2006. szeptember 7., csütörtök

Rég írtam

Mostanában nagyon hanyag blogozó vagyok. Szíves elnézését kérem mindenkitől, akiket olvasóim hű táborában üdvözölhetek. (Azt az 5 darab embert...:) Dody volt szíves felhívni figyelmem, hogy írjak. Nem, mintha ez számomra kötelesség lenne, csak egyszerűen kevés 24 óra egy napból, vagy alvásra kellene kevesebb időt fordítanom. Még kevesebbet... De nincs ok panaszra, hiszen süt a Nap, szép vénasszonyok nyara köszöntött reánk.

Tegnap Gönyével megmásztuk a Sas-hegyet. De előtte még benéztünk a Sportkórházba a lába végett. Falábat és kampós kezet szeretett volna, de nem volt a méretében, ezért erről a tervéről le kellett tennie...:) Most egy hónapig kimélnie kell a lábát. Ezért mentünk sziklát mászni.

Linkával összeállítottuk az órarendünket. Nem túl jó, de lehetne rosszabb is, ezért egész elviselhetőnek találtatott. Lesz "A" meg "B" hetünk. Csodás.

Éjjel elaludhattam a nyakam, mert most úgy be van állva. (Ez nem teljesen közérdekű közlemény volt). Ma edzés, előtte még felszedem Szandit a Moszkván. Annyira szükségem van mozgásra! Erre hétfőn jöttem rá, a tábor óta tartott első edzésen. Jött néhány új ember, ami nagyon helyes, bővül a csapat. Tanítottuk őket párbajozni. Kicsit fura volt, legalábbis számomra, hiszen nemrégiben még engem okítottak mindenfélére, most meg nekem kell átadnom a "tudásom". De egy fehér öves srácot - Milánt - orrba vágtam, teljesen véletlenül. Párbajoztunk, és kicsit elcsúszott a vágásom. Emlékeimben még elevenen él az első ütőfás élményeim. Amikor még félve támadtam másokra, aztán egyszer Szandi szemüvegét is levertem... Az önkontroll jegyében.

Nincsenek megjegyzések: