...tömören így telt a hétvégém.
Szombaton megünnepeltük Apukámnak az 59. szülinapját, szűk családi körben. (cirka 20 fő) Aztán este felmentünk sétálni a várba, Gönye, a Húgom és István társaságában. És Családunk 6 tagúra bővült... Bár, még mindig vannak kérdések bizonyos dolgokban, de a fiatalok majd csak elrendezik. :) Én viszont örülük, és nagyon remélem, hogy boldogok lesznek, and they live happily, everafter... Semmit sem akarok elkiabálni...
Vasárnap mentünk paintballazni a csapattal, Tököl környékére. Gönye és Robi is másik csapatba került :( ez eleve negatívan éríntette piciny lelkivilágom. 6 pálya volt, rögtön először egy találat érte a lapockámat, méghozzá a mellvért hátul védő része mögé, amit még most sem értek, hogyan, hiszen azt elméletileg nem érhette volna el. Aztán jöttek szépen a többi találatok is, bár nem kaptam sokat, sokszor a fejemet érte, ami pedig szintén védve volt. Bár a szeművegem nemegyszer bepárásodott, nem sokat láttam a külvilágból, akkor előtérbe került a többi ösztönöm... Nem is éreztem az idő múlását, pedig fél háromtól fél 6ig lövöldöztünk egymásra. Ért sikerélmény is:). Elemér mellett harcoltam, az egyik pályán a lőszeres dobozt kellett megszereznünk az ellenféltől. Én végig életben maradtam, és a házban meg is találtam a dobozt. És még élve ki is jutottam. Aztán mikor szerepcsere volt, bevackoltam magam a doboz mellé a házba, és lőttem mindenre, ami mozgott, ha be akart jönni. Meg is védtük! De, meg kell említenem, hogy a csapat összedolgozása nélkül biztos nem sikerült volna megvédeni. A többi pálya is izgalmas volt:). Többször is a zászlót kellett (volna) megszerezni, de nem találtuk, mert úgy elrejtették a szervezők, hogy még speciális zászlókeresőkkel sem leltük volna meg... összegezve, iszonyat jól éreztem magam, a kezdeti antilelkesedésem után. (a már említett első lapockatalálat tette be a kaput akkor) Aztán még Csepelen pizzázni mentünk, és még egész emberi időben haza is értem. mindössze egy nagyobb foltom van, és három kisebb. De a nagyobb az kb 5 centi átmérőjű, félhold alakú, és lila színű az alja... De Gönye többet kapott, csak kisebbeket. Erről a Halálos Fegyver jut az eszembe, amikor a csaj-Renee Russou, és a pasi-Mel Gibson azon verseng, hogy kinek van/volt több, és komolyabb sérülése... A mi esetünkben döntetlen... Szerintem:)
Tegnap duzzogtam. Hozzá kell tegyem, mindenkinek lehetnek rossz napjai, nekem tegnap volt. Bárkivel előfordulhat, még velem is, hiába próbálom felvenni a tökéletesség álarcát, nem mindig sikerül. De így vagyok olyan szeretnivaló... És szerény.
Befejztem Bíborka történetét. Ha minden jól megy, ma fel is rakom. Ez akkor fog kiderülni, hogy fent van-e vagy sem, hogy egy újabb link fog megjelenni balra.
Szombaton megünnepeltük Apukámnak az 59. szülinapját, szűk családi körben. (cirka 20 fő) Aztán este felmentünk sétálni a várba, Gönye, a Húgom és István társaságában. És Családunk 6 tagúra bővült... Bár, még mindig vannak kérdések bizonyos dolgokban, de a fiatalok majd csak elrendezik. :) Én viszont örülük, és nagyon remélem, hogy boldogok lesznek, and they live happily, everafter... Semmit sem akarok elkiabálni...
Vasárnap mentünk paintballazni a csapattal, Tököl környékére. Gönye és Robi is másik csapatba került :( ez eleve negatívan éríntette piciny lelkivilágom. 6 pálya volt, rögtön először egy találat érte a lapockámat, méghozzá a mellvért hátul védő része mögé, amit még most sem értek, hogyan, hiszen azt elméletileg nem érhette volna el. Aztán jöttek szépen a többi találatok is, bár nem kaptam sokat, sokszor a fejemet érte, ami pedig szintén védve volt. Bár a szeművegem nemegyszer bepárásodott, nem sokat láttam a külvilágból, akkor előtérbe került a többi ösztönöm... Nem is éreztem az idő múlását, pedig fél háromtól fél 6ig lövöldöztünk egymásra. Ért sikerélmény is:). Elemér mellett harcoltam, az egyik pályán a lőszeres dobozt kellett megszereznünk az ellenféltől. Én végig életben maradtam, és a házban meg is találtam a dobozt. És még élve ki is jutottam. Aztán mikor szerepcsere volt, bevackoltam magam a doboz mellé a házba, és lőttem mindenre, ami mozgott, ha be akart jönni. Meg is védtük! De, meg kell említenem, hogy a csapat összedolgozása nélkül biztos nem sikerült volna megvédeni. A többi pálya is izgalmas volt:). Többször is a zászlót kellett (volna) megszerezni, de nem találtuk, mert úgy elrejtették a szervezők, hogy még speciális zászlókeresőkkel sem leltük volna meg... összegezve, iszonyat jól éreztem magam, a kezdeti antilelkesedésem után. (a már említett első lapockatalálat tette be a kaput akkor) Aztán még Csepelen pizzázni mentünk, és még egész emberi időben haza is értem. mindössze egy nagyobb foltom van, és három kisebb. De a nagyobb az kb 5 centi átmérőjű, félhold alakú, és lila színű az alja... De Gönye többet kapott, csak kisebbeket. Erről a Halálos Fegyver jut az eszembe, amikor a csaj-Renee Russou, és a pasi-Mel Gibson azon verseng, hogy kinek van/volt több, és komolyabb sérülése... A mi esetünkben döntetlen... Szerintem:)
Tegnap duzzogtam. Hozzá kell tegyem, mindenkinek lehetnek rossz napjai, nekem tegnap volt. Bárkivel előfordulhat, még velem is, hiába próbálom felvenni a tökéletesség álarcát, nem mindig sikerül. De így vagyok olyan szeretnivaló... És szerény.
Befejztem Bíborka történetét. Ha minden jól megy, ma fel is rakom. Ez akkor fog kiderülni, hogy fent van-e vagy sem, hogy egy újabb link fog megjelenni balra.
2 megjegyzés:
Na ugye, hogy poén dolog. Én megmondtam. És csak kicsit kiakasztó, hogy rád is lőnek :).
Nem, nem attól borultam ki, hogy lőttek rám, hanem attól, hogy fájt... nagyon... de aztán megszoktam, csak először nem számítottam rá, hogy lőnni fognak.
Megjegyzés küldése