2007. július 29., vasárnap

Ne bízz meg senkiben, hogy megbizhass mindenkiben...

Mostanában úgy érzem, mintha az Élet gyorstalpaló tanfolyamán vennék részt. Helyettem amúgy sem okulhat senki az eseményekből, mert az olyan lenne, mint amikor a kisgyerek elesik, és felsegítik. Nem szabad. Lehet, h sír, de idővel elapadnak a könnyei, és aztán szalad megint tovább. Aztán elesik. De nem segíti fel senki, ám bíztató szavakkal tartják benne a lelket, hogy "katona dolog". És a gyerköc feláll, és megy tovább. Megtanulja, hol, és miért esett el.

Ma Petivel megnéztük Stephan Kingtől a Golyó című filmet. Nagyon tetszett. Elvont, művészi, tartalmas, mondanivalóval a végén. Mindenkinek ajánlom, de gyengébb idegzetűek készüljenek fel, hogy helyenként sokolják az embert...

u.i.: nem tudom, h ki volt az a négy szavazó, akik eddig már voksoltak, de nekik nagyon köszönöm, a szavazatuk sokat számít nekem... köszönöm! : )

Nincsenek megjegyzések: