában. Csocsoztunk egyet, de Lord Boo mindenkit lealázott, nem lehet ellene nyerni. Kb. 2-re értünk haza, aztán most nem rég keltem, Gönye is lassan befut, megyünk Vácra, és megmutatom a Többieknek, hogy hol fogok sínylődni az elkövetkezendő időkben. Eredetileg a Rám-szakadékhoz mentünk volna, de pillanatnyilag nem érzek lelkierőt, hogy menjünk. Megyek, és felöltözöm, mert pizsamában mégsem mehetek.
u.i.: A Húgom reggeli ébresztés gyanánt vörös rózsa csokort kapott...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése