Most már biztos, hogy el lettem kényesztettve az utóbbi időben... :)
Elég sok mindenről akarok írni a mai blogomba, na majd meglátjuk, hogy végül mi fog kisülni, mert többnyire úgy alakul, elkezdem püffölni a klaviaturát, az agyamban száguldanak a gondolatok, és hiába gépelek sebesen, nem mindig tudok velük lépést tartani...
Tegnap megintcsak a ZP-ben kötöttünk ki, Eleven Hold koncerten, Húgom, Gönye, Bosyka és Joyce társaságában, aztán maradtunk még táncolni egy kicsit. Tök szép volt a Hold, mikor este odaértünk, sárgás fényben derengett, éppen úgy, mint egy hónapja is, a Sayonara party előtt... Akkor Szandi képzeletének száguldása révén szinte lelki szemeink előtt láttuk, amint éppen Tél van, és farkasok vonyítanak valahol nem messze tőlünk. Mindössze egy hónap telt el a tábor óta, és mégis olybá' tűnik, mintha már évek múltak volna el. Rohan az idő, de hova ez a sietség? :)
A héten Nikával a kapcsolatok mivoltánk töprengtünk, hogy vajon mi tartja össze az embereket? Az egyik fontos kritérium szerintünk a kompromisszumkötő-képesség és az a fontos mondatocska, mi úgy hangzik: "Úgy szeretlek, ahogy vagy." :) Elfogadni a másikat minden hülyeségével, de nem csak egy párkapcsolatban, hanem a Családunkat, a Barátainkat is. És, nem utolsósorban nem árt, ha magunkkal is megbékélünk. Mi van akkor, ha itt-ott van rajtam egy kis felesleg? Az égvilágon semmi. A lényeg, hogy én jól érezzem magam a bőrömben. Aztán, akinek nem tetszem, azzal nem is foglalkozom. Nem érdemli meg a figyelmem. Nem a külsőségek alapján kell dönteni. De ez egy másik történet. Most zárom soraim, mert megyünk kutyát sétáltatni.
Elég sok mindenről akarok írni a mai blogomba, na majd meglátjuk, hogy végül mi fog kisülni, mert többnyire úgy alakul, elkezdem püffölni a klaviaturát, az agyamban száguldanak a gondolatok, és hiába gépelek sebesen, nem mindig tudok velük lépést tartani...
Tegnap megintcsak a ZP-ben kötöttünk ki, Eleven Hold koncerten, Húgom, Gönye, Bosyka és Joyce társaságában, aztán maradtunk még táncolni egy kicsit. Tök szép volt a Hold, mikor este odaértünk, sárgás fényben derengett, éppen úgy, mint egy hónapja is, a Sayonara party előtt... Akkor Szandi képzeletének száguldása révén szinte lelki szemeink előtt láttuk, amint éppen Tél van, és farkasok vonyítanak valahol nem messze tőlünk. Mindössze egy hónap telt el a tábor óta, és mégis olybá' tűnik, mintha már évek múltak volna el. Rohan az idő, de hova ez a sietség? :)
A héten Nikával a kapcsolatok mivoltánk töprengtünk, hogy vajon mi tartja össze az embereket? Az egyik fontos kritérium szerintünk a kompromisszumkötő-képesség és az a fontos mondatocska, mi úgy hangzik: "Úgy szeretlek, ahogy vagy." :) Elfogadni a másikat minden hülyeségével, de nem csak egy párkapcsolatban, hanem a Családunkat, a Barátainkat is. És, nem utolsósorban nem árt, ha magunkkal is megbékélünk. Mi van akkor, ha itt-ott van rajtam egy kis felesleg? Az égvilágon semmi. A lényeg, hogy én jól érezzem magam a bőrömben. Aztán, akinek nem tetszem, azzal nem is foglalkozom. Nem érdemli meg a figyelmem. Nem a külsőségek alapján kell dönteni. De ez egy másik történet. Most zárom soraim, mert megyünk kutyát sétáltatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése