Hajnalban keltünk, és kibotorokáltunk a konyhába. Béla még nagyon álmos volt, de hősiesen segített a szenyók legyártásában. Rövid készülődés után indultunk a Nyugatihoz, ahol Petit szedtük fel. Onnan tovább száguldottunk Újpestig, ahol Krisztinke várt minket és a kocsi, amit most nem az egerek húztak. Az igazi kaland csak ekkor vette kezdetét.
Gyöngyösig mentünk, ahol a Tesconál Elemérékkel találkoztunk, és három kocsiból álló konvojjal vonultunk fel Sástóra. Útközben napraforgó mezők tarkították az utat, miközben a Sláger rádió szólt. (fontos információkat beszúrva két régi szám közé, amelyeken lehetett nosztalgiázni.) Mikor megérkeztünk Sástóra, várvonalvezetőnk éppen "lightos" edzést tartott a barnáknak. Mi köszöntünk Zsuzsinak és Adrinak, majd beálltunk konyhaszolgálatra-de végül elzavaartak minket onnan átöltözni. Ugyebár, főzőverseny is volt, és a mi klánunk lecsót készített. Bográcsban. :) Finom lett. Miközben a többi csapatnak is rotyogott az étek a tűzön, filmet forgatunk a csatáinkról. Szívesen írnék erről többet, de akadnak, akik ártó szándékkal idézgetnek tőlünk, bjk érdekeltségű blogíróktól, ezért inkább nem teszem, mert nem szeretnék egy propaganda háború eszköze lenni, amin keretein belül a személyes történetem használják fel.
A filmkészítés után pihenő jött, majd ütőfás foci. Voltunk úgy százan, két csapat -elől csomó, hátul csomó - két labda, és két kapu... Kavarodás a köbön, ki hova támad, lézengő emberek, vajon melyik labdát kergessem? De nagyon jó volt, ez kb olyan, mint amikor csak úgy, minden felelősség nélkül lefutod a hatos éjszakait. Tölt. De nem is kicsit. :) Szavakkal nehezen lehet visszaadni az élményt.
Aztán jött a nagy zabálás. Azaz, csak jött volna, számomra, mert a műanyag tányérom alja elolvadt... Csak a kaja felét tudtam megmenteni. Nagyon finom lett, de helyezést nem értünk el, ám a lecsók közt a legjobb lecsó, azaz a különdíj a miénk lett... Ez is valami... :) Jövőre én főzök...
Eztán már nem lett volna semmi, de a Sipi vérvonal vezetésével rávezettük a népeket, hogy milyen jó csatázni, és volt néhány bónusz menet. Csak úgy, hogy töltsön...
Végül felmásztunk a kilátóba. 50 m magas, amivel 510 m-rel a tengerszint felé érünk, megszámlálhatatlan sok lépcső - a térdem díjazta. Ám onnan fenntről, olyan csodás kilátás nyílt a tájra! A Mátra büszke vonulatai, messze lent Gyöngyös... Fújt a szél, imbolygott az épület, de kicsit olyan érzés volt, mintha repült volna az ember.
Mikor már hazafelé száguldottunk, már a Danubiusz ment a rádióban. És leadták a momentán kedvenc Nelly Furtado számom (all the good things, asszem ez a címe, valakinek nincs meg véletlenül?) És pont egy napraforgó mező mellett jöttünk el. A Nap kellemesen ragyogott az égen, sugarai gyengéden tűztek át a kocsiablakon. Becsuktam a szemem, ez egy olyan pillanat volt, amit mások nem érthetnek meg, mégis nekem fontos volt. Nem lehet megmagyarázni, miért. Mindenkinek más és más a hétköznapi csodája, ami fényt visz a lelkébe.
Tegnap edzésen beszereztem az első monoklim... :) Nem vészes, még este lejegeltem, alig látszik valami belőle. Csak piros, mert úgy tűnik, kicsit felrepedt a szemem alatt.
Megyek aludni, hulla vagyok, és kéne egy masszás. (bár egy ígéretet már bezsebeltem rá...)
Gyöngyösig mentünk, ahol a Tesconál Elemérékkel találkoztunk, és három kocsiból álló konvojjal vonultunk fel Sástóra. Útközben napraforgó mezők tarkították az utat, miközben a Sláger rádió szólt. (fontos információkat beszúrva két régi szám közé, amelyeken lehetett nosztalgiázni.) Mikor megérkeztünk Sástóra, várvonalvezetőnk éppen "lightos" edzést tartott a barnáknak. Mi köszöntünk Zsuzsinak és Adrinak, majd beálltunk konyhaszolgálatra-de végül elzavaartak minket onnan átöltözni. Ugyebár, főzőverseny is volt, és a mi klánunk lecsót készített. Bográcsban. :) Finom lett. Miközben a többi csapatnak is rotyogott az étek a tűzön, filmet forgatunk a csatáinkról. Szívesen írnék erről többet, de akadnak, akik ártó szándékkal idézgetnek tőlünk, bjk érdekeltségű blogíróktól, ezért inkább nem teszem, mert nem szeretnék egy propaganda háború eszköze lenni, amin keretein belül a személyes történetem használják fel.
A filmkészítés után pihenő jött, majd ütőfás foci. Voltunk úgy százan, két csapat -elől csomó, hátul csomó - két labda, és két kapu... Kavarodás a köbön, ki hova támad, lézengő emberek, vajon melyik labdát kergessem? De nagyon jó volt, ez kb olyan, mint amikor csak úgy, minden felelősség nélkül lefutod a hatos éjszakait. Tölt. De nem is kicsit. :) Szavakkal nehezen lehet visszaadni az élményt.
Aztán jött a nagy zabálás. Azaz, csak jött volna, számomra, mert a műanyag tányérom alja elolvadt... Csak a kaja felét tudtam megmenteni. Nagyon finom lett, de helyezést nem értünk el, ám a lecsók közt a legjobb lecsó, azaz a különdíj a miénk lett... Ez is valami... :) Jövőre én főzök...
Eztán már nem lett volna semmi, de a Sipi vérvonal vezetésével rávezettük a népeket, hogy milyen jó csatázni, és volt néhány bónusz menet. Csak úgy, hogy töltsön...
Végül felmásztunk a kilátóba. 50 m magas, amivel 510 m-rel a tengerszint felé érünk, megszámlálhatatlan sok lépcső - a térdem díjazta. Ám onnan fenntről, olyan csodás kilátás nyílt a tájra! A Mátra büszke vonulatai, messze lent Gyöngyös... Fújt a szél, imbolygott az épület, de kicsit olyan érzés volt, mintha repült volna az ember.
Mikor már hazafelé száguldottunk, már a Danubiusz ment a rádióban. És leadták a momentán kedvenc Nelly Furtado számom (all the good things, asszem ez a címe, valakinek nincs meg véletlenül?) És pont egy napraforgó mező mellett jöttünk el. A Nap kellemesen ragyogott az égen, sugarai gyengéden tűztek át a kocsiablakon. Becsuktam a szemem, ez egy olyan pillanat volt, amit mások nem érthetnek meg, mégis nekem fontos volt. Nem lehet megmagyarázni, miért. Mindenkinek más és más a hétköznapi csodája, ami fényt visz a lelkébe.
Tegnap edzésen beszereztem az első monoklim... :) Nem vészes, még este lejegeltem, alig látszik valami belőle. Csak piros, mert úgy tűnik, kicsit felrepedt a szemem alatt.
Megyek aludni, hulla vagyok, és kéne egy masszás. (bár egy ígéretet már bezsebeltem rá...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése